Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-200

'À nemzetgyűlés 200. ülése 1923. Csurgón katasztrófapolitikának neveztem. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) T. Nemzetgyűlés! Engem a legnagyobb csodálattal tölt el az, hogy ezt a kritikát Gömbös Gyula magára veszi. Meg vagyok róla győződve, hogy Gömbös Gyula magát ezzel a politikával nem azonositja. A másik dolog, amit kritika tárgyává tett, az, hogy én Csurgón ezt a katasztrófapolitikát kritika tárgyává tettem. Ezt a jogomat kétségbevonta, es ezért az ellenzéknek csak egy igen kiesi részéről megtámadtattam. Igen furcsa álláspont az, hogy a ministert lehet bátran támadni, a ministernek azonban védekezni, a ministernek egy más véleményt kritika tárgyává tenni nem szabad. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezt az álláspontot magamtól a leghatározottabban visszautasítom, akkor, amikor azt látom, hogy az ellenzék részéről a legigazságtalanabb kritikának voltam kitéve, Rakovszky István igen t. képviselő ur milyen tartalmú interpellációt intézett hozzám? Mi volt a legfőbb kérdése hozzám az igen t. képviselő urnák! (Zaj.) A legfőbb kérdés az volt : mivel indokolja a vallás- és közoktatásügyi minister azt a törvénysértését, amelyet az által követett el, hogy ifj. Kovács Gyula ministeri titkárt az 1883. évi XXX. tcikk 43. §-ában foglalt rendelkezésnek megsértésével tankerületi főigazgatóvá kinevezte ? T. Nemzetgyűlés! Én Kovács Gyulát tankerületi főigazgatóvá nem neveztem ki. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Mindent tisztázni fogok! A Ferenc József fmnevelőintézet vezetőjét azelőtt kormányzónak nevezték. Én nem tartottam szerencsésnek ezt a kormányzói elnevezést. Griger Miklós: Hogy két kormányzó ne legyen ! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Nem azért! Egészen másért. Meg is mondom, hogy Miért. Boldogult Demeczky annak idején kiment Parisba és beirta a szállodai könyvbe, hogy »Gouverneur, Budapest«, és a franciák azt hitték, hogy Budapest katonai kormányzója és mint magasrangu katonatisztet akarták ünnepelni. Ha valaki egy fmnevelőintézet élén áll, ahhoz, azt hiszem, a kormányzói cím igen hangzatos. Ehelyett szerényebb címet kellett keresnünk és ezért kerestetett a főigazgatói cím. Van azonban segédhivatali főigazgató, van számvevőségi főigazgató, van múzeumi főigazgató, tehát különböző főigazgatók vannak. Rakovszky István: Igen! Igen! (Zaj. Derültség.) Barthos Andor: És vannak föizgatók! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: ••• Nem volt indoka tehát a képviselő urnák azonosítani Kovács Gyula kinevezését a tankerületi főigazgatóságra való kinevezéssel. Vagy elolvasta a t. képviselő ur azt a rezolueiót, vagy nem olvasta el. Nem szabad feltételeznem az igen t. képviselő úrról, hogy azt a rezolueiót elolvasta. Nem szabad ezt feltételeznem, mert ha ezt feltételezném, akkor kétségbe kellene vonnom politikai jóhiszeműségét. Tehát csak egyet tételezhetek fel, azt, hogy azt a rezolueiót nem olvasta el. (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nincs ezen mit nevetni. Ha engem hirlapi cikkek alapján támadnak, akkor én is joggal kérdem, hogy forradalmak után, amikor mindent meg kellene tenni a ministeri és hatalmi tekintély visszaállítása iránt, szabad-e egy ministert ilyen felületesen súlyosan megtámadni. (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon, Derültség a baloldalon.) Az igen t. képviselő ur engem megtámadott akkor, amikor azt a rezolueiót el sem olvasta, mert ha elolvasta volna, akkor nem évi december hó 4-én, kedden, 267 mondhatta volna azt, hogy én ifjú Kovács Gyulát tankerületi főigazgatóvá neveztem ki. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Mi történt és mi ennek a dolognak az előzménye! A Ferenc József intézetet annak idején azzal a célzattal alapították meg, hogy abból magyar Teréziánumot csináljanak, ÂZ intézettel kapcsolatban álló gimnázium időnként igen jó volt, de azt a hivatását, hogy magyar Teréziánum lett volna, teljes mértékben nem tudta megvalósítani. Hogy mennyivel nagyobb mértékben van szükség ma arra, hogy olyan embereink legyenek, akik a modern nyelvekben különösen járatosak, mikor Ausztriától elváltunk és a külügyekkel önállóan kell foglalkoznunk, az nem szorulhat közelebbi magyarázatra. Épen ezért valahányszor a Ferenc József intézettel foglalkoztam, mindig az lebegett szemem előtt, hogy ebből az intézetből elite intézetet csináljak. Elite intézetet nem olyan értelemben véve, hogy a vagyoni vagy a társadalmi állás kiválóságait vegyem oda fel. Ez demokratikus korban lehetetlenség, hanem hogy felvegyük oda társadalmi különbség nélkül mindazokat, akik valaha alkalmasak lesznek arra, hogy idegen nyelvek ismereténél fogva is a nemzetközi érintkezésben ugy szerepelhessenek, mint Magyarország képviselői. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ilyen intézetre minden országban szükség van. Én három ilyen intézetet vettem kilátásba. Az első a Ferenc József intézet, a második a Premontreiek rendkívül kedvező körülmények között létesült gödöllői gimnázium és internátusa, egy parkinternátus, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) a harmadik pedig az én koncepcióm szerint Debrecenben alakult volna, ahol protestáns, amerikai és angol körök létesítettek volna ilyen intézetet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy ha három ilyen intézményt létesitünk, akkor nemcsak a külügyi közigazgatásnak — hiszen nemcsak erről van szó — fogjuk rendelkezésére boesáthatni, hanem általában a magyar társadalomnak mindenütt azokat az erőket, amelyekre szükség van ahhoz, hogy egy a maga külügyeit önállóan intéző nemzet kellő nyelvismerettel, kellő modorral rendelkező képviselőkkel léphessen fel a nyugateurópai művelt nemzetekkel szemben. (Helyeslés a jobboldalon.) Én tehát mélyreható reformot terveztem, tervezek és ezt keresztül is fogom vinni a Ferenc József intézetnél olyan irányban, hogy ott a modern nyelvek, a testnevelés és mindazok a képességek és készségek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valaki európai légkörben sikeresen mozoghasson, az ifjúság rendelkezésére bocsáttassanak. Mármost mit láttam én a Ferenc József intézetben ! Én nem szeretek aktákból adminisztrálni. Mindazokat az intézményeket, amelyeket vezetek, sorban meg is látogatom. (Helyeslés a jobboldalon.) A Ferenc József intézetet is többször meglátogattam. Nagyon nagyra becsültem Lísetty Ferenc t. képviselőtársamat, aki nemcsak egyéni barátom volt, de akit mint pedagógust is sokra tartottam és mégis azt láttam, hogy egy r nagy internátus és egy nagy gimnázium vezetésének egy kézben való egyesítése messze meghaladja különösen ma egy ember munkaképességét. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Elhatároztam tehát, hogy ketté fogom választani az eddig egységes állást: az internátus élére külön alkalmazottat állítok és külön igazgatót állítok a II. kerületi királyi kathoíikus főgimnázium élére. (Mozgás.) Horváth Zoltán : A létszámot csökkentik ! (Felkiáltások jobbfelöl : Szükség van rá!) Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: A kultusztárca igen sokat apasztott a létszámból, de ahol szükség van emberekre,