Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-200

260 A nemzetgyűlés 200. ülése 1923. évi december hó 4-én, kedden. doskodnunk kell arról, hogy ilyesmi a jövőben elő ne fordulhasson, mert azt az általános megnyugvást, amelyet a törvény tendál, igy semmiképen nem szolgáljuk. Abszolút megnyugvást — tudom — nem fogunk elérhetni, akármennyire ellenőrizzük is a végrehajtást, de relatív, viszonylagos megnyugvást igenis el kell érnünk, mert ha ezt nem érjük el, akkor az egész dolog kútba esett és célját tévesztette. (Ugy van! balfelöl.) Ezek után kijelentem, hogy a földreformnovellát, mint előbb is mondottam, örömmel üdvözlöm és rámutatok arra is, hogy igenis vannak értékes, előnyös oldalai. Különösen itt van mindjárt a juttatás kérdésénél a házhelykérdés; azt hiszem, a t. Nemzetgyűlésnek egyetlen tagja sincs, aki be ne látná, hogy egy kis hajlékra minden szegény proletárcsaládnak szüksége van, azért, hogy ne érezze magát annyira kivetettnek. Dénes István : Joga van hozzá ! Eőri-Szabó Dezső : Mint a madárnak joga van a fészkéhez, a szegény kisembernek is joga van ahhoz, hogy saját kis hajléka legyen és ne történjék meg az, ami a végrehajtás során több izben is megtörtént, hogyha valakinek fél házacskája volt, amelyben két-három család szorongott egy födél alatt, azt elutasították azzal, hogy van nektek házatok. Ez lelketlen eljárás, ezzel a törvényt félremagyarázták. Örömmel üdvözlöm a novellának ezt a pontját, amely igenis, a házhelyeket fixifozva, leszögezve, kimondja, hogy ezeknek dolgát mindenek felett és sürgősen meg kell oldani. Mindjárt megemlítem azt is, hogy szükségesnek tartanám olyan ügyekben is, ahol a földkiosztás, földmérés vagy maga a földkimérést kontempláló itétet bizonyos akadályok miatt hosszabb időt vesz igénybe, ott a Földbirtokrendező Bíróság válassza külön a házhely dolgát és azt sürgősen üsse nyélbe. Leszek bátor egy választóm leveléből felolvasni a következő sorokat (olvassa) : » Március óta folyton abban reménykedünk, hogy az OPB. kebeléből kiküldött bizottság által részünkre megállapított kis földecskét vagy legalább is a házhelyeket ma, holnap vagy a jövő héten megadják, de sajnos, nyolc hónap óta még mindig csak az Ígéretnél tartunk, pedig most már itt volna az ideje, hogy ez az Ígéret valóra is váljék. Megszűnvén a mezei munka, egyikünk-másikunk, aki olyan helyzetben van, hogy megkezdhetné az építkezési előmunkálatokat, most olcsóbban és könnyebben kapna fuvart, behordhatná az* épületfát, téglát, zsindelyt stb. Kora tavasszal hozzáfogna az építéshez, nyáron kiszáradna a ház és ősszel be is költözhetne. Mig ha nyáron osztják ki^ a házhelyet, ősszel kezdődhetik csak az építkezés, sakkor ugy a fuvaros, mint az építkezés sokkal többe kerül, a jövő évi bekövetkezésről pedig szó sem lehet, amely kürülmény, tekintettel anyagi helyzetünkre, nekünk pótolhatatlan károsodást okozna.« (Felkiáltások jobbfelől: Ki irta est ?) Ezt Kéri István és társai irták. (Zaj jobbfelől.) Dénes István: Produkálhatunk ilyen levelet ezret is! Eőri-Szabó Dezső; Szívesen átadom ezt a. levelet. Mint méltóztatnak látni, ez nagyon szépen van megfogalmazva, ami azt az örvendetes tényt dokumentálja, hogy hat elemi osztályt végzett kisgazdáink is — hála Istennek — ma már a művelődés elég magas fokán állanak. (Igaz! Ugy van! balfelől. Egy kis példa ez az ezer ós ezer közül. Méltóztatnak látni, hogy várva-várják, ha mást nem is, de legalább azt a kis házhelyet. Itt tehát radikális intézkedést tartok szükségesnek. Tessék különválasztani az ügyeket. Ott, ahol nem lehet gyors Ítéletet hozni a föld juttatás dolgában, ott tessék a házhelyek tekintetében intézkedni gyorsan, tessék Ítéletet hozni és még a tél folyamán kimérni a házhelyeket, hogy az a szegény ember előkészülhessen a tavaszi építkezésekre. Dénes István : Egyelőre a földigénylők meghatalmazásait a csendőrök elkobozzák és megverik az igénylőket! (Zaj.) r Eőri-Szabó Dezső : A földreformnovella előnyéül és érdeméül tudom be azt is, hogy a házhely juttatásokon kiviil a földjuttatást is bizonyos nemes értelemben vett liberálisabb felfogással kezeli. T. i„ már mint előbb is rámutattam, sok bíró elutasította az olyan embereket, akik családot alapítottak, akiknek gyermekeik vannak, akik végigharcolták az egész háborút, mivel egy házacskában voltak a szüleikkel, mert a viszonyok folytán nem tudtak külön menni. A legtöbb bíró — az én kerületemben öt közül négy — elutasította őket. Lehet itt igy megnyugvást elérni! Ha egy apának, akinek van három feleséges, családos fia, — mind a három vérzett a háborúban — s van hat-hét holdnyi földje, amely eléri a családi birtoktipust, akkor elutasítják azzal az indokolással, hogy annyija van, ameűnyi meg van állapítva a törvényben, családos fiait pedig tekintetbe sem veszik. Ez olyan szörnyű félremagyarázása a törvény intencióinak, hogy valóban igen-igen nagy szükség volt arra, hogy ez a rendelkezés a novellába bevétessék. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Már most is van eredmény! Eőri-Szabó Dezső : Nagyon helyesnek tartom a novellának azt a rendelkezését, — azt hiszem, a 16. §-ban van róla szó — hogy «3.Z clï*~« illetőleg a bérmegállapítás és az ezzel kapcsolatos dolgok a vegyesbiróságok kezéből kivétetnek. Nem mintha bizalmatlan lennék a vegyesbiróságokkal szemben. Meskó Zoltán : Vegyes érzelmekkel vagy iránta ! Eőri-Szabó Dezső:... hanem azért, mert tény, hogy általában nem ismerik a helyi viszonyokat. Dénes István: A törvény köti meg őket! Eőri-Szabó Dezső: Nagyon helyesnek tartom, hogy ezentúl az Ofb. fog ebben a kérdésben dönteni és mindenesetre nagy örömmel üdvözlöm e paragrafusnak azt a rendelkezését,, amely utasítást ad az ilyen ármegállapitó szerveknek, — különösen a tárgyaló elnöknek, aki első fokon fog dönteni ebben a kérdésben — hogy adjon módot a kisembereknek arra, hogy törlesztéses formában fizethessék le a kapott föld árát. Ez felel meg legjobban a magyar ember természetének és viszonyainak. Valamikor már nagy Tisza István megmondotta, hogy mivel a járadéktelek csak bérleti alapon van az illető kezén, tehát nem tulajdona a járadéktelkesnek, a magyar ember természetével ellenkezik, mert a magyar ember szereti magáénak tudni azt a földet, amelyet megmunkál. Ami a vételár egyszerre való lefizetését illeti. — még ha egyelőre tiz évre elodázódott is — nagy nehézségekbe fog ütközni a legtöbb helyen; épen azért nagy örömmel üdvözlöm a novellának ezt a rendelkezését, amely utasítja az ármegállapitó szervet, hogy adjon lehetőséget a kisembereknek a részletekben való fizetésre. Dénes István : De a 44. § szemmeltartásával ! Ezt kellett volna kihagyni a rendelkezésből! Eőri-Szabó Dezső: Örömmel üdvözlöm a novellának azt a rendelkezését, amely — mint a megokolás is kifejti — nagyon helyesen a mindkét oldalról sürgetett szóbeliséget lehetővé teszi az ügyek magasabb fokon való elbírálásánál is. Erre igazán nagy szükség volt, mert triviális közmondással élve, nagyon sokszor zsákban mac§-