Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-199

238 A nemzetgyűlés 199, ülése 1923. hazáért a világháborúban teljesítettél !« Rendben van ; csakhogy én azt szeretném, ha a névtelen vitézek százezrei is megvethetnék lábukat egy darab hazai rögön, jutalmul odaadó, önfeláldozó szolgálataikért, amelyeket a háborúban a hazáért teljesítettek. (Ugy van ! balfélől.) Mert ma még nem tartunk ott, ma még mutandis mutatis. Idézem Tiberius Grachus szavait, aki azt mondtta: »Rómaiak! A világ urainak neveznek titeket, de földjéből egy talpalatnyi területet sem vallhattok magatokénak. A vadállatoknak barlangjaik vannak, de Itália harcosainak csak vizük és levegőjük van!« Hangsúlyozom továbbá, hogy a becsületesen végrehajtott földreform a leghatározottabb és legjobb irredenta propaganda, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az az archimedesi pont, amelyből kiindulva szétzúzhatjuk azt a vasgyürüt, amelyet ármány, gonoszság és ostobaság vont körénk a megfőjtásunkra. (Ugy van ! balfélől.) És ha hozzáteszem még azt, hogy a földreformnak épen a keresztény politika érdekében van döntő jelentősége, (Ugy van ! balfélől.) mert szinte bizonyos, hogy az a világfelfogási irányzat, amely a földnélküli földmivest becsületes utón földhöz juttatja, ezt a hálás osztályt örök időkre magához kapcsolja és magához láncolja, (Ugy van ! balfélől.) — ugy, ahogyan Kossuth Lajos nevét is az tette elsősorban kedveltté a földmives nép előtt, hogy őhozzá fűzték a szabad földbirtoklás fogalmát, — ha ezt is hozzáfűzöm, akkor megérti mindenki, hogy miért vagyok hive szívvel-lélekkel a földreformnak abban az esetben is, ha ez átmenetileg a többtermelés rovására esnék. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! A harmadik vád, amelyet ellenünk, a földreform hivei ellen emelni szoktak, az, hogy rést ütnek a tulajdonjog intézményén. ! (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Engedtessék meg nekem, hogy ennek a kérdésnek is a szemébe nézzek. De mielőtt ezt tenném, a ministerelnök urnák egy nyilatkozatával kivánok röviden foglalkozni, aki itt is, meg Szolnokon is azt mondotta: »Földre igénye ott, ahol a magántulajdon szent, senkinek nincs, mint ahogy senkinek nincs igénye az én kabátomra.« Hát, t. Nemzetgyűlés, a kabát is lehet magántulajdon, a föld is lehet magántulajdon, de azért a kettő között nagy a különbség. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A föld egészen sajátos portéka, _ ugy amint a vér is egészen különös lehet, (Zaj a jobbközépen. Halljuk ! Halljuk ! balfélől.) Beck Lajos : Kérünk egy kis csendet ! Kérjük a tárgyalásokat talán lehetőleg künn tartani ! (Zaj.) Rothenstein Mór : A külön tanácskozásokat ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj és felkiáltások a középen : Nagyon szívesen hallgatjuk!) Méltóztassék csendben maradni. Griger Miklós : Az élelem, amit eszünk, az ital, amit iszunk, a ház, amelyben lakunk szoros összeköttetésben van > a földdel, ugyanannyira, hogy aki a földtől teljesen elzár és a föld gyümölcseiből teljesen kizár minket, az épugy megöl bennünket, mint aki a vérünket veszi, vagy megfojt. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A földnek óriási nemzetgazdasági és politikai jelentősége van a nemzet szempontjából. Alapfeltétele a letelepedésnek, a kultúrának, tápláló forrása a nemzeti jólétnek. Baross János: És ez a haza! Griger Miklós: De — tovább menve - a földnek, a magyar földnek védelmében véreztek és estek el a mi katonáink, és nem a ministerelnök ur kabátjának védelmében, (Ugy van! Ugy van! évi december hó 3-án, hétfőn. a bal- és ssélsőbaloldalon.) És ha talán egy nem egészen sikerült viccet akarnék mondani, azt mondhatnám, hogy a kabátot lehet befordítani és kifordítani, — ezt ugyan célzás nélkül mondom — amit a földdel nem lehet megtenni. Tehát a föld és a kabát között a magántulajdon szempontjából nagy a különbség. (Derültség balfélől.) Ami már most azt a konkrét vádat illeti, hogy mi a magántulajdon elvét megtagadjuk, kijelentem, hogy mi a magántulajdon elvének alapján állunk. Igaz, hogy a magántulajdon szentségét nem nagyon szeretjük emlegetni, mert a katekizmusban ennek nyomát ilyen kifejezetten nem találjuk, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de XIII. Leó tekintélye előtt meghajolva, a földre való tulajdonjogot is elismerjük, sőt küzdünk is érte, szemben Henry George-zsal és tanitványaival, akik a földre vonatkozó tulajdonjogot tagadják. Dénes István: A pénzügyniinister ur is azt mondotta, hogy az állam a tulajdonos ! Az önök minisztere mondta ! (Zaj jobbfelöl.) Griger Miklós: Amikor azonban mi a magántulajdon elvén állunk, ugyancsak leszögezzük azt is, hogy a tulajdonjognak korlátai és kötelességei vannak, hogy abszolút korlátlan tulajdonjog nincs, hogy minden teremtett dolog abszolút tulajdonosa az Isten, az ember vele szemben csak haszonélvezője annak, s hogy amint a tulajdonos az állam társadalmának egy tagja, ugy a tulajdonjog is szociális intézmény, amely nemcsak az egyesek, nemcsak a családok, hanem az összesség, a köz javát köteles szolgálni, és hogy minden tulajdonjognál van egy nagyobb, szentebb jog: az exiszteneiához és élethez való jog. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nos, ha az állam, amely köteles a mi életbiztonságunkról gondoskodni, hozzányúlt ehhez a legnagyobb és legszentebb joghoz akkor, amikor harctérre küldte a polgárok millióit, akkor ugyancsak joga van ehhez a joghoz nyúlni magasabb szempontból és magasabb érdekek kedvéért joga van a föld jobb berendezését akként eszközölni, hogy az a nemzet boldogulásának és a társadalmi célszerűség szempontjából megfelelőbb legyen. Pikler Emil: Nemcsak joga, hanem kötelessége! Griger Miklós: S ha már erről beszélek, engedje meg az igen t. Nemzetgyűlés, hogy néhány megjegyzést fűzzek ahhoz a nyilatkozathoz is, amely a. földreformmal kapcsolatosan az evangélikusok nagygyűlésén a magyar közélet egyik előkelő íérfiának ajkáról hangzott el, amikor azt mondotta: »Tudom jól, hogy mennyire tévednek azok, akik az őskereszténységben kommunisztikus elemeket látnak.« Megjegyzem, hogy ezt a nyilatkozatot katholikus részről Zichy János gróf igen t. képviselőtársam is honorálta. Igen t. Nemzetgyűlés ! Annak a kommunizmusnak, amelynek mi szenvedő tanúi voltunk, csakugyan nincs nyoma az őskereszténységben. Amikor azonban az »apostolok cselekedetei «-ben ezeket olvassuk (olvassa) : »A hivők is mind együtt voltak és mindenük közös volt, vagyonukat és holmijukat eladták és szétosztották mindazoknak, akik rászorultak, naponkint egy szívvel és lélekkel időztek a templomban, dicsérve az Istent és szerettetve az egész néptől és nem volt köztük szűkölködő, mindenkinek annyit adtak, amennyire szüksége volt« — szószerint irja ezeket Szent Lukács — amikor mondom, ezeket a sorokat olvassuk, ugyancsak nem találjuk nyomát annak a vallásgyalázó, vallásüldöző, erőszakos, véres, gyilkos és még emlékében is átkozott kommunizmusnak, amelynek mi voltunk szenvedő tanúi. (Ugy van! balfélől.) Azonban azt is kénytelen vagyok leszögezni, hogy a mai társadalmi ég