Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-198
A nemzetgyűlés 198. ülése 1923. vannak összhangban a tényekkel, mert hiszen ebben az ügyben a rendőrség egyáltalában nem működött együtt egy politikai párttal sem. A rendőrség szemben állt egy feljelentővel, bizalmassal vagy besúgóval — méltóztassék nevezni, aminek tetszik, — aki a maga privát életében természetesen azokkal érintkezhetett, akikkel akart. Itt nem közös nyomozásról volt szó, itt arról volt szó, hogy az illető besúgó nemcsak a rendörségnek, de másoknak is hordta a maga besugásait, olyanoknak, akiket ez a dolog érdekel. Végül a dolog stádiumában, amikor a rendőrség vele az érintkezést végkép megszakitotta, egy közbenjárót vett igénybe, hogy a rendőrségnek a maga most már komolynak látszó bejelentéseit megtegye. Ez a köz veti tő egy politikai párthoz tartozott, ez igaz, de nem felel meg a tényeknek az, hogy a rendőrség egy politikai párttal bármi tekintetben együttműködött volna. (Zaj a balközépen.) Rupert Rezső: Mi kifogása van az ellen, hogy gyilkolni készülő embereket feljelentenek! (Zaj.) Ez a cinizmus netovábbja! Elnök: Csendet kérek! Rupert képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni ! Rakovszky Iván belügyminister: Röviden kénytelen vagyok ismét megvédelmezni Hetényi főkapitányhelyettes urat azzal a váddal szemben, hogy ő valótlan jelentéseket készitett volna. Már a múltkor mondottam, hogy a nyomozás elején megszerkesztett ilyen általános jelentés nem egy okmány, amelynek az, aki megszerkeszti, minden tételéért, vagy minden kijelentéséért okvetlenül kezességet vállalhatna. A képviselő ur azonban nem arra hivatkozik, hogy abban a jelentésben volt egy mellékmondat, — hogy igy fejezzem ki magamat — ... Eckhardt Tibor : Nagyon lényeges állítás ! Rakovszky Iván belügyminister:... amely már az előző nyomozás által megcáfoltatott. Hiszen ez a jelentés nem kerül a nyilvánosságra, az nem itélet, vagy itéletindokolás, az a felettes hatósághoz menő oly összefoglaló jelentés, amelynek mindeu egyes tételét az illető felettes hatóság az ott levő iratokból ellenőrzi, és amint a képviselő urnák módjában volt az iratokból ellenőrizni, hogy a jelentésnek minden egyes mondata teljesen igazolva van-e a mellékletek által, ugyanúgy ellenőrizheti ezt, de köteles is ellenőrizni a felettes hatóság is. A valótlanság állítása csak akkor vehető komoly vádnak, ha valakinek megtévesztése céljából állítottak valótlant. Itt azonban erről szó sem lehet, mert a felettes hatóság ezt a jelentést az összes iratok kiséretében kapta meg azért, hogy ezeket kvázi egy ilyen vademecum segitségével áttanulmányozza és senkinek, tehát Setényinek sem lehetett az a célja, hogy a felettes hatóságot félrevezesse. Eckhardt Tibor : A napi sajtóban ebben a beállításban jelent meg ! Rakovszky Iván belügyminister: Röviden befejezem szavaimat. Nem akarok belemenni abba a vitába, amely a képviselő urak felszólalásaiból kicsendül, hogy vájjon abban az elkeseredett küzdelemben, amely ma a fajvédőcsoport és a kormány között folyik, ki az, aki kezdte, ki az, aki először megsértette a másikat. Gyermekes dolog volna a kezdés kérdésén marakodni. Rassay Károly : Taktikai hibát követtek el, amikor kiléptek! Rakovszky Iván belügyminister : Tény, hogy a kormánnyal és annak egyes tagjaival szemben, részükről a legélesebb kijelentések hangzottak el, magánbecsületünkben támadtak bennünket, (Ugy évi december hó 1-én, szombaton. 217 van! Ugy van! bálfelöl.) azt állították rólunk, hogy elárultuk a nacionalizmust, azt mondották rólunk, hogy le akarjuk törni a nacionalizmust... Eckhardt Tibor: Igaz! Rakovszky Iván belügyminister : ... hogy, nemcsak hogy nem vagyunk becsületes magyar emberek, de a becsületes magyarságnak ártani akarunk. Sőt egy Balatonfüreden tartott beszédemmel kapcsolatban nem a képviselő ur, de a képviselő úrhoz közelálló sajtó — különben egy képviselő is megtette — szavaim értelmének kiforgásával egyenesen hazaáruló színben igyekezett feltüntetni. Ma is azt mondta a képviselő ur a ministerelnök úrról, hogy ő néhány nappal ezelőtt az elvtelenség politikáját hirdette. Bocsánatot kérek, ha a képviselő urak hétről-hétre, naprólnapra ilyen súlyos és sértő vádakkal állanak elő velünk szemben, méltóztassanak megengedni, hogy azokra mi is megadjuk a magunk feleletét férfiasan, bátran és meggyőződéssel. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra joga senkinek sem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Pakots József: Személyes kérdésben kérek szót. Elnök: Méltóztassék! Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Eckhardt Tibor i képviselő ur záró szavaiban jónak látta felemliteni az én nevemet és Fábián t. képviselőtársam nevét is olyan természetű vonatkozásban, mintha részünkről valamilyen befolyásolás történt volna azzal kapcsolatban, hogy a Bobula-féle pucestanyán valami államellenes dolog készült. A képviselő ur politikai irányzatot vél látni ezen ügy kivizsgálásánál. Meg akarom nyugtatni a képviselő urat abban az irányban, hogy mi, akik már az első pillanatban értesültünk erről a szörnyűséges tervről, annyira nem politikailag mérlegeltük ezeket a dolgokat, hogy például én a legszörnyűbb adatok birtokában három hétig nem siettem a ministerelnök úrhoz, hogy azokat vele közöljem, mert nem láttam azokban a fantasztikus tervekben olyan természetű dolgokat, ameI lyek magyar emberek részéről hihetők lettek volna. Három héttel ezelőtt, mielőtt először vittem el a ministerelnök úrhoz Budapest megszállási tervét, kaptam egy jelentést ettől a Döhmel Frigyes nevű úrtól, melyben a legszörnyüségesebb dolgok foglaltatnak. Az önök kezét mutatta ki például a vasúti sztrájkban, főpróbának minősitette az akkori vasúti sztrájkot, melyet az önök bizalmi embere, valami Tóth Ferenc nevű tornatanár vezetett és rendezett volna, aki később Döhmel jelentése szerint diplomáciai kiküldetésben Angórába ment és menesztetett. Eckhardt Tibor: Agyrémek ! Pakots József*. Épen igy agyrémnek minősitettem én is és épen ezért hordtam három hétig a zsebemben. Ez a jelentés az önök külföldi öszszeköttetéseiről szólt, arról a bizonyos nacionalista internacionáléról, amelyről most oly dicsőitó beszédet méltóztatott tartani. Eckhardt Tibor: Nagyon helyes! Pakots József: Arról szólt, hogy önök tárgyalnakKorfanty val, Pilsudszkyval, hogy önök Jehlicskával találták meg az összeköttetést, és hogy itt a puccs kitörése idején Jehlicska gondoskodni fog egy felvidéki felkelésről, hogy megakadályozza a cseh beavatkozását, továbbá, hogy Korfanty és politikai társai fegyvereket fognak önöknek szállítani, Gömbös Gyula: Kinek? Ne beszéljen »önökről !« Bolond dolgok! (Zaj.) Pakots József: Hogy ezeket a bolond dolgokat én milyen értéküeknek minősitettem, kitűnik abból, hogy egyáltalában nem szóltam róluk. Annak 3g*