Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-198

évi december hó 1-én, szombaton. 210 A nemzetgyűlés 198. ülése 1923. Eckhardt Tibor: Ki védi őket, ministerelnök ur? Mikor, mivel védjük őket! (Zaj!) Gr. Bethlen István ministerelnök: Most is arról folyik a vita! Eckhardt Tibor: Nemcsak, hogy nem védem őket, hanem most is szemrehányást teszek a ministerelnök urnák és a belügy minister urnák: miért nem nyomozták ki már előbb és erélyesebben ezeket a bombamerényleteket, {Zaj. Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) miért nem ütöttek a fejére ezeknek a bűnszövetkezeteknek (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és miért engedték ezeket a cselekményeket újból és újból megismétlődni (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s miért nyújtottak a baloldali felforgató elemeknek állandóan tápot és lehetőséget arra, hogy a keresztény politikával szemben e bűncselekményekből maguknak érdemet kovácsoljanak? Pakots József: Ön volt a sajtófőnök! Hófehérke ! Berki Gyula: Amikor lefognak egy képviselőt, akkor kérik a kiengedését! Eckhardt Tibor: Hogy mennyire ez az álláspontunk és hogy az első perctől fogva mennyire ezt hirdettük, annak illusztrálására fel akarom hivni a figyelmet arra, hogy már szegedi beszédemben is rámutattam, hogy ne tévesszen meg Magyarországon senkit az olyan dicsőséges eredmény, mint amilyen a Mussolinié. Mert a Mussolini-féle politika nem egy puccs eredménye, — amely mint bűnben fogantatott, bűnben fog elveszni, — hanem a Mussolini-féle politikának és dicsőséges eredménynek az a magyarázata, hogy az egész államhatalom korhadtsága és tehetetlensége következtében egy társadalmi szervezet végezte el azt a munkát, amelyet az államhatalomnak lett volna kötelessége elvégezni, s ezért Mussolininek hatalomra való emelkedése nem jelent egyebet, mint a természetes súlypontnak az államhatalommal való azonosítását, mint a társadalmi erőknek, az olasz nemzet életenergiáinak az olasz államhatalommal magát azonosító törekvését. Nem puccs volt a Mussolini-féle politika és épen ezért nekünk, magyaroknak, akik szintén ugyanazt a nacionalizmust akarjuk szolgálni, mint Mussoliniék, nekünk sem lehet és nem szabad puccson törnünk a fejünket, hanem kötelességünk a társadalmi energiáknak becsületes munkával való megszervezése utján a magyar nacionalizmust szolgálni. Pikler Emil : Épen a napokban tiltakozott Mussolini az önök barátsága, ellen ! Mussolini magtagadta magukat. Erdélyi Aladár : Kár, hogy olyan üresek a padok ott a hátad mögött, azoknak kellene mondani ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Eckhardt Tibor : Én ezeket a dolgokat most nem először mondom, nem ennek az ügynek az apropójából mondom, ezeket a dolgokat legelső ellenzéki beszédemben Szegeden ugyanigy elmondottam, és hogy milyen eredménnyel, mutatja az, hogy például a szegçdi Baross-szövetség elnöke felkért, hogy beszédemet különlenyomatban terjeszthesse. Épen ezért tiltakozom minden olyan beállrtás ellen, amely a mi politikai mozgalmunkat bűncselekményekkel való szimpatizálással vádolja meg. Ha valakinek^ kellemetlen, ha valakinek árt, ha valakinek fájdalmas és politikailag hátrányos az ilyen dolog, a mi politikai mozgalmunk az, és a mi politikai mozgalmunk követeli épen ezért legelsősorban az ezen bűncselekményekkel való kiméletlen és kérlelhetetlen leszámolást. (Felkiáltások a jobboldalon : Meglesz ! Meglesz !) Igen t. Nemzetgyűlés! De ha egyfelől a leg*erélyesebben állást kell foglalnom minden törvénytelen cselekménnyel szemben, másfelől rá kell mutatnom arra, hogy a politikai küzdelem törvényes és alkotmányos lehetőségéhez minden erőnkből ragaszkodni kötelességünk. Mert ezt az Ulain-féle politikai szervezkedést és ezt a Döhmelféle f puccsmozgalmat ne méltóztassék mint egy izolált jelenséget szemlélni. Méltóztassék ezt a jelenséget ugy venni, mint egy mozgalmat, amely egy beteges milieuből, beteg politikai helyzetből és beteg, abnormális politikai életből fakadt. Méltóztassék ezt, mint reakciót, egy olyan kormányzati rendszerrel szemben felfogni, amely a törvényes és alkotmányos politikai szervezkedés lehetőségét tudatosan és állandóan megbénítja. Pakots József: Ön a spiritusz rektora volt ennek a rendszernek! Eckhardt Tibor: Ne méltóztassék csodálkozni, én konkrét tényekkel fogok szolgálni. El fogom mondani azokat a tényeket, amelyeket rövid ellenzéki mozgalmunk folyamán egyszerűen tapasztaltunk. Nem vonok^ le semmi következtetést, méltóztassék a t. Ház tagjainak maguknak levonni a következtetést: van-e módunk, lehetőségünk az alkotmányos politikai küzdelemben egyenlő fegyverekkel küzdeni? Csak egészen röviden érintem a tényeket. Már kilépésünk előtt, még ki sem léptünk a pártból mi, akik tényleg önzetlen harcosai voltunk az egységes pártnak. (Felkiáltások jobbfelől : Mi is azok vagyunk !) Eckhardt Tibor : És akik a legodiózusabb feladatokat szó nélkül vállaltuk és telj esi tettük, már az első percben a legsúlyosabb vádakban volt részünk épen a ministerelnök ur részéről. Gr. Bethlen István ministerelnök : Azt hiszem, a vádak a túlsó oldalról hangzottak el. Eckhardt Tibor : Gyerekességgel, szélsőséges politikával vádolt, sőt katasztrófa-politikusoknak nevezett el akkor, amikor a pártból még ki sem léptünk volt. Nekünk akkor valóban nem az volt az eredeti elhatározásunk, hogy éles ellenzékbe menjünk, hanem mi egyszerűen nem tudván azonositani magunkat avval a gazdasági politikával, amelyet a kormányzat folytatott, elhatároztuk, hogy főleg a gazdasági politika terén önállósítjuk magunkat és bírálatunkat szabadon érvényesítjük. Konstatálom, hogy ezzel az elhatározásunkkal szemben a kormány részéről — én nem az egységes pártnak teszek szemrehányást... Berki Gyula : Mi azonosítjuk magunkat a kormánnyal ! Eckhardt Tibor : ... az első perctől kezdve a legélesebb támadásban volt részünk. Egyszerűen rámutatok azokra a vidéki lapokban elhelyezett igazán durva ós kvalifikálhatatlan sajtótámadásokra. Rubinek István : Például A Nép, meg a Szózat ! Eckhardt Tibor: . . . amelyeket ministerelnöki bélyegzővel ellátva helyeztek el a vidéki lapokban. Amikor az én igen t. Gömbös Gyula barátom ezekkel a sajtótámadásokkal szemben a ministerelnök urnái tiltakozott, a ministerelnök ur dezavuálta ugyan ezeket a dolgokat, ezek azonban nem szűntek meg. Nálam is vannak bizonyítékok rá, hogy ugyanazok a cikkek továbbmentek, csak a bélyegzőt nem ütötték rá tovább, és konkrét tudomásom van róla, hogy hazaárulástól kezdve, mindenféle ocsmány bűncselekménnyel való megrágalmazásunk a ministerelnökség sajtószolgálatától indult ki és onnan helyeztetett el vidéki sajtóban. Erdélyi Aladár: És ez a vidéki mátészalkai újság mit irt? Eckhardt Tibor: Bátorkodom rámutatni arra is, hogy az a mondjuk, legnormálisabb szabadság, amely bármely állampolgárt megillet, a mi ré-