Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-196

'À nemzetgyűlés 196. ülése 1923. mondják, hogy ami Szeybolt és Bobula közt tör­tént, az Ulainra nem vonatkozik. (Élénk derült­ség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon és jobb­felől. Felkiáltások jobbfelől : Nagyon naiv dolog ez ! Ezt nem fogják holnap a Szózatban megírni!) Én azt hiszem, hogy ilyen körülmények kö­zött nem lehet azzal argumentálni, hogy itt egy jelentéktelen dologról volt szó. Eltekintve attól, hogy^ ennek a kérdésnek elbírálása, valamint e kérdés konzekvenciája ma már a biróság elé tar­tozik (Ugy van! a szélsőbaloldalon és a balközépen.), a biróság fog felette dönteni, azt kérdem a kép­viselő úrtól, hogy respektálja-e a bíróságnak nem­csak azt a jogát, hogy ítélettel döntsön ebben az ügyben, hanem respektálja-e azt a jogát is, hogy az előzetes eljárás során a törvény értelmében ő döntse el, vájjon van-e a fogvatartásnak perrend­szerü oka, vagy nincs! Eckhardt Tibor: Egy szóval sem polemizál­tam a bírósággal! Rassay Károly: Ha ezt méltóztatik elfogadni, akkor az egész harmadik kérdés, amelyre nézve kisebbségi véleményt méltóztatott bejelenteni, abban a pillanatban tárgytalanná válik. A negyedik kérdés az, hogy a kormány ebben az ügyben kellő elővigyázatossággal járt-e el a nemzetgyűlés mentelmi jogi kérdését illetőleg. Az én véleményem az, hogy, igenis, a kormány­nak intézkednie kellett volna a nemzetgyűlés haladéktalan összehívása iránt. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És ebben a tekintetben nem fogadhatom el azt a hangoztatott érvet, hogy mi történnék akkor, ha kormányzói kézirattal lenne a Ház elnapolva. Akkor az történnék, hogy az alkotmányos minister elmegy az alkotmányos államfőhöz, teljesiti alkotmányos kötelességét és ha akadályba ütközik, bármilyen nehezére esik, elfog mondani. (Mozgás jobbfelöl.) Lendvai István: Azt nem! Erre nincs kázus! Halász Móric: Ez már nem egészen így van ! Rakovszky Iván belügyminister: Ö maga sem hiszi ! Rassay Károly: Magam részéről a kormány­nak a konkrét ügyben megadom a felmentést abban a tekintetben, ami a mentelmi jog sérelme kérdésében felmerült. Más kérdés az, — talán nem is foglalkoztam volna vele, ha a tisztelt belügyminister ur is föl nem hozza, — hogy vájjon abban a kérdésben meg tudnám-e adni a felmentést, hogy a kor­mány politikája olyan volt-e és olyan-e, mint amely az ilyen puccsok lehetőségét kizárja, amely olyan atmoszférát teremt, melyben az ilyen tit­kos, romboló ambíciók és aspirációk elsorvadnak. Lendvai István: Mond valamit! Rassay Károly: Erre vonatkozólag a magam részéről nem tudnám a felmentést megadni. Én nemcsak az igazságügy minister ur, a vádhatóság részéről láttam olyan gyengeség jelét, mely báto­rítólag hathat megőrült agyú emberek tervezge­tésére, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de láttam a t. belügyi kormányzat részéről is (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s e tekintetben meg kell álla­pitanom, hogy az, amire méltóztatik hivatkozni, hogy a rendőrség olyan barátságosan figyelmeztet itt összeesküvő embereket, hogy ez egy bizonyos előzékenység, bizonyos jóindulat jele, — hát, ez nem előzékenység, ez nem jóindulatnak, hanem gyengeségnek vagy megkötött kéznek a jele ! (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: Ugy van! Megkötött kéz­nek! Rassay Károly: Az igen t. belügyminister ur azt mondotta, hogy nem szabad lekicsinyelni eze­ket a jelenségeket. Igaza van. Mi évek óta hir­detjük ugyanezt. A lekicsinylésnek azonban leg­súlyosabb fajtája az, ha maga a hatóság kicsinyeli évi november 29-én, csütörtökön. 1?9 ~le ezeket, (Ugy van a bal- és a szélsőbaloldalon.) és engedelmet kérek, nem láttam az eddigiekben azt az energiát, azt a céltudatosságot, azt a kí­méletlen kötelességtudást, amelyet a rendőrség részéről ezekben az ügyekben elvártam volna. Létai Ernő: Titkos protektorok miatt! Rassay Károly: Nem akarok e kérdés tagla­lásába most hosszasabban belebocsátkozni. Én nem beszélek arról, hogy az Ébredő Magyarok Egye­sületét ennyi nyomozati bizonyíték és adat alap­ján vájjon nem kellett volna-e a belügyminister urnák már régen feloszlatnia, (Ugy van! taps a szélsőbaloldalon. Egy hang a szél sőbatolda fon : Nem meri!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a házszabályok szerint a tárgvalásra szánt idő letelt. Rakovszky István: Meg lehet hosszabbítani ! Meghosszabbítjuk ! Rassay Károly: Tisztelettel kérem, méltóz­tassék valamelyes idővel meghosszabbítani a tár­gyalási időt. Elnök: Nem lehet meghosszabbítani, csak ab­ban az esetben, ha a beszéd az ülés utolsó negyed­órájában vette kezdetét. Tessék folytatni a be­szédet ! Rassay Károly: Nem akarok belemenni ezek­nek a kérdéseknek a vitatásába, kénytelen va­gyok alkalmazkodni az elnök ur utasításához, bátor vagyok azonban utalni arra, hogy az eddigi gyakorlat értelmében még nem mérték ki ilyen szigorúan az időt, ha valaki felszólalt. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Fel kell, hogy ves­sem a kérdést a t. belügyminister úrhoz, aki az állambiztonsági megbízottak szervezetéről olyan precíz felvilágositást adott és kijelentette, hogy ma már feleslegesek ezek a szervezetek, hogy vájjon ez-e az álláspontja a többi titkos szerveze­tekkel szemben is ? Rakovszky Iván belügyminister : Igen ! Rassay Károly : Tehát ez az álláspontja a t. belügyminister umak ; ezt köszönettel veszem tudomásul és meg vagyok győződve arról, hogy az igen t. belügyminister ur nem is tür meg akkor egyetlen titkos szervezetet sem. Rakovszky Iván belügyminister: Nem ! Rassay Károly : Akkor méltóztassék nekem megengedni, hogy figyelmeztessem a belügy­minister urat, hogy Andréka Károly főkapitány­helyettes, tehát alantasa, nincs ugyanebben a he­lyes jogi felfogásban. Hegymegi-Kiss Pál : Sohasem volt ! Rassay Károly : Sokáig vívódtam magam­ban, hogy ezt az ügyet idehozzam-e, mert a nemzeti érdekeknek én sem akarok ártani. Az én meggyőződésem azonban az, hogy ma semmi sem árthat jobban a nemzet érdekének, amely­nek központjában ma én, igenis, a külföldi köl­csönt látom, mint hogyha még mindig vannak olyan szervezetek az országban . . . Hegedüs György : Leplezze le Őket ! Rassay Károly: Épen abban vagyok, hogy leleplezzem őket ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Rupert Rezső: Az ébredő módszerek beigérője! A múlt nemzetgyűlésen folyton azzal fenyegetett bennünket ! Rassay Károly: Nem tudom, le tudom-e azo­kat leplezni, én csak elmondok tényeket, amelyek­ből konzekvenciáknak kell folyniok. Mert vagy az igen t. belügyminister urat nem informálja hűen Andréka Károly főkapitányhelyettes, és akkor kell, hogy ennek konzekvenciája legyen, vagy pedig mégis vannak bizonyos szervezetek, amelyekkel szemben szükséges, hogy az utolsó percben a legteljesebb energiával lépjen fel a bel­ügyminister ur.

Next

/
Thumbnails
Contents