Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-196

À nemzetgyűlés 196. ülése 1923. Elnök: Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni és ne méltóztassék állandó közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Rassay Károly: Valami tekintetben mégis csak furcsa az, hogy a forradalmi lelkek ilyen nüanszokból akarják a saját jogaikat leszármaztatni. A harmadik érv, amelyet felhoznak, az, hogy nem lehet tettenkapásról szó, mert hiszen, amikor Ulain képviselő ur Budapestre érkezett, a detektív elengedte őt, az a detektiv, akinek Ulain képviselő ur azt mondotta, hogy fél tiz órakor bemegy a rendőrségre. Itt azután kénytelen vagyok megállapítani, hogy egy mulasztó közeg tényéből jogokat származtatni nem lehet. Hol van a garancia arra nézve, hogy nem volt bizonyos lelki közösség közte és Ulain képviselő ur között ? Ha ilyen labilis alapra állok, természetes dolog, hogy itt helyes jogi konzekvenciákra nem juthatok. Az a kérdés, hogy kiadatott-e a törvényes rendelkezés. Ez ki volt adva. Az a kérdés, hogy a törvényes rendelkezésnek megvolt-e az alapja. Megvolt, ott volt a szerződéstervezet, Az a kérdés, hogy ez a törvényes rendelkezés közölve lett-e megfelelő formában Ulain képviselő úrral. Ott van Záborszky vallomása, ott van a szolgálati jegy. Ezekkel a tényekkel szemben arról beszélni, hogy tettenérés nem forgott fenn, semmi egyéb, mint a dolgoknak géni helytelen nézőszögből való félremagyarázása. Ami azt illeti, hogy Ulain kép vise jő urnák az adott körülmények között való szabadlábra helyezése tekintetében a nemzetgyűlésnek intézkednie kell-e vagy sem, erre a kérdésre igen könnyen tudnék felelni. Nevezetesen ma már két birói határozat is van, amely két határozat szemben áll az uraknak azzal a könnyed gesztusával, mintha itt jelentéktelen dologról volna szó. A vizsgálóbiró és a vizsgálóbíró végzését jóváhagyó vádtanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fogvatartás az általános perrendtartási elvek alapján helyes és indokolt. Már most ha megállapitom, hogy az eredeti fogvatartás helyesen történt, akkor szerintem már jogom sincs a birói igazságszolgáitatásba belenyúlva a szabadlábrahelyezés tekintetében a törvényhozó hatalmi haíározatával beleavatkozni. (Helyeslés.) De egyébként is mivel méltóztatik indokölni tudni a szabadlábrahelyezés álláspontját? Azt tetszik mondani, hogy itt jelentéktelen bűncselekményről van szó. Igen sajnálom, hogy az igazságügymini ster ur nincs jelen, mert megígértem neki, hogy ebben a kérdésben itt a Házban is fel fogok szólalni. A t. képviselő urak ezt az álláspontjukat egyedül az igazságügyminister ur egyik kommünikéjére támasztják, amely kommüniké azt mondta, hogy itt tulajdonképen csak államfogházzal büntethető cselekményről van szó és ebből vont le azután igen furcsa, igen téves és igen veszedelmes következtetéseket. Bátor voltam rámutatni arra, hogy az sem államfogházas bűncselekmény, amire az igazságügyminister ur hivatkozik. Az igazságügyminister ur valamiképen nem nézte meg a törvényszakaszt. .. Fábián Béla : Mindig helytelenül informálják ! (Derültség.) Rassay Károly : . . . vagy talán nem ellenőrizte kellően a saját alantasainak hivatali megállapításait, minősítését. Ezt nem tudhatom. De ha áll az, hogy a 157. § szerint minősülő lázadás szövetségéről van szó, akkor téves az igazságügyminister urnák az a jogi megállapítása, hogy itt álJamfogházas büntetésről van szó, mert a bűncselekmény fegyházas büntetés alá esik. Nem tudnék azonban ezen a kérdésen oly egyszerűen keresztülmenni, mert szerintem a t. igazságügyminister ur azzal a véleményével és azzal a ténnyel, hogy az ügyet elvonta a statáévi november 29-én, csütörtökön. 177 riális eljárás alól, súlyos alkotmánysértést követett el. Modern államban megdönthetetlen alapelv az, hogy senkit illetékes bírósága alól elvonni nem lehet, sem a súlyosabb, sem az enyhébb bíróság hatásköre alól. Már most mit tett az igen t. igazságügyminister ur ? A statáriális eljárás alá eső lázadás szövetsége címén inditja meg az eljárást és azokkal szemben, akik a minősítés miatt aggályukat fejezik ki, a közvélemény előtt arra hivatkozik, hogy erre azért van szükség, mert így a statáriális eljárás alá lehet venni az ügyet. Amikor pedig az eljárás ezen az alapon megindul, akkor az igazságügyminister ur azzal az indokolással, hogy a statáriális biróság úgysem hozna egyhangú határozatot, egyhangú ítéletet, elvonja az ügyet a statáriális bíróságtól és azzal az enyhe minősítéssel, amit abban a feltevésben tett, hogy statáriális biróság elé tartozik az ügy, elviszi a rendes biróság elé és ezzel módot és alkalmat nyújt azoknak, akik az ügyet lekicsinyíteni, jelentéktelenné tenni akarják, hogy erre az igazságyministeri ténykedésre hivatkozhassanak. Bocsánatot kérek, a fennálló törvényes rendelkezésekben ennek semmiféle alapját nem tudtam megtalálni. A statáriális eljárást szabályozó rendelet kifejezetten megmondja, melyek azok az esetek,^ amelyekben joga van az ügyészségnek, a vád képviselőjének az ügyet a rendes biróság elé utalni. Az egyik a tettenérés esetének hiánya, a másik az, ha a bűnösség haladéktalanul nem bizonyítható, a harmadik pedig — minden pikantériát kerülni akarok — az elmebetegség, a lelkibetegség állapota. Az igazságügyminister ur egyikre sem hivatkozik, hanem ő, aki oly vehemensen védi a birói függetlenséget, azt mondja, hogy a majd összeülő biróság úgysem tudna egyhangú határozatot. ítéletet hozni. Jogállamban teljesen képtelen dolog az, hogy a vádhatóság azon az alapon vonjon el egy ügyet a még össze nem ült biróság elől, hogy annak tagjai nem fognak egyhangú Ítéletet sózni. Súlyos alkotmánysérelmet látok ebben a kérdésben, tekintet nélkül ürra, hogy ez előnyére vagy hátrányára szolgál-e Ulain képviselő urnák. Szerintem az igazságügyminister ur a fennálló törvényes rendelkezéseket sértette meg ezzel a tényével. Vázsonyi Vilmos: Ö spiritiszta! Rassay Károly : Az igazságügyminister ur azt, mondta, hogy a bíróságokat bírálni destrukció. Engedelmet kérek, szerintem nincs nagyobb destrukció az igazságszolgáltatásban, mintha az eljáró biró azt kénytelen látni, hogy az ügyeket nem az élő törvények szerint, hanem kormányzati, taktikai szempontokból kezelik. Rakovszky István : Ez igy van ! Ahogy a kormány akarja ! Rassay Károly : Azzal a másik körülménynyel, hogy az igazságügyminister ur a fennálló élő törvénnyel, a 1921 : III. te. minősítésével szemben a Btk. minősitését fogadta el alapul, nagyon nehéz vitába szállni. Ez, szerintem, époly törvénysértés. Hivatkozhatom azokra a t. képviselőtársaimra, akikkel együtt ültünk itt e padokon és általában a nemzetgyűlésen, hogy amikor az 1921 : III. tc-t tárgyaltuk, a kormány kifejtette, hogy a Btk. rendelkezései nem nyújtanak elegendő alapot az államrend megvédésére és ezért kell az eszmei halmazat ellenére is súlyosabb büntetési tételeket alkalmazni az uj törvényben. És most, amikor elérkezik egy eset, — amikor már másfél vagy két év óta az 1921 : III. te-t alárendelt jelentőségi esetekben igenis kegyetlen szigorral alkalmazták, — egyszerre felfedezi az igazságügyminister ur a maga lelkében a kegyelmi érzést és az ügyet a vádhatósággal együtt a Btk.-ben enyhébben minősülő bűncselekménynek