Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-196
166 Â nemzetgyűlés 196, ülése 1923, évi november 29-én, csütörtökön. selő ur ellen vádakat kovácsoltunk és intézkedéseket tettlink. Rassay Károly: És agent provocateur-t fogadtak ! Rakovszky Iván belügy minister: Augusztusban Ulain képviselő urnák neve fel sem merült és senki ellen intézkedéseket nem tettünk. Azt hiszem, ez egészen világos, (ügy van! a jobboldalon.) Barthos Andor: Világos volt azelőtt is! Rakovszky Iván belügyminister: Döhniel Frigyes szerepére vonatkozólag általában elhangzott az a vád, hogy ő igenis, ugrató szerepet játszott. Hát, ugrató szerepet játszott, — bár ma talán senki sem állitja azt, hogy erre a szerepre a kormányzat vagy bárki részéről felszólittatott volna. De disztingváljunk erősen: vájjon az, aki ugratott — amint Lendvai képviselő ur mondja — átlátszóan naiv embereket arra, hogy valamire készüljenek és valami bűncselekményt kövecseinek el, vagy pedig csak akkor, amikor a tényállást látta, mikor — amint ő magát kifejezte — rettegett tőle, bogy rövid napok alatt súlyos események fognak bekövetkezni, a rendőrség azonban nem hisz neki azért, mert bizonyítékokat nem tud produkálni. Akkor igenis bizonyos ravaszsággal odavitte ezeket az urakat, hogy azokat a dolgokat, amelyek addig csak bizonyíthatatlan és letagadható élőszóval lettek megbeszélve, bapirra vessék, tehát nem egy puccsba ugrassa bele az illetőket, hanem tisztara abba, hogy terveztetéseikről és szándékaikról Írásbeli bizonyítékot adjanak ki. Ha volt ugratás, az csakis bizonyíték adására, bizonyítékoknak kézből való kiszolgáltatására vonatkozott, de nem arra, hogy őket tervezgetésekbe, pucscsokba, komplottokba ugrassa be. A legsúlyosabb vádat a rendőrség és nyomozás ellen Eckhardt t. képviselőtársam állította fel akkor, midőn itt egy bizonyos ellenmondást akart bebizonyítani a rendőrségnek abból a jelentéséből, amelynek nyomán a nyomozás megindult, — az ügyészség által teljesitett nyomozás — illetve vizsgálattal szemben. A képviselő ur, aki ngy tudom, valamikor főszolgabíró volt és nyomozásokat végzett, vagy legalább is kellett végeznie, kell, hogy tisztában legyen vele, hogy minden nyomozás egy bizonyos nyers anyagból indul ki. Felmerülnek bizonyos gyanúk, amelyek még váddá sem kristályosodtak ki, csak gyanúk, amelyeket épen a nyomozásnak kell bebizonyítania és ellenőriznie. Most, hogyha ez a nyomozás lefolyt és a felmerült gyanúk egy része valótlannak bizonyult, a másik részét ugyan — az ellenkezőjét bebizonyítani nem tudván — bizonyos fokig fenn kell hogy tartsuk, de viszont bizonyítékokat a nyomozás nem tudván produkálni, azok váddá nem kristályosodhatnak; s végül fenmarad a harmadik elem, az, ami a nyomozás során bizonyítást nyert és ezért mint A T ád szerepel. Igen olcsó és hatásos eszköz a nyomozás nyers anyaga, az első gyanú és végül a kikristályosodott vád között ellenmondást keresni, azt kiteregetni. Ez az ellenmondás azonban egészen természetes, minden nyomozásnál és minden vizsgálatnál előfordul s egyáltalában nem jelenti azt, hogy a rendőrség akkor, amikor összeállította azt az első anyagot, amelyik bizonyítandó lesz és amely vizsgálat tárgyává lesz teendő, hibát követett volna el azáltal, hogy egyes olyan gyanúknak is kifejezést adott, amelyek később, a nyomozás további folyamán elestek, vagy legalább is bizonyíthatók nem voltak. A képviselő urnák egész okfejtése igen kényelmes ebben az ügyben. Cáfolja és hosszasan foglalkozik azokkal a bizonyos gyanúkkal, amelyek részben nem is hivatalos részről merültek fel, hanem csak a sajtóban láttak napvilágot, mondom, részletesen foglalkozik és cáfolja azokat a gyanúkat, amelyek nem bizonyultak valóknak, vagy amelyekre vonatkozólag a nyomozás bizonyítékokat nem produkált; ellenben hallgatásával mellőzi azokat a bizonyítékokat, amelyek fontosak, és hallgatásával mellőzi azokat a tényállításokat, amelyek valóban be is igazoltattak. A képviselő ur elsősorban — mint legfontosabb kérdést ezt emlitem meg — megvédelmezi Gömbös Gyula igen t. képviselőtársunkat az ellen a vád ellen, hogy őneki ebben a puccsban része nincs. Nem értem, hogy miért hadakozik a képviselő ur olyan állításokkal szemben, amelyeket soha, senki nem mondott és nem állított. Én legalább a magam részéről még a sajtóból sem emlékezem rá, hogy ilyen vádat hallottam vagy olvastam volna. (Zaj.) Hosszasan foglalkozik azután a képviselő ur a Kis Lajos-féle listákkal és felvonulási tervezetekkel. Ilyen lista valóban létezik, ilyen felvonulási tervezet valóban létezik, csakhogy a mai napig se tudtuk megállapítani, hogy ki az a Kis Lajos. Rassay Károly: Ma már tudjuk! Rakovszky Iván belügyminister : Ez egy általános név. Több Kis Lajost sikerült ugyan szembesítenünk a résztvevőkkel, de senki se ismerte fel az illetőt, aki ezeket a listákat adta. Ennek mi volt a következményű? Az volt a következménye, hogy az egész Kis Lajosféle vádon alapuló tényállítást félretettük eddig, míg Kis Lajost nem tudjuk megtalálni és nem tudjuk tisztázni a tényállást. Ezek az állitások, ezek a listák egyáltalán nem szerepelnek a vád anyagában (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) és a képviselő urak okoskodásának igen nagy gyengeségét tanúsítja az, hogy most is, mihelyt a Kis Lajos neve felmerül, ismét bizonyos triumfáló arckifejezéssel kezelik a kérdést, holott, hogyha a Kis Lajos-féle listák és vádak hamisak, annak a rendőrségnek van joga elsősorban triumfálni, amely ezeknek a listáknak birtokában van. (Nagy zaj a Ház minden oldalán. Egy hang jobbfelöl: Kútba esett Kiss Menyhért minisztersége!) Patacsi Dénes: Hátha Kiss Menyhért volt az? Tévedés lehet. Az uj kultuszminiszter! Lendvai István: Gratulálok, Dénes! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Erdélyi Aladár : Hátha annak a Kis Lajosnak van egy német neve is! Rakovszky Iván belügyminister : Mondom, hogyha ebben az ügyben valaki nyugodtan hivatkozhatik rá, hogy mit cselekedett, akkor elsősorban a rendőrség hivatkozhatik rá, (Zaj.) akkor nem a képviselő uraknak kell triumfálniok, mert a rendőrség igenis teljes nyugalommal hivatkozhatik arra, hogy olyan gyanuok, olyan nyom, amelynek komolyságát bebizonyítani nem tudtuk, nem is lett további nyomozás tárgyává téve és sem a rendőrség, sem egyáltalában az eljáró közegek erre a kérdésre súlyt nem fektetnek, egyedül a képviselő urak, akik állandóan tovább feszegetik, Lendvai István: Hol a halál-lista? (Zaj.) Rakovszky Iván belügyminister : Sohase állította semmiféle hatóság, hogy a halál-lista
