Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-196

158 Á nemzetgyűlés 190. illése 1923. látom, hogy mit kérnek, tudom magatartásomat eszerint szabályozni: tehát tisztelve az ő politikai álláspontjukat, egészen másképen Ítélem meg őket, mint amikor bent, a kormánypárt soraiban, eset­leg meg nem engedett módon belső ellenzéket alkottak és nem tudtuk utóiérni a kezeiket és nem tudtuk megmagyarázni egynémely kérdésben az egységespárt álláspontját amiatt, mert a fajvédők bent voltak az egységespártban. Rassay Károly: Ez igy van! Teljesen igaz! Szilágyi Lajos: Tehát semnú egyéb nem tör­téni Semminemű közeledést feléjük nem tettem, semmivel nem érzem magamat hozzájuk közelebb­állónak; az azonban elismerendő, hogy most nyíl­tan, egyenesen és őszintén szemben állanak a kormánnyal, mig ezelőtt nem ez volt a helyzet. Sokkal többre beesülöm az ilyen politikai ellen­felet, mint amikor itt, az ellenzéki oldalon találok kormányt támogató ellenzéket... Pikler Emil: Kik azok? Szilágyi Lajos: . .. vagy amikor a túlsó olda­lon, a kormánypárt soraiban látok ellenzéket mu­tatkozni. (Zaj.) Rassay Károly: Ez az! Nagyon helyes! Barthos Andor: Tessék megmondani, kik azok ! Ilyent nem lehet általánosságban mondani ! (Zaj.) Ez kimegy az országba, ezt hallják! Gömbös Gyula : Tessék feliratkozni és be­szélni ! Más is kimegy az országba! (Zaj. Elnök csenget.) Szilágyi Lajos: Az sem altérai, hogy a király ­puccs idején gróf Andrássy Gyula, Rakovszky István és más képviselőtársaim mentelmi jogá­nak elbirálásánál akár Gömbös Gyulát, képviselő­társamnak, akár másnak mi volt az álláspontja. Én akkor nyiltan kifejtettem álláspontomat, akkor is szembeállottam a kormánnyal. Fel kell azonban hivnom a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy akkor is gróf Bethlen István ministerelnök ur volt a kormány feje, tehát a történtekért akkor is ő volt felelős elsősorban .. . Berki Gyula: Vállalja! Szilágyi Lajos: ... és az alkotmányos felfogás szerint Gömbös Gyula és társai nem voltak fele­lősségre vonhatók. (Zaj jobbfelől.) Nem helyez­kedhetem arra az álláspontra, hogy kárörvendoen örüljek annak, hogy most a fajvédőcsoport egyik tagjának sértetett meg a mentelmi joga. Az »ugy kell neki« álláspont nem volna komoly és nem volna méltő egyikünkhöz sem. Ebből kifolyólag nem lehet kapcsolatba hozni ezt a kérdést Gömbös Gyulának akkori, általam most is elitélt állás­pontjával. A szociáldemokrata párt álláspontját ebben a kérdésben elejétől végig teljesen és tökéletesen osztom ; majdnem azt kellene mondanom, hogy Farkas István t. képviselőtársam ugyanazokat fejtette már ki, amelyeket én szándékoztam ki­fejteni. Csak a végső konklúzió tekintetében nem értek egyet a. szociáldemokrata párttal, mert ők mindazok után, amiket Farkas István t. kép­viselő ur a párt nevében kifejtett, arra az állás­pontra helyezkednek, hogy nem szavaznak a mentelmi jog bizonyos kérdésében. Én a szociál­demokrata pártnak ezt a semlegességét nem ér­tem. Eddig mindig határozottan és nyiltan állást foglaltak és most látom először, hogy megállanak, passzive viselkednek és kivonják magukat a nyilt állásfoglalás alól. Én azt hiszem, ennek az a magyarázata, hogy a szociáldemokrata párt nem volt egységes ebben a kérdésben ; valószínű­leg belső harcok előzték meg ezt a határozatukat és a szociáldemokrata párt tagjai ma sincsenek egy^ véleményen ebben a kérdésben. Ezt annál inkább sajnálom, mert én, aki annyiszor és oly világosan leszögeztem álláspontomat szemben a szociáldemokrata párttal, a mentelmi jog terüle­éri november 29-én, esiltöriöhon. té.n mozgó ezt a kérdést, a mentelmi jog meg sértésének, vagy meg nem sértésének kérdését azok közé a kérdések közé soroltam ezideig, me­lyekben abszolúte semmi akadálya sincs annak, hogy egymást tökéletesen megértsük. (Ugy van ! Ugy van ! a balközépen.) De nem szabad, hogy befolyásoltassa magát az ember ennek a kérdésnek elbirálásánál a sajtó állásfoglalása által sem. A liberális ellenzéki képviselők néhány hét óta amúgy is rendkívül különös helyzetben vannak a saját sajtójukkal szemben. Azt kell látnunk, hogy épen a liberális napilapoknak nagy része formálisan elvárja tő­lünk, liberális képviselőktől, akik igen nehéz időkben kétségtelen tanujeleit adtuk annak, hogy valóban liberális felfogásnak hódolunk, hogy má­ról-holnapra, minden átmenet nélkül a kormányt támogató képviselők sorába álljunk . . . Rassay Károly : Én tőlem követelhetik ! Szilágyi Lajos : . . . vagy a kormányt támo­gató pártba bevonuljunk. Nem tudom, honnan indult ki ez a mozgalom a sajtóban, de feltűnő és abszolúte semmi magyarázatát nem tudom adni annak, hogy azt a kormányt, amely libe­rális szempontból egész sereg kifogásolni valót hagy fenn, miért kellene nekem tűzön-vizén ke­resztül és minden körülmények között támogat­nom. Rupert Rezső : Egy konkrét kérdésben talál­kozhatunk ! (Zaj bal felől) Szilágyi Lajos : Az a körülmány, hogy az egységespártból az antiszemita képviselőknek egy része, — hangsúlyozom, hogy csak egy ré­sze — . . . Rassay Károly : Ez helyes : egy része ! Szilágyi Lajos: ... kilépett és az ellenzéki oldalra átjött, csak nem késztethet engem arra, hogy feladjam ellenzéki álláspontomat és most már a kormány szekerét toljam ? (Zaj.) Berki Gyula: Nem is várjuk! Szilágyi Lajos : Bizonyítani tudom, hogy irányváltozás részünkről nem történt s ha azt mondom a fajvédőcsoportra, hogy tizenkilenc, akkor a kormányra azt kell mondanom, hogy egy hijján húsz. (Zaj a jobboldalon. Helyeslés balfelől.) Én semminemű irányváltozást nem látok és az antiszemita képviselőknek ki- vagy belépését nem tartom olyan fontos eseménynek, hogy azzal kapcsolatban a magam politikai állás­pontját megváltoztassam. Rupert Rezső : Nem erről van szó, csak arról, hogy a hazaárulókkal el kell bánni! Szilágyi Lajos : Ez a megjegyzésem, a libe­rális sajtónak arra az érthetetlen magatartására, amellyel formálisan terelgeti a tömegeket a kor­mányt támogató táborba. Rassay Károly: Az a baj, hogy a politikusok nem eléggé tiltakoznak ellene! Szilágyi Lajos : Ami a napirenden lévő kér­dést illeti, mély sajnálattal látom, hogy a sajtó annak csak azon része iránt mutat meleg érdek­lődést, amely szenzáció jellegű, mig magának az ügynek érdemével alig foglalkozik, Pedig ha arra gondolok, hogyha egy parla­menti újságírót a legcsekélyebb bántódás érne, minő általános felháborodás követné azt a sajtó hasábjain, akkor azt kell mondanom, hogy a sajtó igen t. képviselői a saját kari sérelmeiket sokkal fontosabbaknak Ítélik, mint a mentelmi jog sérel­mét, holott a mentelmi jog sérelme egyik legfon­tosabb alkotmánybiztositékunk megtámadása vagy elkobzása. A zsidóságról és a pogromról is nyiltan kell immár beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Szerintem minden pogromkisérlet ós minden pogrom után halálbüntetés jár. Én, igenis, minden pogromki­sérletet, minden pogromot akasztófával büntetnék,

Next

/
Thumbnails
Contents