Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-188
A nemzetgyűlés 188. ülése 1923. évi október hó 15-én, hétfőn. Súlyos kritika tárgyává kell tennem azt, hogy a szolnoki népgyűlés keretén belül a ministerelnök ur többet mondott, mint itt a nemzetgyűlésen. (Zaj jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, nem voltam abban a kellemes helyzetben, hogy az urakkal együtt lehettem volna... (Zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly: Valamivel többet mondott. Barthos Andor: Mi az a több 1 Meskó Zoltán: Többet nem mondott, csak hosszabban beszélt. Barthos Andor: Jaj de szellemes ! A foga fáj tőle az embernek. (Zaj.) Gömbös Gyula: A szolnoki beszédre visszatérve a ministerelnök urat figyelmeztetni kivánom, hogy amig ő a külföldön járt, s amig Radványon és Szolnokon volt, az idő alatt egy ankéten a valorizáció kérdésével foglalkozván, ugy tudom, máris megállapodtak abban, hogy a valorizáció problémája igenis aktuális, és hogy a valorizációt szukcesszive be kell vezetni és be is fogják vezetni. A ministerelnök urnák az a kritikája tehát, amelyet a valorizáció szempontjából felhozott, helyt nem állhat. A kölcsön kérdésében pedig azt állapitom meg, hogy eleve mi sem zárkóztunk el a külföldi kölesöntől. Attól féltünk, hogy a ministerelnök ur olyan engedményeket fog tenni a külfölddel szemben elsősorban politikai szempontból, amely engedmények a magyar szuverenitást érintik. (Zaj és ellenmondások jobbfelöl.) A ministerelnök ur kijelentette Szolnokon, hogy sem bel-, sem külpolitikai kontrollba, mely a nemzet szuverenitását érinti, bele nem megy. Ezt köszönettel veszem tudomásul, (Helyeslés jobbfelől.) már csak azért is, mert azt hiszem, hogy a ministerelnök ur tisztában van azzal, hogy a nemzet még ezen nyomorúságos helyzetében is élénken tiltakoznék ilyen bel- vagy külpolitikai kontroll ellen, még pénzügyi kontroll ellen is. (Igaz ! Ugy van ! bálfelöl) mert azt tartjuk, hogy a pénzügyi kontroll közvetve politikai kontrollt is jelent. (Ugy van ! balfelöl. Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Végezetül azt kivánom megjegyezni, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) hogy mindenkinek lelkiismeretére kell bizni, hogy a nemzet ügyében hogyan és miképen jár el. A történelem Ítélőszéke előtt fog állani mindenki, aki ebben a súlyos helyzetben bele mer nyúlni a nemzet politikájának és a nemzet életének irányításába. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ezért a ministerelnök ur felelőssége teljes tudatában tudni fogja, hogy mit tesz. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Szomjas Gusztáv : Nagyon jól tudja ! Gömbös Gyula : Mi annak idején élni fogunk a kritika jogával, mert más módunk nincs. (Helyeslés a jobboldalon.) Arra kérem csak a ministerelnök urat, hogy amikor súlyos kérdésekről van szó, ne méltóztassék bennünket fait accompli elé állítani, mert ilyen súlyos kérdésekben szükséges, hogy az ellenvélemény is meghallgattassák és csak az ellenvélemény meghallgatása után, annak negálása vagy elfogadása esetén követheti a ministerelnök ur azt a politikát, amelyet az ország életében szükségesnek tart. Azt tartom, hogy csak akkor lehet nyugodt a lelkiismerete, ha minden ellenérvet nyugodtan meghallgatott, olyan nyugodt atmoszférában, amely komoly kérdések elintézésében szükséges. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Haller István képviselő urat illeti a szó. Haller István: T. Nemzetgyűlés! Nem kívánok abba a vitába beleavatkozni, hogy vájjon a ministerelnök ur Szolnokon mondott-e többet, vagy itt mondott kevesebbet. Ezt én rábizom a nemzetgyűlés megítélésére. Azt hiszem, hogy a ministerelnök ur itt is, ott is tényleg annyit NAPLÓ XVII. mondott, amennyit épen elmondhatott, (Ugy van! a jobboldalon.) amelynél többet nem volt szabad elmondania. A magunk részéről nem is kívánunk olyan dolgot firtatni, amely őt olyannak elmondására akarná kényszeríteni, amit elmondani a tárgyalások további menetére nézve károsnak tart. (Helyeslés jobbfelől.) Mi keresztényszocialisták egyébként a kölcsön dolgában a sajtóban és népgyűlésen már többször elmondottuk és leszögeztük a felfogásunkat, ugy hogy most semmi ujat nem fogok, nem is akarok mondani. Felfogásom az, hogy ha a felelős tényezők ugy ítélik meg az ország helyzetét, hogy egy_ külföldi kölcsön kontrahálása nélkül nem tudják elképzelni az ország gazdasági talpraállitását, akkor, ha más véleményen vagyok is, nincs jogomban semmi olyat tenni, vagy mondani, ami a felelős tényezők szerint nélkülözhetetlen kölcsön útjába csak a legcsekélyebb akadályt is gördítené. (Helyeslés jobbfelől.) A magam részéről tehát itt is, kint a népgyűléseken is mindig tartózkodom olyannak kijelentésétől, vagy olyan helyzetnek, sérelemnek kiélezésétől, amelyről azt hiszem, hogy esetleg nehézségeket okozhat a kölcsön kontrahálásában. Ebben a tekintetben mi más felfogáson is lehetünk, mint a felelős tényezők. A magam részéről pl. azon a felfogáson vagyok, hogy talán el is lehetett volna kerülni a külföldi kölesönt, vagy ha ezt nem lehetett elkerülni, mindenesetre állítom azt, hogy ha azt akarjuk, hogy a kölcsön tényleg hasznot hozó legyen és az országban csakugyan azt a célt szolgálja, amelyet elérni kívánunk, akkor annak hasznosságát jobban elő lehetett volna készíteni olyan belső gazdasági politikában, amely már lehetővé tenné a külföldről szerzett kölcsönnek produktívabb felhasználását. Azt hiszem, hogy lehetett volna olyan pénzügyi és közgazdasági rendszert inaugurálni, amely a bajokat nem engedte volna idáig fejlődni, ahol ma vannak, amely különösen a szociális problémákat nem engedte volna ennyire kifejlődni és az inproduktiv munkát nem engedte volna ilyen horribilis hasznokhoz jutni, mint ahogy az ma van. Nekem az a felfogásom, hogy lehetett volna olyan közgazdasági és pénzügyi politikát csinálni, amely a produktiv munka számára jobb és több lehetőséget, több hasznot és biztosabb kilátást teremthet, s ez egyszersmind a legjobb megalapozása és előkészítése lett volna egy külföldi kölcsönnek. A ministerelnök ur azt mondja, hogy a jóvátételi bizottságnak határozata után egy küldöttség fog ideérkezni és a kormánnyal egyetemben meg fogja állapítani a kölcsön felvételének módozatait, s annak felhasználását is — azt hiszem — tudakolni fogja. Szóval programmot fog kívánni a kormánytól a kölcsön felhasználását illetőleg is. Épen azért, mert ilyen munkálatok lesznek, mert a kormány kénytelen lesz — amint a ministerelnök ur magát kifejezte — minden resszortminister bevonásával tárgyalni azokat a lehetőségeket, hogy a kölcsön hogyan legyen fruktifikálva az ország javára, vagyok bátor a t. kormánynak figyelmébe ajánlani, hogy okvetlenül terjesztessék ki a figyelem arra, hogy a termelés számára a hitel kölcsön alapján, az eddiginél nagyobb mértékben és könnyebben legyen biztositva. (Helyeslés balfelől) Ma kétségkívül az a helyzet, hogy akinek milliárdokra menő fundált vagyona van, az nem képes hitelhez jutni és gazdasági meliorációt nem képes bevezetni. Én a mai napon egy zsidó nagybirtokossal utaztam, aki engem nem ismer. (Mozgás és derültség.) Szóbaereszkedtünk és gyanútlanul elmondotta, hogy a háza egy kilométer hosszú és hogy három és félezer holdon gazdálkodik és hogy ha ő akarná,