Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-194
À nemzetgyűlés 194. ülése 1923. évi november hó 27-én, kedden, 123 rendőr-Csipkerózsika átaludta az ügyészi vizsgálatot. Rassay Károly : Jobb volna Andréka, ugy-e 1 Eckhardt Tibor : Nem vette észre, hogy az ügyésizség időközben egészen más tényállást állapitott meg és ő még mindig, felébredése után is, az első pillanatban ott folytatja a régi verklit, a régi utasítás szerinti előadást, ahol annak idején november 9-iki jelentésében a dolog megszakadt. Ez a pszichológiai magyarázat. Én más magyarázatot adni nem tudok. Rupert Rezső : Ez a hála, amiért Hetényi két izben is figyelmeztette őket, hogy ne csináljanak forradalmat ! (Zaj.) Eckhardt Tibor; Igen t. Nemzetgyűlés! Ha a tényállás ismertetése után a kérdés érdemleges elbirálásába fogok, azt kell kérdeznem, hogy a megismert tényállás alapján van-e ebben az esetben szó bűncselekményről Ulain Ferenc nemzetgyűlési képviselő részéről, igen vagy nem? Kérek öt perc szünetet ! Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foalalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat,, méltóztassanak helyüket vl foglalni. Eckhardt képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. (Zaj.) Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét megkezdeni ! Eckhardt Tibor : Igen t. Nemzetgyűlés ! Az előbbiekben előadott tényállás alapján meg fogom kísérelni annak megállapítását, hogy Ulain Ferencnek ebben az egész helyzetben, ebben a mesterségesen felkavart, nagyrafujt és széjjeltaposott ügyben mi volt a saját, személyes szerepe. Bátor vagyok rámutatni arra a tényre, amit az előadó ur maga is felhozott jelentésében, hogy Ulain Ferenc az egész Szemere— Bobula-ügybe folyó november hó 2-án kapcsolódott bele. Gömbös Gyula : Az előadó nines itt ! Elnök : Nyomban intézkedem. Eckhardt Tibor : November 2-án hallott Ulain Ferenc legelőször azokról a müncheni tervekről, amelyeket Döhmel Frigyes pe+dített meg s amelyeknek elfogadására Döhmel Frigyes iparkodott fentnevezetteket biztatni. Hogy Ulain Ferencnek mi volt az álláspontja esetleges erőszakosságokkal szemben, az a nyomozati iratokból kiviláglik. S itt ismét nem mentő tanukra, hanem a koronatanúnak, Döhmel Frigyesnek november 7-iki vallomására hivatkozom. Ezt mondja Döhmel (olvassa) : »Bobula és társai a kormány egyes tagjainak láb alól való eltételéről soha sem beszéltek. Csupán Szemere és Bobula hangoztatták azt, hogy Bethlen ministerelnököt és valamennyi ministertársát, Nagy Emil és nagyatádi Szabó kivételével, egyszersmindenkorra lehetetlenné kell tenni. Ulain sokkalta enyhébb álláspontot képviselt ;« még Szemere és Bobula sem beszélt erőszakosságról, hanem csak arról, hogy »lehetetlenné teendők« s Ulain még ennél is enyhébb álláspontot képviselt. Ezt mondja a vád koronatanuja, Döhmel Frigyes. Ami azután külföldi csapatoknak Magyarországon való felhasználását illeti, ^lgyancsak Döhmel Frigyes azt mondja, hogy »a tárgyalás végén Bobula fejezte ki azt a kívánságot, hogy a bajorok csapatokat küldjenek. Szemere is pártolta ezt. Ulain ellene volt ennek, azért, mert azt mondta, hogy ez a magyar nép érzelmeit sértené«. Ulain felfogása tehát kifejezetten az volt, hogy külföldi csapatoknak Magyarországra hozatala nem engedhető meg. De hogy honnan és kitől származott a külföldi csapatok felhasználásának gondolata, ez ennek a bizonyos szerződésnek szövegéből magából is megállapítható, ahol a szerződés első melléklete azt mondja többek között, hogy (olvassa) : »Minthogy a német harciszövetség által az október 24-én megállapított szállítások, amelyek Bajorország részéről teljesitendők, kielégitőknek nem tekintetnek, sőt azok kiegészítése Bajorország magyar delegátusa részéről okvetlenül szükségesnek nyilváníttatott, a Karnpfbund jegyzékében felsorolt csapatok kétszerese álittatik Magyarország rendelkezésére.« Vagyis kifejezetten a szerződés szövegéből is kiolvasható, hogy bajor csapatoknak Magyarországra való hozatalát egyenesen diszkreditálás céljából Döhmel, a koronatanú forszírozta. (Zaj balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Az előbbiekből nyilvánvaló és világos, hogy ' sem pogrom tervekről, sem a kormány erőszakos eltávolításáról, sem túszszedésről Ulain Ferencnek tudomása nem volt, előtte szó sem esett ilyenekről. Ha pedig még az is nyilvánvaló és világos az előadottakból, hogy Ulain Ferenc külföldi csapatoknak Magyarországba hozatalát ellenezte, ugy most már Ulain Ferenccel szemben a váci csak egyetlen egy ponton volna fentartható és ez az volna, ha bizonyittatnék, hogy Ulain Ferenc belföldi erőkkel törekedett volna a kormány eltávolítására. Más ponton vele szemben komoly vád nem emelhető. Már most tény az, hogy Ulain Ferencet november 2-án Döhmel Frigyes iniciati vájára Bobula hivatta a Gellért-szállodába és pedig azért, mert őt szemelték ki Bobuláék arra a célra, hogy Münchenbe kiutazzék. Ulain Ferencnek az egész belföldi szervezkedéssel semmi néven nevezendő kapcsolata nem volt. Semmi néven nevezendő adat sincs arra nézve, hogy Ulain Ferencnek bármiféle szerepet szántak volna egyáltalában a belföldi esetleges szervezkedésben, Ulain Ferenc szerepe kizárólag oda redukálódott, hogy miután Szemeréék nem óhajtották ezt a Döhmelt, akiben maguk sem biztak teljesen, külföldre kiküldeni, Ulain Ferenccel akarták kontrolláltatni, hogy külföldön tulajdonképen mi is a helyzet, igazak-e azok a dolgok, amelyeket Döhmel nekik beszélt, vagy sem, és Ulain Ferenchez speciálisan azért fordultak... Rakovszky Iván belügy minister : Ő maga cáfolta meg ! Eckhardt Tibor :... mert tudták róla, hogy a folyó év tavaszán Bajorországban tényleg kint járt, hogy összeköttetésben áll a bajor vezető nacionalista körökkel és igy őt tartották legalkalmasabbnak arra, hogy a helyzetről Münchenben tényleg tudomást és komplett tájékozódást szerezzen. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Hogy Ulain Ferenc mennyire nem azonosította magát a szerződéstervezettel, mutatja az, hogy noha nagy rábeszélésre egy példányt aláirt, azt maga niegsemmisitette, hogy azon a zsebében vitt példányon az ő neve nem is szerepelt egyáltalában és mutatja az a tény, hogy a szerződéstervezet legfontosabb pontjával —- magának Döhmelnek kijelentése szerint — nem értett egyet, sőt azt