Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-193

100 A nemzetgyűlés 193. ülése 1923. azért is, hogy a család munkája jobban érvényesüljön, szőlővel szokta betelepiteni a kisember. Ennek a kisembernek ez egyáltalán lehetetlenné lesz téve, mert csak azért, hogy a házi szükségletére termeljen, igazán nem fog termelni. A másik a nagyobb üzem. Tudjuk nagyon jól, hogy nemcsak a homoki, hanem a síkvidéki szőlőknél is az a szokás és az a gyakorlat, hogy a szőlőt bizonyos ideig parlagon hevertetTk. Mondjuk, terem az a szőlő 10-15 évig, akkor kivetik és négy-öt évig parlagon hevertetik. Ez a szőlőterület e szerint a javaslat szerint újból be nem telepithető. A nagyobb szőlőterületnél, az 50—100 holdas szőlőnél, ahol présekben, hordókban, pás egyéb felszerelésekben, pincékben nagy értékek vannak lekötve, természetszerűleg következik az, hogy annak tulajdonosa óriási veszteséget fog szenvedni, hiszen néhány év, vagy egy-két évtized múlva egész berendezését egyszerűen kidobhatja. (Ugy van! jobbfelől.) Gubicza Ferenc: Pedig a földje nem is alkalmas másra, mint szőlőre. Halász Móric: Én általában a sikvidéki szőlőkről beszélek. A törvényjavaslat indokolása az, ami engem főképen felszólalásra kényszerit. Mint vörös fonál vonul rajta végig a »magyar borok régi jó hirneve«, a »silányabb minőségű« és »jellegtelen borok« kifejezés. Ez folytonosan ismétlődik. Az előadó ur előadásából hallottuk, hogy a francia szőlőtermelés óriási eredménye Svájcból és a többi helyekről egyszerűen kiszoritja a mi borainkat. De kérdezem az előadó úrtól és bárkitől, aki Franciaországban járt, nem tudja-e azt, hogy a francia borok 8

/io része ép ugy a sikon terem, mint a magyar boroknak 7io része is. A mi bor-exportunknak ü

/io része a sikon termett borokból áll elő. Az előadó ur hivatkozott Egerre, Gyöngyösre, Hegyaljára, Badacsonyra. Szó sincs róla, tudjuk nagyon jól, hogy ezek a hegyek azok, amelyek a folyó aranyat termelik Magyarországnak, de ezzel szemben áll a homoki szőlő is és állitom, hogy a Duna-Tisza közén, Budapesttől Kecskemétig, csak ezen a kis darabon is jóval több bor terem és kerül exportra, mint Magyarország összes hegyvidékein. (Ugy van! Uay vari!) Nagy János (egri) előadó : Az a baj ! Meskó Zoltán: Miért lenne baj? Halász Móric : Egy törvényjavaslattal innen egyszerűen elterelni a forgalmat és ezek számára lehetetlenné tenni a termelést: ez, azt hiszem, nem többtermelés, hanem kevesebb termelés. Azt mondja a törvényjavaslat 1. §-a, hogy »kivéve az immúnis homokot«. Kérdezem én, ki mondja meg, hogy melyik az immunis. Itt már benne vagyunk megint a szent bürokratizmusban, ettől pedig irtózunk valamennyien, mert hiszen ki van zárva annak a lehetősége, hogy ha valaki szőlőt akar telepiteni, idejére tudjon erre feleletet kapni. Végigvonul az egészen az, hogy a törvényjavaslat mint ilyen a régi szőlők érdekében és a hegyi bortermelés érdekében . . . Gaal Gaston : A sörgyártás érdekében ! Halász Móric : Lehet. Szerintem azonban az vonul végig rajta, hogy a hegyi szőlők érdekében jött létre az egész törvényjavaslat. Rendben van. Nem bántjuk a hegyi szőlőket, (Ugy van! balfelol) de ne bántsák azt az alföldi, sikvidéki szőlőt sem, — ne bántsák főképen ilyen indokolással, amelynek minden sorából valósággal kiri az ellenszenv a homoki szőlő iránt Nálunk, a Duna-Tisza közén, azt merném mondani, nagyban és egészben minden két katasztrális hold szőlő egy munkáscsaládot teljes esztendőben eltart. Meskó Zoltán : Ugy van ! évi november hó 23-án, pénteken. Halász Móric : Ha ez igy van, akkor nem szabad annak a lehetőségét semmi körülmények között sem elvonni, hogy ezek az emberek ebből a kenyerüket meg tudják keresni. Arról, hogy a hegyvidéken drágább a termelés és hogy a hegyvidéken a termelés kevesebb is, mi nem tehetünk ; hogy nekünk könnyebben és olcsóbban sikerül előállítanunk azt a bort vagy a borból való szeszt, ez államgazdaságtani szempontból csak előny lehet, tehát annál inkább támogatni kellene. Megértem teljesen a földmivelésügyi minister ur intencióját, amikor a borgazdaságra és bortermelésre súlyos kritikus mai helyzetben előjött ezzel a törvényjavaslattal ; nagyon kérném azonban, hogy amikor a végrehajtási utasítást ki méltóztatik adni, méltóztassék talán egy kicsit tekintettel lenni arra, hogy az országnak igen-igen , nagy érdeke, a sikvidéknek igen-igen nagy érdeke, hogy azok, a Kecskemét, Kőrös, Cegléd és nem tudom, más nagy városok mellett lévő óriási szőlőterületek ne áldoztassanak fel egyszerűen (Általános élénk helyeslés.) — az egész alsó Aűdék és az egész sik vidék — ne áldoztassanak fel egyszerűen (Általános élénk helyeslés.) a hegyvidéki szőlészet fantazmagóriájának. Egyébként a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző : Senki sincs feljegyezve ! Elnök : Kiván-e valaki szólni í Gaal Gaston képviselő ur kivan szólni. Gaal Gaston: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatok közül az egyikre a magam tiszteletteljes észrevételeit én is megtegyem. Ami a bortörvényt illeti, ahhoz nincs semmi különösebb hozzávenni valóm ; kizárólag a szőlőtelepítésről benyújtott törvényjavaslattal szemben vagyok kénytelen a magam elvi aggályainak kifejezést adni. Teljes életemben mindig a gazdasági szabadság elvének alapján állottam, mert azt tartottam, hogy csak azokban az országokban egészséges a gazdasági helyzet, ahol az adott viszonyokhoz képest a gazda vagy a kereskedő józansága, üzleti érzéke az egyetlen vezető szempont, amely abban kulminál, hogy. minden gazdaság azt az üzletágat /fejlessze, propagálja, űzze vagy művelje. (Ugy van! Ugy van !) amely kifizeti magát. (Ugy van ! Uay van!) A gazdaságban csak egyetlen egy törvényt ismerek el jogosnak, azt hogy lez az üzletág rentabilis-e vagy nem rentábilis. (Ugy van !) Annak elbírálását azután méltóztassék a hatóságoknak reánk bizni. (Ugy van! balfelol.) Sohasem szorultunk a szomszédba észért, (Ugy van! balfelol.) mindig megtaláltuk azt, hogy mely irányban fejlesszük gazdaságunkat, megtaláltuk a kétszerkettő alapján, amely nekünk minden hatósági intézkedésnél és beavatkozásnál sokkal okosabban, sokkal józanabbul megmondta, hogy mi lesz a gazdaságunkban a teendő. (Helyeslés balfelol) Ha ezt a törvényjavaslatot ebből a szempontból vizsgálom, kénytelen vagyok konstatálni, hogy ez az állami omnipotencia eddig még ismeretlen terekre való kiterjesztésének példátlan példája. (Ugy van! balfelol.) Engedelmet kérek, én semmitől sem félek jobban, mint a hatósági atyáskodástól és beavatkozástól és hozzáteszem: ilyen törvényjavaslat alakjában, amely abszolút bizonytalanságban hagy mindent, amely a hatóság önkényének