Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-193

ÖS A nemzetgyűlés 193. ülése 1923. kijelentette, hogy sohasem fog belemenni abba, hogy a magyar kormány által követelt kontingensnek utat nyisson Csehországba. (Zaj és mozgás.) Ezeket a vámszerződéseket mind ugy alkotják meg, hogy belőlük a magyar bornak és a magyar bor kivitelének előnyöket biztosítani a mai nehéz külpolitikai és gazdasági viszonyok közt szinte lehetetlen. Nagy hibája volt még a háborús konjunktúrának, amelynek hatását most érezzük, hogy a háború folyama alatt a magyar bortermelés letért a, tipikus magyar fajborok termeléséről és az u. n. frontborok termelésére ment át. Idegen, direkttermő fajokat telepitettek (Mozgás a jobboldalon.) és a cél az volt, hogy mennél többet, nem az, hogy mennél jobbat termeljenek. Ennek következménye ma az, hogy nagy tömegben termelik a kevésbé kiváló borokat, amelyek nagyobbrészt belső fogyasztásra vannak szánva, ügynevezett »jó kis borokat« termelnek ma Magyarországon és nem a tulajdonképeni faj borokat: s ezekre a »jó kis borokra« nincs elég fogyasztóközönsége az országnak, mert a fogyasztópiacok legnagyobbrészét, Északmagyarországot különösen, elvették. Mig Franciaországban az évi fogyasztásból egy személyre 187 liter bor esik, Bulgáriában pedig 53 liter, addig Magyarországon a statisztikai adatok szerint egy személyre csak 25 liter bor jut az évi fogyasztásból. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a józan magyar nép bagyjon fel ezzel a józanságával, csak arra akarok rámutatni, hogy a borkrizis egyik oka az, hogy az u. n. »jó kis borok«, amelyek külföldön nem kellenek, nálunk teljesen fogyasztó nélkül maradnak, illetőleg csak kis részüket tudják elfogyasztani. Ezeknek a nehézségeknek egyikéirmásikán akar enyhíteni az előttünk fekvő két törvényjavaslat, amelyek közül az egyik a szőlőtelepítést akarja korlátozni, t. i. el akarja tiltani, hogy sík vidéken, más mezőgazdasági termelésre alkalmas földön ujabb szőlőt telepítsenek. Igaz, hogy ez az intézkedés bizonyos erőszakos benyúlást jelent a magántulajdonba, de amikor fontosabb érdeket kell védelmezni, akkor meg kell engednünk ezt is, már pedig valóban fontos érdek az, hogy ebben a versenyben, amelyben most a hegyi szőlők az alföldi szőlőkkel birkóznak, a hegyi szőlők alul ne maradjanak. (Zaj jobbfelől.) A mostani súlyos borkrizisben a hegyi szőlők húzzák a rövidebbet. Hegyvidéken a szőlőmivelés nehezebb, költségesebb és kevesebbet termel, tehát az alföldi szőlők termelése sokkal gazdaságosabbnak látszik s igy az alföldi gazdák olcsóbban is adhatják az ő földjükön termett bort, mint a hegyvidék gazdái az ő borukat. Ennek azután az lesz a szomorú következménye, hogy azok a hegyvidékek, amelyeken mást nem lehet termelni, csakis szőlőt, ki fognak pusztulni, el fognak veszni és virágzó, régi szőlőtelepek, a magyar bor hirét magukban őrző vidékek és kulturvárosok mennek tönkre, ha ennek útjába nem állunk. Ezért az egyik, a szőlőtelepítésről szóló törvény a hegyvidéki szőlők támogatását tartja elsősorban is szem előtt. A szőlőfajok és borfajok védelme szempontjából ez a törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy a szőlővessző- és szőlőoltványtelepek ezentúl csak földmivelésügyi ministeri jóváhagyással legyenek telepíthetők (Helyeslés.) és hogy a szőlővesszőket és szőlőoltványokat a jövőben csak felügyelet és engedély mellett lehessen forgalomba hozni. Ez maguknak a szőlősgazdáknak érdekében van, mert tudunk árjegyzékekről, melyeknek tulajdonosai egy hold vagy egy négyzetöl szőlővel sem ren^ delkeztek és mégis millió és millió számra bocsátottak áruba szőlővesszőket. Ezek a vesszők megein november hó 23-án, pénteken. bizhatatlan kézből kerültek ki és általuk a szőlős* gazdákat a legnagyobb károsodás érte, mert hiszen csak évek multán, amikor az a szőlővessző és oltvány már termett, sült ki, hogy tulajdonképen nem azt a vesszőt kapták, amelyet kértek, hanem becsapták őket, Gubicza János : Bizony ! Nagy János (egri) előadó : Ezért szükséges és fontos a magyar bor védelme szempontjából, hogy a szőlővesszők és oltványok kereskedelme állami, hatósági felügyelet alá helyeztessék. Olaszországban szigorú szavatolással tartozik az eladó a forgalomba hozott szőlőveszőkért. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ezt a szavatolást némi tekintetben nálunk is behozza, amennyiben szigorúan bünteti mindazt, ami a törvénnyel ellentétben van. (Helyeslés jobbfelől.) A másik törvényjavaslat, amely a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhamisítás tilalmazásáról szól, az 1908. XLVTI. tcikkből eliminálni azokat az intézkedéseket, amelyek a mai viszonyoknak nem felelnek meg és amelyek ma úgyszólván béklyókként tekinthetők a bortermelés terén. A borkereskedők, hogy a külföldi piacok igényeinek eleget tehessenek, azzal a kérelemmel járultak a földmivelésügyi ministeriumhoz, hogy engedtessék meg ennek a törvénynek a kodifikálásánál, hogy a bort idegen szesszel szeszezhessék és édesíthessék, mert a külföld csak az erősfoku és édes borokat keresi. Az érdekeltek a lefolytatott tanácskozás után és a nemzetgyűlés illetékes bizottságai is, arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ha ezt megengednők, ezáltal sem segítenék azon az állapoton, amely nálunk a bortermelés krízisét előidézi. Nekünk t. i. olyan modus vivendit kell találnunk, amely egyrészt azt idézi elő, hogy a bor mennyiség kevesbedjék, másrészt, hogy a borminőség emelkedjék. A legalkalmasabbnak találta erre a földmivelésügyi minister ur és a bizottság is azt, ha a bor szeszezését csakis borból előállított szesszel, vagyis borpárlattal engedjük meg, és ha a bor foktartalmának emelését sűrített must vagy szárított szőlő hozzáadásával idézzük elő. A bor szesztartalmának emelése céljából gondoskodik még a törvényjavaslat arról is, hogy borfagyasztás utján lehessen nagyobb foktartalmu bort előállítani, hogy azután igy a magyar borok a külföldön jó piacot találhassanak. Ezzel az intézkedéssel érjük el azt, hogy a magyar bortúltermelést lefokozzuk, a magyar bor minőségét pedig megjavítsuk. A törvényjavaslat több intézkedést sorol fel a borkereskedelemre vonatkozólag, igy szigorúan előírja, hogy a »fajta« és »faj« néven csak az illető fajta borokat lehet forgalomba hozni, házasított borokat pedig csak mint vegyes asztali borokat; szigorúan őrködik afelett is, hogy a borkereskedelem tisztességes utón haladjon és hogy a magyar bor hirnevét semmi se veszélyeztesse. Gondoskodik még a törvényjavaslat a csemegebor, a habzóbor, a pezsgőbor előállításának módozatairól és azok forgalomba hozataláról. Külön fejezetben rendelkezik a tokajhegyaljai bortermelés és a fajborok védelméről. A régi bortörvényben foglaltakat némi tekintetben átveszi az előttünk levő törvényjavaslat is a borseprő és más bortermékek előállítására vonatkozólag, de azokat az intézkedéseket, amelyekkel a régi törvény a bor hamisítása, forgalma, avagy bepincézése terén előállított visszaéléseket büntette, a mai viszonyok szerint módosítja. Ugy véljük elérni azt, hogy, ha a külkereskedelmünk útjában álló nagy akadályokat nem tudjuk is teljes mértékben megtörni, legalább a múltból reánk maradt hagyományos intézkedéseket el-