Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-188
A nemzetgyűlés 188. ülése 1923. évi október hó 15-én, hétfőn. Szijj Bálint : T. Nemzetgyűlés ! A nemzetgyűlés szünete alatt a Budapesti Hirlapban közlemény jelent meg, amely súlyosan kompromittálja az én személyemet. Eddig nem volt módomban, hogy felvilágosítsam t. képviselőtársaimat e eikk tartalmának igaztalan voltáról és valótlanságáról most van először alkalmam arra, hogy a cikk állitásait megcáfoljam. Ha az igen t. Nemzetgyűlés megengedi, röviden felolvasom ezt a közleményt. (Olvassa) : »Korcsma és kegyelet- A komárommegyei Nagyigmándon a szabadságharc után Haynau agyonlövette az odavaló katholikus plébánost és református lelkészt : Monszbarth Antalt és Szikszay Jánost. Nagyigmánd a magyar hazafiság e két vértanujának emlékoszlopot állított, melyet annak idején ünnepélyesen avattak fel, Lőrinczy György költeményét vésve egyik kőlapjára. Már most az idők változtak. A vár : megye nem tudta megakadályozni, hogy Szijj Bálint nemzetgyűlési képviselő a belügyministerium segítségével ne nyittasson az oszlop mellett — korcsmát. Minthogy pedig a kettő nem fér össze s az egyiknek tágítani kell : a pervesztes a belügyministeriuniban a két vértanú lett. Az emlékoszlopot el kellett távolítani helyéről. Szerencsére még a pénzügyministeriumban volt annyi kegyeletes idealizmus, hogy az emlék eltávolítását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy Szijj Bálint tartozik más helyen felállítani. Ügy kell Szijj Bálint uramnak. Mért nem várt a korcsmájával addig, mig meg nem reformálják a vármegyét. Akkor a megye sem okvetetlenkedhetett volna s az emlékművet tán egyszerűen le lehetett volna rombolni a la — csehszkó.« T. Nemzetgyűlés! Ez elejétől végig majdnem valótlanság. Van benne valami tény. (Halljuk ! balfelöl.) 1849 június 30-án Haynau tényleg agyonlövetett két papot ; ezek azonban nem nagyigmándi, hanem csákberényi papok voltak, az egyik római katholikus. a másik református. Ugyanis ők az 1849-iki debreceni trónfosztó határozatot kihirdették a szó széken, ez volt a bűnük, és a Nagyigmánd felé — ahol Haynaunak volt a főhadiszállása — vonuló osztrák hadsereg elfogta a két lelkészt, akiket^ Haynau agyon is lövetett. E vértanuk emlékére Nagyigmánd és környéke a kivégzés 50-ik évfordulója alkalmával egy obeliszket állított fel. Én is tagja voltam a szoborbizottságnak. Amikor arról tanácskoztunk, hogy hol heljœzzuk el az emlékoszlopot, mi azt mondtuk, hogy a kivégzés helyére kellene tenni. A kivégzés azonban a református paplak kertjében történt, s mivel az ilyen kertek mindig félreeső helyen szoktak lenni, (Mozgás és derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) az emlékoszlop nem lett volna a közönség szeme előtt. Erre az indítványomra tehát azt láttuk, hogy katholikus felebarátaink ehhez savanyu arcot vágtak! Hogy tehát a felekezeti béke megóvassék, megegyeztünk egy helyben, két útnak az elágazásánál, a Tatabicske és Komárom felé vezető ut sarkánál, ahova a zsellérbirtokosok földje besarkallik. De ez olyan vizenyős és mocsaras hely volt, hogy fel kellett tölteni. A zsellérbirtokosok készségesen átengedték a helyet — 30—40 négyszögölet — és kérésünkre fel is töltötték. Az oszlopot azután felállítottuk. Most, az idő folyamán azonban, akkor, amikor a házhelytörvény életbe lépett, a házhelymegállapitó bizottság éppen a zsellérlegelőt jelölte ki házhelyeknek. Peyer Károly: Hogyne, majd a grófét! Szijj Bálint : A gróf kártalanította a zselléreket! így lett a község egységes kompakt ; mellette különben a zsellérbirtokosok földjén úgyis házak épültek. A mocsaras részt azonban nem adták senkinek bérbe, az megmaradt a zselléreknek. Amikor megtartották rá az árverést, megvette egy Heickler nevű nagyigmándi vendéglős, aki a kocsmát bérelte. Ő a területet feltölttette nagy költségen és először a községi elöljáróságtól kifejezetten korcsmai építési célra engedélyt kért; azután pedig a közigazgatási hatoságtól is kért engedélyt. Mind a két helyen megkapta a kocsmaépitési engedélyt, s akkor apénzügyministeriumba folyamodott italmérési jogért. Tekintve, hogy a községnek 2500 lakosa van, a községet tehát öt kocsmai jog illeti meg, addig pedig csak három volt, negyediknek kérte tehát ezt a jogot. Máikészen is volt ez az ügy a pénzügyministeriumban, amikor a komáromi közigazgatási bizottság táviratilag tiltakozott a pénzügyministeriumban azzal, hogy ott a közelben egy emlékoszlop van, a nyitandó vendéglőnek tehát ne adjanak italmérési jogot. A pénzügyministerium a belügyministeriumba küldte át ezt a tiltakozást véleményezés végett. A belügyministerium azonban nem tehetett _ egyebet, mint a törvényre hivatkozva ... (Zaj balfelöl.) Haller István : Én is jöjjek ide a cirkuszüggyel 1 ! Három hétig maceráltak engem vele ! Intézze ezt el sajtónyilatkozattal ! Szijj Bálint : Ez, képviselő ur, az én presztízsem ügye ! (Zaj balfelöl. Elnök csenget.) A belügyministerium, nem látván törvényes akadályt, visszaküldte az ügyet azzal, hogy a jog megadható. Erre a pénzügyministerium megadta a jogot Heickler Jánosnak, — és nem Szijj Bálintnak, — azzal a kikötéssel, hogy el kell onnan helyezni az emlékoszlopot. (Zaj balfelöl.) Szükségesnek tartom tehát, hogy erről az ügyről felvilágosítsam képviselőtársaimat. Ezt a hirlapi nyilatkozatot átvette az Omke, amely még erősebb támadást intézett ellenem. Rakovszky István : Nem tartozik ide ! Szijj Bálint : Bocsánatot kérek, én személyes kérdésben nem szoktam a Ház türelmét provokálni, de most olyan súlyosan vagyok megtámadva, hogy kénytelen vagyok felszólalni. (Zaj balfelöl.) Elnök : Kérem a képviselő urat, hogy a cikknek csak arra a részére szíveskedjék röviden nyilatkozni, amely személyes keretbe tartozik, az azon túl menő indokolástól méltóztassék tartózkodni. (Helyeslés balfelöl.) Szijj Bálint : T. Nemzetgyűlés ! Tovább nem foglalkozom ezzel. Csak azt jegyzem még meg, hogy ezt az emlékoszlopot, felállítása után, nem gondozta senki, csak én, ott emlékbeszédet nem mondott senki, csak én, azt nem koszorúzta meg más. csak én,... (Felkiáltások balfelöl : Jó, jó !) ilyen támadást tehát nem érdemeltem meg. Azt a cikket, amely az Omkében megjelent, már nem olvasom fel, mert látom, hogy képviselőtársaim idegeskednek. Csak röviden megemlíteni, hogy azt mondja, hogy a közleményt a Budapesti Hirlaptól vette át, és hozzáteszi, hogy bizonyára egy izraelita kocsmárosnak vették el a jogát, hogy nekem adhassák, mert az enyém a nagy kocsma Nagyigmándon. (Mozgás jobbfelöl.) Ezzel végeztem, csak azt jelentem még be, hogy a mai napon mind a két lap ellen a sajtóbiróságnál megtettem a feljelentést. (Helyeslés a jobb és a baloldalon.) Elnök : A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Kállay Tibor pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Van szerencsém benyújtani a háború előtt kibocsátott és külföldön elhelyezett némely magyar államadósság jövőbeni szolgáltatásának ellátása tárgyában 1923. évi június hó 29-én Innsbruckban kötött jegyzőkönyvi megállapodás becikkelyezéséről szóló tör1*
