Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-172

A nemzetgyűlés 172. ülése 1923. ê alapon. Azt hiszem, teljesen elégséges, ha az ellenőrzésben meríti ki a maga tevékenységét és igy eleget tesz annak is, hogy ellenőriz és annak is, hogy nem hátráltatja az üzletmenetet. A másik indítványom uj hetedik bekezdésre vonatkozik, amely szerint »felhatalmaztatik a pénzügy minister, hogy az 5. és 6. §-okban fel nem sorolt altruista fogyasztási szövetkezeteknek a szükséghez mérten a taglétszámnak megfelelő rendszeres áruhitelt folyósítson.« Az Országos Központi Hitelszövetkezetben és a Hangyán kívül vannak még Magyarországon Budapesten is, a vidéken is altruista szövetkezetek, amelyek egyrészt a termelés, másrészt az áru közvetítés és a népélelmezés terén igen értékes és hasznos működést fejtenek ki. Ha az OKH. és a Hangya, ez a két dédelgetett alakulat olyan helyzetben van, hogy a kormány kénytelen bevonulni oda mint főrészvényes és ezeket az intézményeket a maga anyagi támogatásával alátámasztani, akkor ugyebár feltehető és logikus, hogy a többi fogyasztási és egyéb szövetkezetek, amelyek eddig sem élvezték a kormány jóindulatát, még sokkal inkább rá vannak utalva annak, hogy ilyen támogatásban részesüljenek. Nem célzok itt olynemü támogatásra, mint amilyen a törvényjavaslatba lefektetve van, hogy t. i. a kormány mint főrészvényes vonul be oda, de minthogy ezek a szövetkezetek az állam tulajdonképeni kötelességének és gondjainak terhét veszik át és viselik a népélelmezés terén, egész természetesnek és jogosnak tartom, hogy viszont az állam ilyen áruhitellel segítse ezeket a szövetkezeteket. Ezzel az állam tulajdonképen nem is károsodik, mert hiszen megfelelő hitel formájában adná ezt és szedné utána a megfelelő bankszerű kamatokat. Utalok itt arra, hogy a legnagyobb ilyen szövetkezet már részesült ilyen áruhitelben, de nem olyan mértékben, mint ahogy az kívánatos lett volna. Megállapítom a kormány kötelességét a tekintetben, hogy ezeken a szövetkezeteken segítsen, mert eddig törvényes akadálya volt annak, hogy ezek a szövetkezetek megfelelő üzletrésztőkét vonhassanak be az üzlet lebonyolítására, ez mind a mai napig lehetetlen volt s csak egy legújabb keletű törvény tette lehetővé, a szövetkezetek tehát nem a saját hibájukból szenvednek tőkehiányban. Ezt most gyorsan pótolni egyszerűen lehetetlen ; lehetetlen a munkások köréből verbuvált tagokat most egyszerre olyan magas üzletrészekkel megterhelni, amelyek a mai üzleti forgalomhoz szükséges tőkét kiadnák. Másrészt pedig utalok arra, hogy a kormány, amidőn a munkásoktól megvonta a kedvezményes élelmiszerellátást, körülbelül egy-két évvel ezelőtt, akkor hirtelenében olyan terhet zúdított a munkásságra, amelyet a munkásság alig volt képes elviselni és ezek az altruista szövetkezetek igen kismértékben igenis segiteti augusztus hó 11-én, szombaton. 89 tek rajtuk, amennyiben olcsó és jóminőségü áruval látták el a munkásokat. Megállapítom tehát az állam erkölcsi kötelességét a tekintetben, hogy ezeken a szövetkezeteken, amennyiben ez módjában áll és amennyiben annak szüksége fenforog, a saját károsodása nélkül segítsen megfelelő áruhitel nyújtásával, ugy amint azt megteszi magánvállalatokkal, bankokkal és egyéb intézményekkel. Kérem ennek a pótlásnak elfogadását. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Kérem a törvényjavaslatnak eredeti szövegben való elfogadását azért, mert a második bekezdésben kifogásolt rendelkezés, amely a kormánybiztosok működésére vonatkozik, csak addig áll fenn, ameddig az államnak támogatása is fennáll és illetőleg abban a viszonylatban, amelyben ez a támogatás épen megnyilatkozik. A vétó jog ugyanis olyan határozatok ellen van meg, amelyek törvénybe vagy alapszabályba ütköznének, vagy épen azokba a megállapodásokba, amelyeket a támogatás érdekében hoztunk. Ezeknek a betartását ellenőrizni és ezeknek a határozatoknak betartásával szemben való határozatot megakadályozni természetszerűleg feladata és kötelessége a kincstár képviselőjének, neki tehát meg kell adni ezt a jogot. Ami már most a pótlást illeti, amelyet a t. képviselő ur indítványozott, megjegyzem, hogy eddig is létesítettünk kölcsönügyleteket, illetőleg biztosítottunk hitelt azoknak a fogyasztási szövetkezeteknek, amelyek ilyen tárgyban hozzánk fordultak. A jelen törvényjavaslatban azonban alapítványi üzletrészről van szó, nem ilyen kölcsönöknek engedélyezéséről. Ugyanazon az alapon, amelyen eddig bonyolítottunk le, illetőleg kötöttünk meg ilyen kölcsönügyleteket, természetesen a jövőre nézve is kész vagyok ilyeneket létesíteni abban az esetben, ha a viszonyok ezt szükségessé fogják tenni. Erre vonatkozólag külön biztosítani a felhatalmazást nézetem szerint nem szükséges és ezt nem tartanám célszerűnek azért, mert félnék, hogy ebből a felhatalmazásból kifolyólag azután olyan igények támasztatnának a kincstárral szemben, amelyek túlmennének azon a mértéken, amelyek teljesítésére vállalkozhatunk. A magam részéről kilátásba helyezhetem és biztosithatom az ilyen irányban megnyilvánuló kívánalmaknak mindenkori legméltányosabb kezelését, de viszont nem szeretnék tápot adni arra, hogy túlmenjünk azon a határon, amelyet az adott viszonyok között nézetem szerint szemelőtt tartandó. Kérem tehát a szakasznak változatlan elfogadását. Elnök: Következik a határozathozatal. A 6. §-nak első bekezdése meg nem - tá-