Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-172

Á nemzetgyűlés 172. ülése 1928. évi augusztus M 11-én, szombaton. 79 lévén még az üzlet, nem alkalmazhatott jegyszedői, tehát ő maga állt oda, árusitotta és osztogatta a jegyeket. Pompásan is ment az üzlet, igen sokan fürödtek, többek között egyszer odakerült egy Krauszné nevű nagyon kövér, szintén liberális gondolkozású asszonyság, hasonló kövér leányával. (Derültség.) Megváltották a jegyüket, megfürödtek annak rendje és módja szerint, azután a kabinban levetkőzve levették a fürdőköpenyüket és kiültek a kabin elé napfürdőzni. Nekitámaszkodtak a kabin korlátjának, de mivel a korlát is liberális elvek szerint volt csinálva, s oly nagy súlyra nem volt beállítva, a korlát egyszerre csak leszakadt és Krauszné leányával együtt a vizbe esett. Nagy veszedelem nem történt, mert a viz nem volt olyan mély, sem oly sekély, hogy odavesztek volna, hogy megütötték volna magukat, de a fürdőköpeny indiszkrét alakulata folytán a jelenlevők olyan látványnak voltak tanúi, amely harsogó kacagásra késztette valamennyiüket. Amikor aztán Krauszné kijött a vizből és rendbe hozta dezolált fürdőköpenyegét és látta, hogy legjobban Stern nevet, azt mondta: Micsoda, maga disznó, maga Stern, nem elég hogy olyan korlátot csinált, hogy beleestem a vízbe, még nevet is rajtam ? Ne merjen nekem nevetni, vagy majd megmutatok én magának ! Azt mondta erre Stern : Kedves Krauszné, mentsen meg az Isten, hogy még valamit mutasson, én már épen eleget láttam. (Derültség.) Én is ezt mondom a ministerelnök urnák, aki haragosan rám méltóztatott szólni, hogy ne izgassak : mentsen meg az Isten, hogy még mutasson valamit azokból grárelvekből, amelyekből én már eleget láttam. (Mozgás.) Propper Sándor: Tanultunk parlamenti stílust. Gaal Gaston : Bátérve a szakasz ellen felhozható észrevételeimre, méltóztassanak megengedni, hogy kijelentsem, hogy a 6. pontban felsorolt intézkedéseket nem tartom méltányosaknak, nem tartom igazságosaknak. Mert amikor a t. kormány azt mondja, hogy azok, akik nem fizettek, vagy azok is, akik fizettek, annak ellenére, hogy fizettek, ötszörös, illetve 25-szörös jövedelmi adót fizessenek, azoknak azonban, akik fizettek, azt az engedményt teszi, hogy az 1922. évre szóló adót kétszeres összegben levonhassák, az 1923. évre szólót pedig háromszorosan, mondom, amikor a t. kormány ezt mondja, akkor tökéletesen letér az igazság útjáról. Mert vagy áll az, hogy ezt a törvényjavaslatot azért nyújtották be, mert a pénz értékének sülyedése folytán, különben az államkincstárt károsodás éri, vagy nem áll. Ha ez áll, akkor kétségtelen, hogy azok, akik idejében befizették adójukat, nem okoztak kárt a kincstárnak, mert hiszen azok jó pénzben fizették be adójukat, ha pedig nem áll, ha azt mondja a minister ur, hogy nem azért csinálta, hanem azért, mert pénzre van szüksége, akkor annak sincs semmi értelme, hogy az 1920. és 1921. évi adónak akár kétszeresét, akár háromszorosát elengedje, mert vagy van jogalapja a kétszeres és háromszoros összeg levonásának, akkor megvan ez a jogalap a teljes összeg levonására nézve azoknál, vagy pedig nincs jogalapja, akkor nincs senkinek, mert ha az államnak szüksége van pénzre, akkor kár ilyen kivételeket csinálnia, amely nem egyéb, mint magának az elvi alapnak megdöntése. En azt mondom, t. pénzügyminister ur, az az igazság, hogy azok, akik előre, tehát jó pénzben fizettek, utólagosan ne legyenek újból megadóztathatok és az az igazság, hogy azok fizessék az adót valorizálva, akik az állammal szemben adóhátrányban maradtak, akik ahelyett, hogy adójukat befizették volna, felhasználván a törvénynek rájuk nézve kedvező ama intézkedését, hogy kivetetien adót nem tartoznak fizetni, adótartozásukkal hátralékban maradtak, közben pedig a pénzzel üzleteket kötöttek, papírokat vásároltak, kosztba adták, szóval hasznosították. Ezek ám fizessék meg a 20—25-szörös adót, Î ellenben hibáztatnom kell azt az adózási módot, hogy azok is fizessék ezt a valorizált adót, akik becsületesen eleget tettek adófizetési kötelezettségüknek. Tegnap mondta a minister ur, hogy nem lehet rossz néven venni a polgároktól, ha pénzüket valorizálni iparkodnak és védekezni igyekeznek az ellen, hogy pénzük értéke lesülyedvén . . . Propper Sándor: Nagyon destruktiv kije™ lentés volt! Gaal Gaston : . . . veszteség érje őket. Ennélfogva megérthető, ha egyesek papirosba, áruba és Isten tudja, mibe helyezik pénzüket. Azt kérdezem azonban ón, nem a legbecsületesebb módja-e a valorizálásnak az, ha azt a pénzt adótartozásom fejében az állam kasszájába fizetem be? Ennél becsületesebb és tisztességesebb yalorizálási szándékot elképzelni sem tudok. Es most az a jutalom, hogy szemben azokkal, akik pedig ezt nem tették meg, hanem üzletekbe fektették a pénzüket, egyenlő elbánás alá esnek. (Félkiáltások a jobboldalon : Enged* ményt kapnak!) Köszönöm szépen, ha a minister ur a 25-szörösből elenged is hármat, de a 22-szerest ezeknek is fizetni kell: és az, aki nem iparkodik az államon segiteni, csak három résszel fizet többet, mint én. Ezt az álláspontot védeni teljes lehetetlenség. Ez csak oda fog vezetni, hogy mindenkit arra kényszerit, hogy iparkodjék az állammal szemben fennálló tartozásaitól lehetőleg menekülni, mindig a törvény kibúvói és rései között bujkálni, csakhogy az államot megkárosíthassa, csakhogy be ne szolgáltassa azt, amire az államnak szüksége van. Ha a t, minister ur azt a megkülönböztetést tenné, amit én mondtam, hogy aki becsületesen fizetett és az államkasszában valorizálta a pénzét, az nem fizet 25-szörös adót, ellenben mindenki, aki az államot meg akarja