Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-172

74 A nemzetgyűlés 172. ülése 1923. évi augusztus hó 11-én, szombaton. nem lévén, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Megjegyzem, hogy teljesen tisztában vagyok azzal a helyzettel, amely az újonnan Magyarországhoz visszakerült területeken az adóztatás tekintetében fennáll és hangsúlyozni kivánom egyrészt azt, hogy amig a kivetés meg nem történik, — ami ott talán tényleg legutoljára fog megtörténni az egész országban —• addig nem áll be a fizetés kötelezettsége, másrészt pedig azt, hogy amikor a fizetés kötelezettsége beállott, a magam részéről épen e területek speciális viszonyaira való tekintettel, igyekezni fogok a legméltányosabban kezelni azt a felhatalmazást, amely nekem módot ad arra, hogy fizetési halasztást vagy részletfizetési kedvezményt biztosítsak. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Tekintettel arra, hogy maga az ötödik bekezdés érdemileg meg nem támadtatott, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a hatodik bekezdés. Petrovits György jegyző: (olvassa, a hatodik bekezdést.) G-aal Gaston! Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés ! A házszabályok határozmányainak kívánok eleget tenni, amikor azzal a tiszteletteljes kéréssel járulok a mélyen tisztelt Nemzetgyűlés elé, hogy nekem — akinek jogom volna a pénzügyminister ur és a ministerelnök ur tegnap elhangzott megjegyzéseire és közbeszólásaira személyes kérdésben, vagy félreértett szavaim megmagyarázása címén reflektálni, — azonban a felszólalásnak ezt a formáját nem szeretem és nem igen szoktam igénybe venni . . . (Zaj. Sálijuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek. Gaal Gaston : . . . méltóztassék megengedni, hogy e pont tárgyalása kapcsán legyen módom röviden kitérni ezekre és ennek a pontnak tárgyától némileg eltérve, reflektálhassak az elhangzott felszólalásokra. Elnök: Azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés a házszabályok 207. §-a alapján hozzájárul, hogy a képviselő ur e pontnál a tárgytól eltérhessen. (Felkiáltások: Hozzájárulunk ! Helyeslés.) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Gaal Gaston : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Megköszönve a szives engedelmet, mindenekelőtt a t. pénzügyminister urnák arra a megjegyzésére kívánok reflektálni, amikor tegnapi felszólalásommal foglalkozván, azt mondotta, hogy egyszerre piacra dobni egész fölöslegünket a koronajavitás érdekében veszedelmes kisérlel volna és különben sem látnók semmi néven nevezendő eredményét ennek az eljárásnak, mert hiszen a külföldről való behozatalhoz devizákra lévén szükségünk, ezeket megint csak meg kellene vásárolni, s a korona romlása ennek következtében megint automatikusan bekövetkeznék. T. pénzügyminister ur, én egyetlenegy szóval sem mondottam azt ós ha beszédemet méltóztatik elolvasni, nem méltóztatik benne megtalálni, hogy azt kívántam volna, hogy a koronát ugy méltóztassék feljavítani, hogy összes meglevő kiviteli értékeinket egyszerre dobjuk piacra, a mi által, magam is mondom, irtózatos korona-hosszt lehetne rövid időn belül előidézni. (Mozgás.) Én megjelöltem a határt is midőn azt mondottam, hogy a koronajavitást legfeljebb 0'06-ig gondoltam a mostani 0'03-ról. Még azt is mondottam, hogy a mostani koronaértéknek húszszorosára gondolok. Ezt pedig igen könnyen elérhetjük — nem azzal, hogy Magyarország meglevő összes kiviteli értékeit egyszerre piacra dobjuk, hanem egyszerűen azáltal, hogy ezeknek bizonyos hányadrészét dobjuk piacra, és megvárjuk azt az időpontot, amelyben az ennek folytán előállott koronajavulás elérte azt a fokot, amelyet kívánatosnak tartunk. Abban a pillanatban, midőn a korona magasabbra kívánna emelkedni, mint ahogy momentán kívánatos, mindig meg volna a kormánynak az a módja, hogy a behozatal megfelelő szabályozásával, devizaszükséglet előidézésével a koronát azon a bizonyos nivón megtartsa. Mégis csak óriási különbség, mélyen t. minister ur, ha nekem, mint kormánynak az a feladatom, hogy a korona emelkedését akadályozzam meg ; ez sokkal könnyebb feladat, mintha feladat hárul rám, amellyel a kormány most már harmadik éve küzd, hogy a korona romlását kénytelen mindenféle eszközzel akadályozni. Ne méltóztassék azután azt sem olyan kicsiny dolognak venni, — bár tulajdonképen roppant egyszerű dolog, valósággal csak Kolumbusz tojása — hogy ne engedjük ki érdekeinket másért, mint csakis magyar koronáért, mert ebben a tényben a magunk részéről nyilvánul meg olyan bizalom a saját pénzünkkel szemben, amelynek kétségtelen hatással kell lennie a külföldön is, nem is szólva a kérdés dologi oldaláról, mely nem kevésbé fontos, hiszen amint a külföld csak koronáért vehet tőlünk valamit, eo ipso keresni fogja a koronát, ennek a keresletnek következménye pedig az lesz, hogy a koronakövetelés és a korona effektiv értéke a külföldön emelkedni fog. T. minister ur, képzelje el azt az esetet, hogy Amerika arra kapricirozná magát, hogy dollárért nem ad el semmit azokból, amiket kivisz, hanem csak magyar koronáért vagy márkáért. Bíznánk mi akkor az amerikai pénzben, ha maga Amerika nem bizik a saját pénzében és kiviteli feleslegeiért magyar koronát vagy német márkát követelne ? (Mozgás.) Ennek az lenne a következménye, hogy azt mondaná a világ : ha Amerika többre becsüli a márkát vagy a koronát a saját pénzénél, (Zaj.) akkor jónak kell lennie a márkának és koronának és mindenki ezekért szaladna. Ha mi magunk lebecsüljük a magunk koronáját azzal, hogy külföldre eladandó követeléseinkért nem koronát, hanem külföldi devizát követelünk, ...