Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-171

50 A nemzetgyűlés 171. illése 1923, évi augusztus hó 10-én, -pénteken. a koronának bizonyos mérvű javulása. Nem mondom azt sem, hogy azoknak az eszközöknek igénybevételével, amelyeket ő Emiltett, vagy valamely más olyan eszköznek igénybevételével, amely rendelkezésre állhat, különösen egy külföldi kölcsön kilátása, vagy tényleges elnyerése esetén, nem megyünk feljebb a korona kurzusával talán azért is, hogy bizonyos lélektani hatást gyakoroljunk a nagyközönségre, amely hovatovább már abban a mentalitásban él, hogy a korona tekintetében csak lefelé menő tendencia lesz tapasztalható. De nem tudnám a dolgot ugy felfogni és nem tartanám olykép beállithatónak a kérdést, hogy nagyobb gabona-exporttal, vagy más exporttal, amire a termés lehetőséget nyújt, egyszerre meg tudjuk javitani a helyzetet azáltal, hogy ezt a termést gyorsan kidobván a külföldi piacokra, elérjük koronánk értékének emelkedését Ezzel csak momentán eredményt értünk el és a kérdés épen az, vájjon lehet-e aztán ezt a momentán eredményt megtartani és fixirozni a jövőre vonatkozólag. A korona értékének alakulásában és egész közgazdasági helyzetünkben épen az a legfontosabb kérdés, hogy az egyszer elért eredményt meg tudjuk-e hosszabb időn keresztül is tartani és hogy az egyszer előállott emelkedés nem ad-e helyet a legközelebbi időben olyan visszaesésnek, amely megint csak gazdasági konvulziókat vonhat majd maga után. Ami pedig a magyar korona ellenében való exportlehetőségek biztosítását illeti, megjegyzem, hogy ebben a tekintetben az eredmény ugyanaz, — nagyban ós általánosságban beszélek — akár magyar korona, akár külföldi pénz ellenében exportálunk. Hogy adott esetben mégis melyiket válasszuk a kettő közül, az-a piac momentán helyzetének megítélésétől függ, ennélfogva inkább tehnikai kérdés, amely azonban kétségkívül befolyásolhat, de csak igen rövid időre és amelynek semmiesetre sem lehet meg az az elvi jelentősége, amellyel t. képviselőtársam a kérdést megítéli. Ma is adunk lehetőségeket magyar koronában való exportokra mindenütt, ahol ennek szükségessége mutatkozik és ebben a tekintetben tovább is mehetünk a külföldi piacok mindenkori viszonyaihoz képest, azonban sohasem tévesztendő szem elől, hogy nekünk viszont ahhoz, hogy importálhassunk, külföldi valutára van szükségünk, ezt pedig csak export révén tudjuk megszerezni. Ha pedig ebből nem állana elegendő külföldi valuta rendelkezésre, újból exportálni kellene azt a magyar koronát, amelyet már összevásároltunk, hogy az importszükségleteket fedezzük. A kivitel és a behozatal kérdéséről már többször volt alkalmam nyilatkozni ugy nekem, mint a kormány más tagjainak is. Ezúttal csak annak rövid kijelentésére szorítkozom, hogy a legközelebbi jövőben uj tilalmi listát akarunk kiadni az exportra nézve, amely jóval szűkebb lesz, mint bármely eddigi tilalmi lista, különösen pedig szűkebb lesz, mint az, amelyet Graal Gaston t. képviselő ur felolvasott és amely még egy régebbi állapotot tükrözteti vissza. Ebből a régebbi állapotból, hála Istennek, fokozatosan már nagyon visszamentünk és a most kiadandó intézkedésünkkel ezt a tilalmi listát ismét igen jelentékeny mértékben meg akarjuk szükiteni. Viszont, ami a behozatalt illeti, kétségtelen dolog, hogy ebben a tekintetben a jövőre nézve is szigorú korlátozásokat «kell felállítani épen annak az igen nehéz gazdasági helyzetnek folytán, amelyben vagyunk . . . Sándor Pál : De okosan ! Kállay Tibor pénzíigyminister : ... és amelynek szükségszerű konzekvenciája az, hogy e tekintetben igen erős kormányintézkedésekkel nyúljunk bele a gazdasági élet szabad alakulásába, és tartsuk ezt fenn mindaddig, amig nincsenek meg újból a lehetőségek arra, hogy a kereskedelmi és a fizetési mérleg megjavulásával e tekintetben is a békebeli állapotokhoz közeledjünk. De hogy visszatérjek az adók kérdésére, újból hangsúlyoznom kell, hogy itt egyszerű befizetési javaslattal állunk szemben. Hangsúlyoznom kell továbbá, amit különben már Biró Pál t. képviselőtársam is kifejtett, hogy a jövedelmi adóról, arról az adóról van szó, amelyet ennek az államnak minden olyan polgára fizet, aki létminimum alá nem esik. így tehát nem lehet szó arról, hogy egyes osztályok, egyes foglalkozási ágak tekintetében kivételek állapittatnak meg, hogy nehezebb, vagy könnyebb helyzet elé állítjuk az illetőket. Itt jövedelmi adóról van szó, ez mindenkit egyformán ér és minden jövedelem, amelyet természetes személyek elérnek, ez alá az adó alá esik. Ennélfogva a bankokra és részvénytársaságokra is ugyanígy áll ez, mert kétségtelen dolog, hogy ezeknek az intézményeknek jövedelme valamely természetes személynek a zsebébe folyik be és ennél a természetes személynél a jövedelmi adó mindenesetre meg fogja találni a nyereséget, a bevételt. Kétségkívül előfordulhatnak méltánytalanságok, igazságtalanságok az adókivetés körül, kétségtelenül lehetnek a bevallás tekintetében is egészen különbözőképen alakuló helyzetek, de hiszen épen meg van adva a törvényjavaslatban magában a lehetőség arra nézve, hogy ezeken a helyzeteken is segítsünk, megvan adva a lehetőség arra, hogy minden uj vagyont, minden uj jövedelmet megvizsgáljunk, utánuk menjünk és adóztatás alá vonjuk azokat; ebben a tekintetben utasítás adatik a javaslat szerint a pénzügyministernek. Meg van adva továbbá a lehetőség épen ezen törvényjavaslat alapján, mondom, nemcsak ezeknek az uj adóknak kivetésére, hanem meg van adva arra is, hogy a megfelelő korrekciókat másutt, ott, ahol esetleg méltánytalanságok fordultak elő, megtehessük. Én tehát azt hiszem, hogy mindezekkel a garanciákkal felszerelve igazán annál inkább