Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-171

4â A nemzetgyűlés 171. ülése 1923. dékból állanak, amely nem idegen pénzre, nem külföldi valutára szól, elértéktelenedtek. Azt hiszem, hogy ezeknél még szembeötlőbb, hogy a korona értékcsökkenése folytán itt tulajdonképen csak névleges jövedelmek vannak. A szőlőnél és háznál legalább a vagyon értékében némileg ellen súlyozódik a korona értékcsökkenését a tőkekamatnál azonban ez épen nem ellensulyozódik. Itt van továbbá a magántisztviselők helyzete, — a köztisztviselők nem esnek jövedelemadó alá — ahol 1920-ban 30.000 ' koronás létminimummal dolgoztunk, ma pedig nagyon sok magántisztviselőnél nem emelkedett ebben az arányban a jövedelem. Sok magántisztviselőnél elfogyott a vagyon — feltéve, hogy egyáltalában volt vagyon — ezért ha egészen igazságosak ós objektívek akarunk lenni és ragaszkodni akarunk a régi törvényekben lefektetett elvekhez, addig, amig a vagyon elveszett állagát a a jövedelemből nem pótolják, tulajdonképen jövedelem nincs, mert hiszen a régi törvény megadja a módját annak, hogy a nyers bevételekből levonják mindazt, ami a vagyon állagának pótlására és karbantartására szükséges. Csak épen a számításoknál lesznek bajok, mert a pénzügyi közigazgatás a koronával, mint ilyennel számit és nem veszi tekintetbe, hogy itt eltolódások voltak, pedig végeredményben, azt hiszem, a természetes az, hogy ha már valorizációt kezdünk, akkor itt is valorizációt kell kezdenünk, mert hiszen, amig annak a vagyonnak a tényleges állaga csökken, addig egyáltalában nagyon nehéz jövedelemről beszélni. Különösen szembeötlő ez az árvavagyonnál. Igaz, hogy a javaslat itt némileg igéri, hogy majd a közigazgatás terén gondoskodás fog történni arról, hogy ezek az égbekiáltó hibák és méltánytalanságok orvosoltassanak, de nemcsak ezeknél volna orvoslásra szükség, hanem azt hiszem, generális szabályra volna szükség, hogy ahol a gazdasági erő egyáltalában nem emelkedett, sőt esetleg csökkent, ott egyáltalában nem lehet ilyen általánosságban szorzószámokról beszélni. A törvénytervezet például azt mondja, hogy a szorzószám csak egész szám lehet és kifejezetten arra az álláspontra helyezkedik, hogy okvetlenül szorzószámmal kell dolgozni, mindazokról az esetekről tehát, amikor tulajdonképen negatívumok vannak és amikor egyáltalában már az az alap sem mutatható ki, mert csak névleges vagy számszerű alapról van szó, gondoskodás nem történik Nem történik gondoskodás arról sem, hogy azt a létminimumot, amelyet ez a törvénytervezet jelez, a jövőre nézve követni fogják-e, amely létminimumot egyébként én nagyon alacsonynak tartok. Alacsonynak tartom azért, mert maga a pénzügyminister ur is a jóvátételi bizottság előtt mondott expozéjában a megalkotandó jövedelemadó törvény létminimumaként azt az összeget állapította meg, amely körülbelül egy mezőgazvi augusztus hó ló-én, pénteken. dasági cseléd keresetének felelt meg. Nem állítom, hogy a mezőgazdasági cselédek olyan nagyon jól volnának dotálva Magyarországon, de mindenesetre állítom, hogy a mezőgazdasági cseléd keresete 500 aranykoronánál igenis több, mindenesetre a 800 aranykoronát is megközelíti, sőt az esetek túlnyomó részében talán ezt még túl is haladja. Egyáltalában elhibázott pénzügyi politikának tartom azt, hogy létminimumokat túlságosan alacsonyan állapitsunk meg a jövedelemadó szempontjából, mert a kezelés eredménye azután az, hogy a jövedelemadó behajtása óriási nehézségekbe ütközik. A jövedelemadó, mint főadónem, megfelel hivatásának Angliában, de Angliát kivéve megfelelő, megnyugtató eredményeket sehol sem hozott, A. francia viszonyoknak egy alapos ismerője azt mondja, hogy Franciaországban a jövedelmi adótól nagy eredményeket várni nem lehet azon egyszerű oknál fogva, mert a lakosság fele mezőgazdasággal foglalkozik, — ez az eset áll fenn tulajdonképen nálunk is, — fele pedig egyéni vállalkozó, kisvárosi ember, nem ugy, mint Angliában. A mezőgazdák, különösen a kisgazdák, sem ki nem tudják kalkulálni, sem ki nem tudják számítani, hogy mennyi a jövedelmük, ugy hogy a jövedelmi adónak azok az alapjai, amelyek a fejlődött Angliában meg vannak, vagyis a minden évben felállított mérleg a mezőgazdaságban a kisgazdáknál egyáltalában nincsenek meg, ugy hogy a kalkuláció a valóságtói mindig távol áll részben az adózó, részben a kincsár javára, de a tényleges viszonyoknak semmiesetre sem felel meg. Nálunk tehát akkora kulcsokkal nem lehet dolgozni, mint ahol a jövedelmi adó az egyik fő adónem. Nem felel meg a jövedelmi adó a városi lakosság azon részének sem, amely egyéni vállalkozó, mert ennek jövedelme ép ilyen nehezen kalkulálható és ellenőrizhető, ugy hogy a jövedelmi adó kivetésénél és behajtásánál a mi viszonyaink között nem volna és nincs olyan könnyű helyzete a hatóságnak, mint például Angliában, ahol az üzletkötések legnagyobb része a bankokon keresztül történik, ahol clearing és csekkforgalom van, ahol a bevételeket, a jövedelmeket ellenőrizni lehet. Nálunk tehát minden jövedelemadó kivetésnél többé-kevésbé hasból szedett számokkal dolgozunk. Ennek eredménye az kell, hogy legyen, hogy nem dolgozhatunk olyan magas kulcsokkai. Epen ez az oka annak, amiért nekem aggályaim vannak a szorzószámok ilyen magas megállapítása ellen az általános esetekben is. Igazságosabbnak és megfelelőbbnek tartanám technikai okokból, hogy itt a szorzószámoknál clegressziót alkalmazzunk, vagyis a nagyobb jövedelmeknél alkalmazzuk a húszas szorzószámot, a kisebb jövedelmeknél pedig alacsonyabb számot, és hogy visszamenőleg is állapitsunk meg többé-kevésbé egy létminimumot, mert én farizeus dolognak tartom, hogy azt mondjuk, hogy a jövőre nézve majd 500