Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-183

À nemzetgyűlés 183. ülése 1923. évi szeptember 6-án, csütörtökön. 445 közvetítés nélkül kötöttek, egy fillérnyi közvetítési díj nem szerepel. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások a baloldalon : Ez az önállóság !) Sándor Pál : Szomorú önállóság ! Szomorú eladás ! Bud János közélelmezésügyi minister : Méltóztassék megengedni, hogy további részletekre térjek át. Szomjas Gusztáv : Az ország nyomorúságából nem lehet meggazdagodni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Bud János közélelmezésügyi minister : Arról volt szó, hogy mintegy 20 millió frank kölcsönt vagy előleget tudjak előteremteni az országnak. A tárgyalások lassan haladtak, de a végén sikerült 7000 vagon eladásáig jutni és ennek alapján körülbelül — nem tudom egészen pontosan — egy 20 millió frank értéket elérni. Sándor Pál : Miért nem lisztet visznek ki ? Bud János közélelmezésügyi minister : Kijelentettem határozottan, hogy a kormány mindent elkövetett, hogy liszt menjen ki, ma is ezen az állásponton Van, de végeredményben nem lehet a lisztkivitel függvényévé tenni az ország egész gazdasági életét. (Élénk Jielyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Sándor Pál : Csak tapsoljanak ! Megfizetik a tapsot. Szabó Sándor : Fizetjük ! Bud János közélelmezésügyi minister : A 7000 vagon kivitelével kapcsolatban rá kell arra is mutatnom, hogy ott sem mulasztottam el azt, hogy a liszt ki vitelt meg ne próbáljam. Svájc azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy náluk gabonamonopólium van, hozzájuk napról-napra egymásután érkeznek az ajánlatok Amerikából és egyéb oldalról, ők tehát arra ráutalva nincsenek, és igy csak búzát vásárolnak ugy tőlünk, mint bárkitől. Nem rajtam múlt, hogy nem'lisztkivitelt tudtam oda eszközölni, mert ha ezt megtehettem volna, nyugodt lehet a t. Nemzetgyűlés, meg is tettem volna. (Felkiáltások a jobboldalon : Meg vagyunk róla győződve.) Sándor Pál : Szegény Magyarország ! Bud János közélelmezésügyi minister : Ami az árkérdést illeti, méltóztassék megengedni, hogy röviden erre is kitérjek. Itt a lapokban a legkülönbözőbb hirek vannak arra vonatkozólag, hogy milyen rossz árakat értünk el. Méltóztassék azt a kétheti tárgyalást venni, amelyet folytattam. Sándor Pál : Rettenetes ! Bud János közéíelmezésügyi minister : A svájci kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy tekintettel a nagyobb szállításra, igazán nem fizetheti a napi árat, hanem csak azt a határüzleti árat, amely szeptember-októberi szállításokra vonatkozik. És méltóztassanak megnézni azokat az ajánlatokat ! Van sok igen komoly ajánlat, amely befutott hozzánk, de egyetlenegy sincsen olyan, amely megközelíti ezt az ajánlatot. Méltóztassék azt is tudomásul venni, hogy az a beállítás, hogy Svájcban 45 frank az ár, téves. Ez az ár talán volt egy évvel ezelőtt, ez egy monopóliumbeli ár volt, egy olyan ár volt, amelyet befelé állapítottak meg. Az, hogy hogyan adja át a világpiacon megvett gabonát befelé, a svájci kormány dolga. Ez nem ajándék, amint egyes oldalakról a svájci kormányt beállították. A svájci kormány nem szorul ilyen ajándékokra. Hogy egy példával világítsam meg a dolgot, ha mi a cukor után részesedést szedünk és bejön a cseh cukor, — aminthogy nem jön be, mert fedezve van az egész szükségletünk, — azt meg kell fizetnie az államnak, akárki hozza be. Ez tehát nem ajándék. Ez a beállítás tehát teljesen hamis. Szomjas Gusztáv : Rosszakaratú ! Bud János közéíelmezésügyi minister : Ez csak arravaló, hogy megtévessze az egész közvéleményt. (Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Nagy a gabonaár Svájcban, mint hirlik, de ez az az ár, amelyet a svájci kormány a belső termelés érdekében fizet, mert a búzatermelést minden erővel fokozni akarja. Van mindenféle fajtája a kutmérgezésnek, de ha van igazi destrukció, akkor ez az, amely a közvéleményt minden vonalon meg akarja téveszteni. (Ugy van ! jobb felől.) Rá akarok még mutatni arra is, hogy sikerült áz ár tekintetében bonifikációt elérnem, sikerült nagyobb fáradozások után elérni azt, hogy teljesen ingyen svájci zsákokat kapunk. Aki szakember, tudja, hogy ez mit jelent, tudja, hogy ha nekünk be kellene szereznünk e zsákokat, legalább is két frankot kellene fizetnünk zsákonkint. Sikerült a mennyiségi és minőségi átvételt biztosítani (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) és ez olyan eredmény, amelyet szintén nem lehet lebecsülni. Azt mondják, nem vagyok szakmabeli. Igaz, hogy én gabonakereskedelemmel nem foglalkoztam, de tiz év óta mégis ezzel az üggyel foglalkozom s Volt velem egy szakember is, aki nagyon megállotta a helyét és itt is vállalom érte a felelősséget. Méltóztassék megengedni, hogy most már ezek után még csak az előleg és a lebonyolítás kérdésére térjek át. A legnehezebb probléma, mint mondottam, az előleg megszerzése volt. Méltányolva azonban az ország nehéz gazdasági helyzetét, a svájci kormány megadta az előleget.;

En csak egy tételt akarok ebből idézni és pedig azt, hogy mi december 15-ikéig vagyunk kötelezve a szállításokra s a svájci kormány ezt megelőlegezte 5%-kal akkor, amikor — méltóztassanak csak a mai kölcsönajaulátokat nézni —- 20%-nál olcsóbb kölcsönajániatot nem lehet kapni. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Ezt nem lehet eléggé értékelni és mi ezt csak annak köszönhetjük, hogy a kölcsönt a svájci kormánytól egyenesen, mint állami kölcsönt sikerült elérni. (Helyeslés.) Ami a lebonyolítást illeti, támadják azt, hogy ezt a Eutura végzi. Nem vehettünk igénybe mást, csak állami intézményt. Ennek nagyon messzemenő indokai vannak. Én szívesen látok minden 65*