Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-182
A nemzetgyűlés 182. ülése 1923. jogosultságot, akik a korábban fennálló rendelkezések értelmében szavazati jogosultsággal birtak. A második lépés a jogfosztás terén az volt, hogy elsikkasztották az imént Emiltett rendelettel a választói jogosultság gyakorlásának titkosságát, majd az a hihetetlen terror, amellyel a múlt évi választásokat az egész országban keresztül hajszolták. Mikor a kormány látta, hogy nem volt elég másfél millió ember kihagyása a választói jogosultak közül, nem volt elég a titkosság elsikkasztása és az erőszakos választási rendszer végrehajtása, akkor a jogfosztás terén tovább ment és titkos utasításban arra kényszeritette és ítrra utasította az összeiró küldöttségeket, hogy a meglevő választói jogosultak létszámát erősen redukálja, és akiket ki lehet ebből a választói jogosultságból zárni, azokat minden lehető módon igyekezzenek kizárni. Emlékezetes R-Z HÍ felháborodás, amit ez az eset kiváltott ez év júliusában. A napilapok heteken keresztül taglalták ezeket az eseményeket, és a nemzetgyűlésen is olyan vihart váltott ki ez a hihetetlen jogfosztás, hogy mikor a ministerelnök ur hazatért külföldi útjáról, akkor az első ülések egyikén maga ]§ belátta azt, hogy ezt a helyzetet itt reparálni' kell, és ennek a belátásnak eredménye volt a 4399/1923. számú rendelet, amellyel bizonyos mértékig felvilágositást és utasítást adott az összeiró küldöttségeknek, illetve a központi választmányoknak a beérkezett felszólalások felülvizsgálására. Joggal várhatta mindenki, hogy amikor a központi választmányok a pótrendelettel egyidejűleg megkapták az utasítást a névjegyzékek kiigazítására, most már ezeket a kiigazításokat becsületesen fogják végrehajtani és tovább nem tűrik meg azt az állapotot, amit az összeiró küldöttségek a gyakorlatba átvittek, hogy mindenkit, aki akár a foglalkozása, akár a neve szerint gyanús volt az összeiró-küldöttségnek, azokat kihagyják a választó jogosultak közül. Az ellenzék követelte akkor, hogy az összeiró-küldöttségek által készített névjegyzék-tervezetet semmisítse meg a kormány, rendelje el az uj választási összeírásokat, követelte egyúttal azt is, hogy azokat, akik a névjegyzékek összeállításánál ilyen bűnös mulasztást _ követtek el, a belügyminister ur helyezze fegyelmi eljárás alá, egyúttal pedig a bűvádi eljárást tegye folyamatba. Ez nem történt meg. Nem történt meg azért, mert maga a belügyminister ur akkor, amikor ugyancsak ebben a nemzetgyűlésben és ebben a kérdésben felszólalt, védelmébe vette ezeket a közigazgatási hatóságokat, megtegette őket, épen ugy, ahogyan mentegette egyéves ministersége alatt mindenkor azokat a jobboldali kilengőket, akik most már odáig hajtották az állapotot, hogy a ministerelnök urnák és a belügyminister urnák nyakát követelik. Ahogyan ez az állapot a minister ur melengetése következtében a jobboldali kilengőkkel szemben erre az eredményre vezetett, NAPLÓ XVI. 'vi szeptember hő 5-én, szerdán. 43?> ugyanúgy megbosszulta magát az az állapot is, amit ezen a téren a ministerelnök ur politikája eredményezett. Látva ugyanis a központi választmányok és az azokban ülő urak azt, hogy semmiféle megtorlás az ő bűnös visszaéléseik miatt nem következik be, látva, hogy az egész országban, Budapesten épen ugy, mint a vidéki városokban, mindenféle megtorlás és mindenféle utókövetkezmények nélkül lehet embereket százával és ezrével választójogosultságuktól megfosztani, a jogfosztás terén továbbmentek és nem törődve a minister urnák kiadott rendelkezésével, az ideiglenes névjegyzék összeírásakor is tetézték azokat a visszaéléseket, amelyeket az első névjegyzék összeírása alkalmával elkövettek. Hogy mennyire indokolt volt az ellenzéknek e téren való felszólalása, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a kép, amelyet Budapest székesfőváros területén látunk, .de amely a vidéki városokban is hasonló. így pl. az én kerületemben, Debrecenben is. Budapesten a kihagyottak száma volt a névjegyzék-tervezetből 105.637. Részben egyéni felszólalások, részben pedig a belügyminister ur kiadottrendelkezése alapján, hogy bizonyos kategóriák hivatalból ügy tekintendők, mint akik felszólaltak, ennek a felszólalásnak eredményeképen felvettek 45.720-at, ami azt jelenti, hogy ebben a. városban és ebben a kerületben, de mondom vidéken is olyan jogfosztás történt, amelyet a minister urnák kötelessége lett volna megtorolni, kötelessége lett volna a bűnvádi feljelentést megtenni. Azonban azt látjuk, hogy még mindig 59.917, tehát kerekszámban 60.000 csak a fővárosban a kihagyottak száma, sőt bizonyos mértékig most már túllicitálták a minister ur intézkedéseit, mert nemcsak azokat hagyták ki, és nemcsak azok szerepelnek a 60.000-ben, akiknek ügyében felszólalást adtak be egyesek vagy bizonyos pártirodák, hanem kihagytak teljesen törvénytelenül felrúgva minden tételes jogszabályt olyanokat is, akik a névjegyzék-tervezetben benfoglaltattak, akiknek kihagyása iránt semmiféle felszólalást be nem adott, tehát kiknek kihagyásához törvény szerint hozzá sem nyúlhatott volna a központi választmány. Ezeket mégis hivatalból felülvizsgálta, ismétlem, teljesen jogtalanul, és ezeket ismételten kihagyta. Van a fővárosnak olyan kerülete, pl. a IX. választókerület 39. körzete, ahol az elsőizben kihagyottak száma 247 volt, amikor a^ tervezet készült, amit az összeiró-küldöttségek készítettek, másodízben pedig, amikor a központi választmány készítette el az ideiglenes névjegyzéket, akkor a kihagyottak száma már 247 helyett 283 volt. Teljesen lehetetlen és jogilag semmiféleképen nem indokolható ez az álláspont, hacsak azzal nem tudjuk indokolni, hogy a főváros urainak minden okuk megvan arra, hogy a választókat a lehető legteljesebb mértékben kiirtsák, mert csak akkor érzik magukat biztonságban, ha a választói névjegyzékekben senki más nem szerepel, mint Wolff Károly, Csilléry András és néhány érdektársa. 64
