Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

432 A nemzetgyűlés 182. ülése W23. már szóvá tettem a malomkoncentrácid üzelmeit és ebben az interpellációmban rámutattam arra a tarthatatlan állapotra, amely a malomkoncentráció árpolitikája következtében sújtja itt a fogyasztókat. Részletesen felsoroltam azokat a körülményeket, amelyek megnehezítik az itt dolgozók megélhetését és liszttel való ellátását és amikor ezt az interpellációs anyagomat feltártam, felállt a közélelmezésügyi minister ur és az interpellációmra adott válaszában többékevésbé nemcsak elismerte és magáévá tette azokat a szempontokat és azokat az adatokat, amelyeket én felhoztam, hanem bizonyos mértékben még azokon túlment és határozott Ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy a malomkoncentrációval szemben, annak árpolitikájával szemben erélyesen el fog járni és azt az üzelmet, melyet a malomkoncentráció érdekelt vállalatai csinálnak, le fogja törni. Interpellációm elmondásakor a minister ur maga is hangoztatta, hogy teljesen igazat ad nekem abban, hogy lehetetlen az, hogy négyöt vállalat annyit keressen, hogy minden körülmények között fedezze valamennyi vállalatnak kereseti szükségletét, mert ez az állapot egyenesen befolyásolja az árak alakulását. A helyzet az — és a megértéshez feltétlenül szükséges, hogy tudjuk -—, miszerint Budapest székesfővárosában 13 malom van, amely malmok egymás között megállapodtak abban, hogy az őrlést melyik malomban végezzék, és rendszerint legfeljebb két-három malom van üzemre berendezve, sőt az év egy tekintélyes részében csak egy-két malmot tartanak üzemben, s ezen egy-két malomban megőrölt i gabonából előállott keresettel jövedelmezik azokat a vállalatokat, amelyeknek üzemei teljesen szünetelnek. Ugyanezen interpellációmban, amikor szóvá tettem a lisztáraknak horribilis emelkedését, rámutattam arra, hogy semmiképen sincs indokolva az a nagy áremelkedés, amely akkor az interpellációm elmondásakor volt, s a minister ur maga is belátta és megállapította, hogy ez az állapot tarthatatlan és komoly Ígéretet kaptunk itt a nemzetgyűlés színe előtt arra vonatkozólag, hogy ezzel a politikával szakítani fog és minden eszközzel rá fogja kényszeríteni ezeket a malom vállalatokat arra, hogy árpolitikájukat megváltoztassák és arányba hozzák a lisztárakat a gabona tényleges árával. Maga a minister ur mondotta válaszában azt is, hogy a hazai állapotoknak, a békeállapotoknak, de a külföldi állapotoknak megfelelőleg is az a helyes arány, hogy a lisztár t. i. a nullás liszt ára — 50 százalékkal haladja meg a gabonának, a búzának az árát. Ezzel szemben ha összehasonlítást teszünk és megnézzük azt, hogy mi a helyzet Magyarországon, azt látjuk, hogy a lisztárak nem 50 százalékkal haladják meg a gabona árát, hanem- jóval többel mint száz százalékkal, ami teljesen lehetet?vi szeptember hó 5-én, szerdán. len akkor, ha figyelembe vesszük a mai gabonaárakat, holott tudvalevő, hogy a malmok nem a ma őrölt gabonát hozzák piacra, hanem rendszerint két-három hónappal ezelőtt megvett gabonát őrlik meg és azt hozzák forgalomba. Akkor azt mondotta a minister ur, hogy ezt az árpolitikát meg fogja változtatni és rá fogja kényszeríteni erre a malomvállalatokat. Tényleg a napilapok közlése szerint megindult egy tárgyalási folyamat a malomkoncentráció vezetőivel, és napról-napra különböző híradások jelentek meg, amelyek beszámoltak arról, hogy a minister ur nyolc napos ultimátumot adott az árpolitika megváltoztatására. Aki azonban figyelemmel kisérte az eseményeket és az árpolitikát, meggyőződhetett arról, hogy mit ér Magyarországon egy minister Ígérete, mert a malomtulajdonosok fittyet hányva a minister ígéretének és erélyes intézkedéseinek, a nyolc napos ultimátum határideje alatt is állandóan naprólnapra emelték az árakat és — jóllehet július 8-ka óta tekintélyes idő telt el —- a minister ur még ma sem váltotta be igéretét, és még máig sem szorította ezeket a vállalatokat, a malmokat arra, hogy e politikájukat megváltoztassák és a lisztárakat arra a nívóra szállítsák le, amelyet ő mint legmagasabb nivót elismert. Ilyen körülmények mellett, mikor látják ezek a malomtulajdonosok azt, hogy a minister teljesen tehetetlen velük szemben ós a kormány nem is kisérli meg, hogy az egyik minister kijelentésének megfelelően érvényt szerezzen annak a politikának, melyet ő maga is helyesnek elismer, nagyon természetes, hogy ezek a vállalatok hatalmukbau elragadtatják magukat és még tovább mennek abban a kiuzsorázási tendenciában, amelyet eddig is gyakoroltak. Nem elég most már a malomtulajdonosoknak az, hogy az egész ország területére, diktálják az iramot, és állandóan diktálják a magas lisztárakat, hanem még tovább mentek és e továbbmenésben nemcsak a fogyasztó publikumot zsákmányolták ki a legteljesebb mértékben, hanem politikájukkal oda jutottak, hogy magukat a a szerencsétlen munkásokat, akik e malmokban foglalkoztatva vannak, valósággal éhenhalásfa kényszeritik. A helyzet ugyanis az, hogy ép azért, amint az előbb Emiltettem, mert Budapest 13 malma közül csak három-négy, némely időben pedig csak két-három malom van üzemben, egy bizonyos munkásfelesleg van ezen a piacon. Ez kihatással van a kereslet és kínálat törvénye alapján a munkabérek alakulására; és nemcsak erre van kihatással oly értelemben, hogy diktálják az árakat, hanem épen avval a politikával, hogy hol az egyik, hol a másik malmot tartják az év különböző szakában üzemben, elérik azt is, ami a munkásokra nézve roppant hátrányos és súlyos, hogy a város egyik részében üzemben lévő malomból azok