Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-182
A nemzetgyűlés lt>2. irfése 1923. évi szeptember hó 5-én } szerdán, 427 hozva, az tétetett kritika tárgyává. Ebben a tekintetben én kvázi hivatalos választ nem is adhatok, . . . Rassay Károly: Nagyon helyes! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : . . . mert hiszen nem a földmivelésügyi minister eljárása van birálva, hanem a bíróságé. Meg kell azonban jegyeznem, hogy miután a biróság képviselője bizonyos mértékig a földmivelésügyi minister, azt a kifejezést, hogy a biröság erőszakos módon jár el, kénytelen vagyok visszautasítani, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert az a biróság mégis egy független biróság Magyarországon és arra a biróságra azt mondani, hogy erőszakosan jár el, véleményem szerint meg nem engedhető, azért ezt vissza kell utasitanom. (Helyeslés.) Egyebekben pedig biztosithatom az igen t. interpelláló képviselő urat, hogy teljesen azon a nézeten voltam ón is, — nem a tisztviselők ellen való érzületből, hogy ne kaphassanak lakhelyet, hiszen az egész földreformnak célja, hogy mindenhol, ahol szükség van rá, lehetőleg hozzájuthasson a lakóhelyhez a tisztviselő, földmivelő, iparos, az a célja a földreformnak, nekünk is az a célunk, de épen azoknál az okoknál fogva, amelyeket a t. képviselő ur szives volt elmondani és amelyeket magam is láttam és tapasztalatból ismerek, ezeket az embereket szinte lehetetlen kárpótolni ugyanolyan értékű földdel és nem lehetséges — nézetem szerint — emberektől földet elvenni oly célból, hogy azt másoknak adják. Ezen szempontokból kiindulva, mint földmivelésügyi minister megtettem azokat a lépéseket, amelyek megtétele módomban állott, hogy ez a kisajátítási akció ebben a formájában ne vitessék keresztül. Miután még a tárgyalások folynak és a biróság döntése még nincs meg, még azelőtt meg fogom tenni mindazokat a lépéseket, amelyek mint földmivelésügyi ministernek módomban állanak. (Élénk helyeslés.) Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan nyilatkozni. (Zaj.) Petrovácz Gyula: Igen t. Nemzetgyűlés! A földmivelésügyi minister ur válaszát a magam részéről készséggel tudomásul veszem, de két megjegyzést mégis bátor vagyok arra tenni. (Zaj. Az egyik az, hogy az erőszak kifejezést én nem a biróságra, hanem az igénylők eljárására vonatkoztattam. (Helyeslés. Felkiáltások jobbfélol: Az egészen más!) A biróság ezzel a kérdéssel még nem is foglalkozott, hiszen az előkészítő-bizottság mindössze csak most terjesztette be a maga elaborátumát. A második megjegyzésem pedig az, hogy nem kaptam választ — és ezt sajnálattal nélkülözöm, de lesz még módom kitérni rá — arra a kérdésemre, vájjon a novellában hajlandó-e az igen t. minister ur felvenni azt a bizonyos szakaszt, amelyet sürgettem, igen vagy nem? Szilágyi Lajos: Ez a kérdés! Horváth Zoltán : Megtudjuk még a szünet előtt ! Szünet előtt letárgyaljuk a novellát. (Zaj. Elnök csenget.) Petrovácz Gyula: Majd a novella tárgyalása alkalmával leszek bátor erre vonatkozólag módosítást benyújtani, alkalmat adva a minister urnák arra, hogy e tekintetben nézetét nyilváníthassa. Elnök : Kérdezem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatnak-e tudomásul venni a földmivelésügyi minister urnák Petrovácz Gyula képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek feiállani. {Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Csöngedy Gyula! Csöngedy Gyula: T. Nemzetgyűlés! Nemcsak a magam kerületében, hanem azt hiszem, az egész szűkre csonkított Magyarországban meglehetős ijedelmet és megdöbbenést keltett a közélelmezési minister urnák legutóbb kiadott rendelete, amely financiális szempontból érthető, de a szociális szempontokat, ugy látszik teljesen mellőzte, s amely rendelet ugy kívánja szabályozni a hatósági lisztellátásban részesülők sorsát, hogy csak a hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkantak lesznek ezután abban a helyzetben, hogy hatósági lisztellátásban részesülhetnek, mig mindenki más elesik ettől. T. Nemzetgyűlés! Én ugy érzem, hogy a város még mindig nem érti meg a falut, (ügy van! jobbfelöl.) és hogy még mindig nagyon sokan vannak városi emberek, akik azt képzelik, hogy a falun minden arany, minden tejfel, és a falu csupa Eldorádó. (Ellenmondások bal felől.) Engedelmet kérek, így áll a helyzet, mert különben nem lehetne akkora különbséget csinálni a falusi emberek ellátása és a városi emberek gondozása között. (Élénk ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Farkas István : Az igazság az, hogy egyformán kell! Csöngedy Gyula : Majd én megmagyarázom, hogy mennyiben igaz vagy nem ez az állitásom. (Zaj balfelöl.) Leginkább abban téved a városi ember, hogy általánosít. Ha a városiak faluról beszélnek, legalább is közép- vagy nagybirtokosra gondolnak. Ezeknek, megmondom őszintén, jó dolguk van. (Ugy van! balfelöl.) De mikor az alsó néprétegekről van szó, akkor tévedésbe esnek, mert napszámos és napszámos között is nagy különbség van. Az a napszámos, akinek aratása és cséplése volt, meg fog tudni élni a télen is, amelyik azonban saját hibáján kivül elesett az aratás és cséplés lehetőségétől, és amelyik nincs olyan szerencsés helyzetben, mint egyes vidékek napszámosai, ahol hallqm, hogy 5—6000 koronás napszámbéreket is fizetnek, az nem tud megélni. NAPLÓ XVI. ;;;.
