Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-182
A nemzetgyűlés 182. ülése 1923. ügyébe, hogy a gyengébbet védje az erősebbel szemben (Helyeslés.) és ne akarjon az erősebbnek a szerződéses jogokon túlmenő plusz jogot és hatalmat a kezébe adni. Ez ennek a kérdésnek helyes megvilágítása. Joga van szabályozni a magánjogi viszonyokat, de nincs erkölcsi joga ahhoz, hogy a gyengébbekkel szemben az erő sebbeknek adjon több jogot, erőt és hatalmat. Már pedig ebből a szempontból van itt kifogás e rendelkezés ellen, hogy itt a magánjogi viszonyba beleavatkozik a törvényhozás, de nem a gyengébbek védelme szempontjából, hanem azért, — mint méltóztatott mondani — hogy a munkaadók kívánságát honorálja, és a munkadónak adjon a megkötött szerződéses jogokkal szemben egy uj erőt, amellyel semmivé tudja tenni azokat a szerződéseket, melyeket az alkalmazottaival kötött. PeidI Gyula : Ez jellemező a pártjára ! Rassay Károly : Engedjék meg, hogy ebből a szempontból ne találjam szerencséseknek azokat az argumentumokat, amelyeket e rendelkezés mellett fel méltóztatott hozni. Épen ezért rögtön azt a kérdést vetem fel : egyáltalában helyes és indokolt-e, hogy a nemzetgyűlés a magánjogi viszonyok szabályozásának terére lép ilyen irányban és ilyen kérdésekben. Méltóztassék megengedni, hogy őszintén megmondjam : ha a nemzetgyűlés erre az útra lép, akkor csak egy lehetőség van : az, hogy a közélet, a gazdasági élet egész területét áttekintse, (ügy van ! balfélol.) Vannak más közhasznú intézmények is, amelyek a prosperálás tekintetében egyenesen csorbultak a trianoni békeszerződés határozmányai által. Ezeknek a vállalatoknak is épen olyan erkölcsi joguk van azt kivánni, hogy a megkötött magánjogi szerződések felbonthatása végett a törvényhozás jöjjön az ő segitségükre is. Erre én nem látok módot, hanem akkor, amikor a létszámcsökkentési törvényjavaslatot tárgyaljuk, azt látom, hogy egyetlenegy terület az, amely kiragadtatott és amely területen azután a munkaadónak ilyen kiváltságos elbánásra vonatkozó jogkör biztosíttatik. Szilágyi Lajos : Az eredeti törvényjavaslatban ez nem volt benne! PeidI Gyula: Tudjuk, hogy miért került bele ! (Zaj és felkiáltások bal felől ; A párt kívánságára !) Sándor Pál: Dehogy! Wolff indítványozta a pénzügyi bizottságban ! (Zaj jobbfelől.) Barthos Andor: Nem is tartozik a pártunkhoz ! Horváth Zoltán : De támogatja a kormányt ! Barthos Andor : Az más, de nem tartozik a pártunkhoz! (Zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly: Méltóztassék megengedni hogy ennél a szakkérdésnél mellőzzem azt a kissé nehezen eldönthető kérdést, hogy "Wolff Károly t. képviselőtársunk mennyire támogatja a kormányt, mennyire nem támogatja. (Derültség és zaj.) NAPLÓ XVI» évi szeptember hó 5-én, szerd'án. 387 Szilágyi Lajos : Pedig ez nagyon érdekes, a fajvédelem szempontjából! Rassay Károly : De engem nem érdekel. Ezzel a helyes elvi állásponttal szemben Barthos t. képviselőtársam, aki ezt a rendelkezést megvédeni kívánta, azt az egyetlen argumentumot hozta fel, hogy a közúti jellegű magánvállalkozásu közforgalmi vasutak — azt hiszem, az 1914 : XXVII. te.-re méltóztatott utalni — egyenlő elbánás alá esnek az államvasutakkal. Ez nem így van, hiába méltóztatik helyeselni, mert igaz, hogy vannak rendelkezések, amelyek alkalmazandók, igy az 1914. évi XVII. te.-ben lefektetett pragmatika is, de ugyanez a törvénycikk maga is átérezte, hogy nem lehet minden rendelkezést alkalmazni, mert hiszen abban az esetben lehetetlen helyzetek állottak volna elő. Epen ezért ennek a törvénynek záró rendelkezésébe felvéttetett a következő rendelkezés: »Alsóbbrendű vasutakra a kereskedelemügyi minister egyéb eltéréseket is engedélyezhet-« Barthos Andor : Fel is Emiltettem az alsóbbrendüséget ! Rassay Károly : Méltóztatott felemlíteni, de nem méltóztatott kidomborítani, hogy ez a közúti jellegű vasút, amelyről itt épen szó van, ilyen alsórendű vasút. Amikor tehát az az elv van felállítva, hogy a magánvállalkozás területére ne menjünk be a szabályozással, akkor nem lehet azt állítani, hogy azért kell bemennünk, mert egységesen kell eljárnunk. Maga az 1914. évi XVII. tcikk is érezte, hogy a szolgálati viszonyok szabályozásában fel kell állítani a nagy egységes elveket, de ezeket nem lehet minden vonatkozásukban keresztülvinni. Horváth Zoltán : Ez nacionalizálás ! Rassay Károly: Ugy érzem, hogy épen ez a hely az, ahol nem lehet keresztülvinni ezeket az elveket ilyen ridegséggel anélkül, hogy a konzekvenciákat is le ne vonnók a közélet és közgazdasági élet egyéb területein. Ne méltóztassék elfelejteni, t. Nemzetgyűlés, hogy — csak a nagy földbirtokot, a nagy uradalmi vállalkozásokat emlitem meg — nyugdíjba küldtek embereket ezelőtt 8—10 évvel, az akkori viszonyoknak megfelelő nyugdíjösszeggel. Vannak emberek, akik 25—30 évi gazdatiszti szolgálattal ma 2—3—4000 korona évi nyugdíjat vesznek fel, és nyugodt lélekkel fizetik ki nekik az évi 4000 korona nyugdíjat, (ügy van ! balfelöl.) Ha ezen az utón el akarunk indulni, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) ha a megváltozott közgazdasági helyzetből folyó következményeket alkalmazni akarjuk a közgazdasági élet terén, akkor nem állhatunk meg egy téren, hanem akkor generális rendelkezést kell tennünk. El tudom képzelni, hogy vannak hatalmas, nagy iparvállalatok, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) amelyek épen a trianoni békeszerződés határozmányai következtében elvesztették piacukat, életerejüket, 58
