Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

370 A nemzetgyűlés 182. ülése 1923, évi szeptember hó 5-én

f szerdán. piron, bogy elhelyezkednek, de hol helyezkednek el? Hiszen az elbocsátott tisztviselőknek a legnagyobb száma nem tudott elhelyezkedni. Csak tengődnek, mert ugyebár nem élet az, ahogyan ezek az emberek, és közöttük szerény magam is élünk. Méltóztassanak csak kemény kézzel benyúlni a bankokba és elbocsátani ezeket a magas állású tisztviselőket, akiket csakis a legitimizmus hozott ide a magas állásokba, kiparancsolva onnan a szegény magyar tisztviselőket, és ezeknek a nagybankoknak is a terhére, mert a nagybankok egyáltalán nem örültek ezeknek az embereknek. Strausz István: A bankoknak nincs semmi közük a legitimizmushoz. (Derültség és zaj.) Szilágyi Lajos: A bankok szabadkirályválasztók ! Nagy Ernő : Szeretném azt a bankot látni, amely szabadkirályválasztó, pláne köztársasági ! (Derültség.) Meskó Zoltán : Meg fogod látni, lesznek azok még szabadkirály választók is. (Zaj.) Nagy Ernő: A nyugdíjjogosultság 10—15 évnél kezdődik. Bocsánatot- kérek, amikor ezek a tisztviselők odamentek, öt évi nyugdíjjogosultságra számitottak. Méltóztassék majd uj törvényt hozni és kimondani, hogy amelyik tisztviselő közszolgálatba lép, az 15 évi szolgálat után nyugdíjazandó, de most ilyen szerzett jogokat elkobozni teljesen lehetetlen. Ilyen indokolással akármilyen adós azt mondhatná: tartozom 20 millióval, azonban nekem kedvem szottyan és nem adok meg csak 10 milliót. Ép azért indítványozom, hogy a 3. § második bekezdésében a »legalább 10 év« »öt év«-re módosittassék. Ugyanezen szakasznak utolsóelőtti bekezdése azt mondja, hogy »a végkielégítés előtt eltöltött szolgálati idejét a nyugellátás szempontjából nem lehet beszámítani«. Ez is olyan igazságtalanság, amely mellett sző nélkül elmenni nem lehet. Elvégre ha valakit ma végkielégitenek, öt év múlva berendelik és az előbbi — mondjuk 20 évi — szolgálati ideje ne tudassék be a nyugdíjba, ez törvénytelenség, igazságtalanság és méltánytalanság. Az a tisztviselő nem jókedvéből megy nyugdíjba vagy végkielégítésbe és igy, ha húsz év múlva elölről kell kezdenie a szolgálati idejét, — ez legalább is az ón jogérzékemet sérti. Épen ezért indítványozom, méltóztassék a 3. § utolsóelőtti bekezdését a következőképen módosítani (olvassa): »A végkielégítés előtt eltöltött szolgálati idejét a nyugdíjellátás szempontjából be kell számítani, ha az illető a végkielégítési összeget befizette.« Ez a régi vármegyei és állami nyugdíjtörvénynél is igy volt. Uj rendszabályt most ne léptessünk életbe. Yégül utolsó bekezdésként javaslom a következő szöveget (olvassa) : »Azoknak az elbocsátott tisztviselőknek és egyéb közalkalmazottaknak, akik kenyérkereset céljából elbocsátásuk után három éven belül más helyre költöznek, költözködési költség megtérítéséhez joguk van\ Ez is olyan helyes, méltányos és igazságos kívánság, amely különösen a megyei tisztviselőket érinti, azokat pédául, akik most Tarpán vagy Elekesen, szóval a vármegyének ideiglenes székhelyén vannak elhelyezve. Ha ezek a szerencsétlen emberek elbocsáttatnak, nincs költségük ahhoz, hogy Budapestre vagy Nyíregyházára, vagy nem tudom hova költözzenek. Nagy méltánytalanságot követne el a nemzetgyűlés, ha azt mondaná ezeknek az embereknek : költözzetek el a magatok költségén. De hátha nem tudnak elköltözni ? Ez különben az osztrák törvényben is benne van ; ami jó, azt vegyük át az osztrák sógortól, (Derültség és zaj.) már pedig ez a tisztviselőkre nézve méltányos. Nagyon kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak ehhez hozzájárulni. (Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Szabó József! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Nem kívánok e szakasszal részletesen foglalkozni, mert az előttem szólók úgyis kifejtették ennek minden előnyét és hátrányát. Csupán a szakasz utolsó bekezdéséhez kívánok módositást benyújtani. Nem hiszem, hogy ez a szöveg, ugy, ahogy most van, az előadó urnák és az igen t. kormánynak az intencióit szolgálja. Feltételezem, hogy csupán tévedésről van szó. Mit mond ez az utolsó bekezdés ? (Olvassa :) »Ha a jelen törvény alapján elbocsátott tisztviselő vagy egyéb alkalmazott természetben élvez lakást, akkor őt ez a lakás az 1924. évi május 1-éig megilleti, kivéve, h a az illetékes lakásügyi hatóság már előbb utal ki számára lakást.« Megilleti, de csak május 1-én, kivéve, ha az illetékes lakásügyi hatóság már előbb utalt ki számára lakást. Nem valószínű, hogy a lakásügyi hatóság előbb fog lakást kiutalni az illető tisztviselő részére. Mi fog tehát történni ezekkel a tisztviselőkkel, akik természetben élveznek lakást? Ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, akkor ezeket a tisztviselőket minden további nélkül ki lehet tenni az utcára. Nem hiszem, hogy a t. kormány ezt igy akarja, hiszen ez a jelenlegi állapottal és a törvénnyel is ellentétbe kerülne, de semmi esetre sem lehet az a célja, hogy ezt a középosztályt, amely a trianoni szerződésnek áldozata, ilyen mértékben sújtsuk. Ezért teljes tisztelettel javaslom, hogy az utolsó bekezdés helyett méltóztassék az én szövegemet elfogadni, amely a következőképen szól (olvassa) : Ha a jelen törvény alapján elbocsátott tisztviselő, vagy egyéb alkalmazott természetben élvez lakást, akkor őt ez a lakás addig megilleti, amíg az illetékes lakásügyi hatóság számára más lakást ki nem utal. (Helyeslés balfelol.) Ezt annál inkább el lehet fogadni, mert hiszen ha az ő hivatalát valaki más fogja elfoglalni, ennek valószínűleg már van lakása, tehát lakáscsere áll elő és igy nem tesszük ki azt a szerencsétlen