Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-182
372 A nemzetgyűlés 182. ûlêse 1923. és annak idején napirendre leendő kitűzését elhatározni. Elnök : À jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni, napirendre tüzese iránt pedig később történik intézkedés. Következik az indítvány- és interpellációsköny vek felolvasása. Kérem a jegyző urat,hogy először az inditvány-könyvet szíveskedjék felolvasni. Héjj Imre jegyző : Az inditvány-könyvben bejegyzés nincs! Elnök: Az inditvány-könyvben bejegyzés nem lévén, kérem az interpellációs-könyv felolvasását. Héjj Imre jegyző (olvassa): Szakács Andor — a honvédelmi ministerhez — a katonai önkéntes avatások és felmentési ügyek tárgyában ; Sándor Pál — a kereskedelemügyi ministerhez — a Máv. kezelésének és jövő berendezésének tárgyában; Farkas István — az összkormányhoz — a drágaság és a vele összefüggő ügyekben ; Eőri-Szabó Dezső — a népjóléti és a belügyministerhez — Vincze János igali kisgazda kálváriája tárgyában ; Petrovácz Gyula — a földmivelésügyi ministerhez — a Budapest-Zuglóban és Törökőrön folyamatba tett házhely megváltási eljárás tárgyában ; Osöngedy Gyula — a közélelmezési ministerhez — a hatósági lisztellátása ügyében; Szeder Ferenc — a belügyministerhez — a földmunkások szervezkedési szabadsága tárgyában ; Vanczák János — a belügy-, igazságügyés honvédelmi ministerekhez — Stromfeld Aurél volt vezérkari ezredes és társai internálása tárgyában ; Györki Imre — a közélelmezési ministerhez — a malomegyesület bérpolitikája és a malommunkások sztrájkja tárgyában; Györki Imre — a belügyministerhez — a fővárosi választói névjegyzék kijavítása tárgyában ; Friedrich István — az összkormányhoz — a kormányzó urnák Karcagon tartott beszéde tárgyában ; Bogya János — a népjóléti ministerhez — a lakáshivatal működése tárgyában ; Vázsonyi Vilmos — a belügyministerhez — a fővárosi választói névjegyzék tárgyában, és Haller István — az igazságügyministerhez — a kir, ügyészek számára kitűzött jutalom tárgyában. Elnök : Javaslom, hogy az interpellációk előterjesztésére délután félhárom órakor térjünk át. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ily értelemben mondom ki a határozatot. Napirenden következik a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszámának csökkentéséről és egyes kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, még pedig a harmadik szakasznak folytatólagos tárgyalása. Strausz évi szeptember hó 5-én, szerdán. István képviselő ur tegnapi beszédének a mai ülésre való halasztására kapott engedélyt, igy most őt illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Strausz István: T. Nemzetgyűlés! Ennél a | szakasznál a nyugdíjra szerzett jogok védelmében kívánok felszólalni. Maga az indítványtevő képviselő ur, Szilágyi Lajos t. barátom, részletesen kifejtette e tekintetben véleményét, ugy, hogyha én még szaporítanám érveit, ezzel tulajdonképen csak az ülést nyújtanám, ami szándékomtól teljesen távol áll. Tisztelt képviselőtársam azonban fenhagyott egy nyilt kérdést, ! és ez az, hogy az 1912 : LV. tcikk. 35. §-a alapján egyes az államtól megvált közszolgálati alkalmazottak részére okmányok adattak ki, amelyekben a nyugdíjigény 5—10 évi szolgálat után fentartatott részükre anélkül, hogy valójában nyugdíjt élveznének. A fentartás arra az esetre történt, ha később munka- és keresetképtelenekké válnának. Minthogy a t. kormány ebben a törvényjavaslatban a nyugdíjalaptörvényben megállapított öt évet tiz évre, a tiz évet pedig 15 évre tolta ki, felmerül a kérdés, — s erre felvilágosítást az igen t. helyettes ministerelnök úrtól várok, — hogy vájjon ezek érintetlenül maradnak-e, megtartják-e a nyugdíjra szerzett jogukat, amelyet számukra az illető minister vagy a legfőbb állami számvevőszék elnöke külön okmányban biztosított. Nekem az a véleményem, hogy ezek olyan befejezett, realizált jogok, amelyekhez hozzányúlni már nem lehet épen ugy, amint nem lehet elvonni a nyugdíjat azoktól sem, akik az ezen törvényjavaslatot megelőző törvény alapján 5—-10 évi szolgálattal nyugdíjaztattak. Mégis itt, a nemzetgyűlésen, kívánom ezt a nagyfontosságú kérdést tisztázni, mert az interpretálására tulajdonképen maga a nemzetgyűlés hivatott, s ezt itt kormánynyilatkozattal el lehet intézni. T. Nemzetgyűlés! Felette sajnálatosnak tartom, hogy a t. pénzügyminister ur a jogok elkobzása terén ilyen messze ment. Ez a kormány az alkotmány alapján áll, és arra törekszik, hogy az egész vonalon mélyítse az alkotmányba vetett hitet, élénkítse a jogbiztonságot ; ezzel az intézkedésével azonban nagyon aláásta a bizalmai különösen a tisztviselői karban, (Igás: ! Ugy van ! half elől.) amely ma egyáltalában nincs biztonságban azt illetőleg, hogy máról-holnapra mi történik az ő nyugdíjigényével. En megértem a pénzügyminister ur álláspontját, amikor ő fiskális szempontokat, kincstári érdekeket akar ezáltal védeni, de ennek is van bizonyos határa, s véleményem szerint eddig nem lett volna szabad a minister urnák elmennie, mert ezzel az állam érdekeinek többet ártott, mint használt. Hiszem, hogy felszólalásom és különösen az előttem felszólalt Szilágyi Lajos t. képviselőtársam fejtegetései jobb belátásra fogják birni a kormányt a szerzett jogok respektálása tekintetében. T. Nemzetgyűlés !, E szakasz tárgyalásánál
