Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-181

.-! iu'iítzctyipíJés 181. ülése 19.23. csak egj stiláris módositás és azt tartalmazza, hogy a »képviselő« sző mellé szurassék be »pótképviselő«. Kérem azokat a képviselő urakat, akik ezt az indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállani. A nemzetgyűlés az indítványt nem fogadta el. Következik Cserti József képviselő ur indítványa. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Periaki György jegyző (olvassa Cserti József indítványát). Elnök; Kérem azokat a képviselő urakat, akik Cserti József képviselő urnák most felolvasott indítványát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség! A nemzetgyűlés a javasolt indítványt nem fogadta el. Következik a határozathozatal Nagy Ernő képviselő ur indítványa felett. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa Nagy Ernő indítványát). Einök : Kérem azokat a képviselő urakat, akik Nagy Ernő képviselő urnák most felolvasott indítványát elfogadják, szíveskedjenek felállani. A. nemzetgyűlés az indítványt nem fogadta el. Áttérünk a hatodik bekezdésre. Kérem à jegyző urat, sziveskedjék a hatodik bekezdést felolvasni. (Az elnöki széket Pesíhy Pál foglalja el.) Perlaki György jegyző (olvassa a hatodik bekezdést). Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Ebben a szakaszban azokat a kivételeket soroltuk fel az együttes bizottság szövegezésében, amely kivételeket meg akartunk menteni az elől a veszedelem elől, hogy az elbocsátandók sorsára jussanak. Ezek három csoportra volnának oszthatók. Az első csoport az, ahol a családot védtük. Ezt a szerzett tapasztalatok alapján tettük. A B-listás elbocsátások alkalmával ugyanis sok esetben megtörtént, hogy B-iistára tették a férjet és a feleséget egy és ugyanazon időben és elbocsátották mind a két házastársat az elbocsátásokra vonatkozó .1922. évi törvény alapján. Hasonlóképen előfordult az, hogy az elöregedett apát és javakorában levő fiát, szóval egy családban kettőt — a szülét ós gyermekét — bocsátottak el. Aztán ismét előfordult az is, hogy önmagával tehetetlen özvegy édesanyának mind a két gyermekét, akik közalkalmazottak voltak, egyszerre bocsátották el. Ezek a panaszok, amelyek tömegesen futottak be hozzánk, késztetnek engem arra, hogy az együttes bizottságban javasoljam, hogy az ilyen esetekben kivételeket tegyünk és magában a törvényben tilalmat állítsunk fel a kormány számára azért, hogy ilyen esetekben ne ismétNAPLÓ XVI. évi szeptember hó 4-én, Iceddem. 353 lődhessék meg az 1922. évben előfordult sok csapás. A másik csoportja azoknak, akiket kímélni akartunk, »a háború áldozatai« kifejezés alatt említhető. Engem ez a csoportosítás, hogy a hadirokkantakat, hadiözvegyeket r és hadiárvákat kimentsük, még nem elégít ki. Én akkor ezt az indítványt mint a kormánnyal való megegyezést terjesztettem elő ; ellenben ez még nem elegit ki, mert felfogásom szerint tovább kell menni. Tudniillik amikor törvényt hozunk arra vonatkozólag, hogy a falusi egyszerű földmivesember földhöz jusson és az, aki hadviselt volt előnyben részesüljön, szóval, amikor földet adunk a falusi földmivesembernek, akkor nem tehetjük meg, nem teheti meg ugyanaz a nemzetgyűlés, hogy viszont földönfutóvá ,teszi a közalkalmazottat, aki hadviselt volt. En tehát igenis azonos elbánást követelek a közalkalmazottak számára. Teljesen igazságtalan eljárásnak tartom, h3gy az egyszerű falusi embert földdel jutalmazzuk, a diplomás, tanult és nehéz szolgálatot teljesítő közalkalmazottat pedig elbocsátjuk épen a trianoni béke áldozata gyanánt. Az én felfogásom szerint a trianoni békének nem lehet áldozata az, aki hadviselt volt és a háborúban megtette kötelességét. Ha valaki nem volt okozója a trianoni békének, akkor a hadviselt katona, illetőleg a hadviselt polgár nem volt okozója ; mert annak ellenére, hogy az idők folyamán mind gyakrabban beszélnek győző és győzött államokról, — ami teljesen hibás megállapítás és lassan átmegy itt Magyarországon is a köztudatba, hogy legyőzött állam vagyunk,— minduntalan hangsúlyozni kell, hogy csapataink soha sehol meg nem verettek, (ügy van! jobbfelöl!) és az a béke, amelynek kihatásait most szenvedjük, nem a csatatéren keletkezett eseményekből kifolyólag ilyen, amilyen, hanem azt más, egyéb körülmények okozták. Én tehát azokra nézve, -akik a hadban voltak és ott életüket kozkáztatták, igenis, itt kivételes megállapítást követelek és ebből az álláspontomból kifolyólag természetszerűleg kutatom, hogy mi volna az igazságos eljárás. Annak idején a régi országgyűlésben, a régi képviselőházban már heves vitákat küzdöttünk végig a hadviseltek érdekében és az akkori ellenzék a Károly-csapatkeresztet állította oda, mint olyan megbízható értékmérőt, amely a hadviselt katona értékét pontosan meghatározza. Természetes dolog, hogy ha a Károly-csapatkereszt bírásához kötöm ezt a megkülönböztetést, itt is előfordulhatnak igazságtalanságok; de mivel a Károly-csapatkereszt alapszabályait épen a régi országgyűlésen tett kifogásaink folytán annak idején a hadseregfőparancsnokság módosította, most, igenis, azt kell mondanom, hogy a Károly-csapatkereszt olyan kitüntetés, amely szerintem pontosan megkülönbözteti azt a polgárt, aki valóban veszélyben forgott és a fronton volt, attól, aki ilyen veszélyt nem látott. B3