Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-171

28 A nemzetgyűlés 171. ülése 1923. kinyomatni, szétosztatni és annakidej én napirendre tűzni. Elnök : A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Gaal Gaston képviselő ur a házszabályok 203. §-a alapján inditványt nyújtott be, amelyben a tárgyalási időnek a jelenleg napirenden lévő törvényjavaslat tárgyalása idejére egy órával való meghosszabbítását kéri. Amidőn ezt a házszabályok 203. §-a alapján a t. Nemzetgyűlésnek azonnal bejelentem, egyúttal jelentem azt is, hogy ebben a kérdésben holnap az ülés végén lesz köteles a ne mzetgyül és hat ározni. Napirend szerint következik az egyes pénzügyi természetű rendelkezésekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Pikler Emil! Pikler Emil : T. Nemzetgyűlés ! Minden individuum, amely gazdasági életet él, tehát minden gazdasági individuum, ha kellő gondossággal akarja gazdasági egyensúlyát fentartani, jogosan és kötelességszerűen törekszik arra, hogy a maga gazdasági életében a bevételeket és a kiadásokat balanszba hozza, hogy azok között az arány mindig megingás nélkül biztos alapokon nyugodjék. Az állam, a kincstár is ilyen gazdasági individuum. Én tehát nem tartom jogosulatlannak a pénzügyminister urnák azt a törekvését, amely az előttünk fekvő törvényjavaslatból kidomborodik, hogy az állam fokozott és óriási mértékben megnövekedett kiadásaival szemben azok fedezéséről is gondoskodjék. De amint a magángazdasági életben sem teheti magát túl a gazdasági individuum azon a törvényen, hogy csak onnan lehet valamit elvenni, ahol van, épugy nem teheti ezt a pénzügyminister ur sem. Jóllehet én az államnak mai katasztrofális helyzetében elismerem annak a törekvésnek jogosultságát, hogy az állam adóköveteléseit valorizáljuk, mégsem fogadhatom el a szőnyegen fekvő törvényjavaslatot, és azzal szemben a legintranzigensebb ellenzéki álláspontra kell helyezkednem, mert a pénzügyminister ur nem vette tekintetbe azt, amit az előbb mondtam, s nem onnan akarja az adókat elvenni, ahol a gazdasági erő van, hanem nagyrészt onnan akarja elvenni, ahol nincs. Nánássy Andor : Onnan nem lehet elvenni, ahol nincs. Pikler Emil : Bizonyos erőszakos módon el lehet venni, mert azt, hogy : »ahol nincs«, ugy kell érteni, hogy ott igenis annyi van, amennyi a legprimitívebb életszükséglet fedezésére szükséges, és ha abból elveszünk valamit, akkor az életnivót szállítjuk le. Egyébként a németek ugy hivják ezt : »Erfassung der Sachwerte«, a tárgyi értékeket kell megfogni és azokból kell elvenni, nem pedig azokból az értékekből, amelyek a legprimitívebb életszükségleteket fedezik. Az alapelv tehát az legyen : elvenni onnan, ahol van, és pedig — hozzáteszem — annyit, amennyit csak lehet. Az ezidőszerinti adózási rendszer azonban azt évi augusztus hó 10-én, pénteken. mutatja, hogy a magyar állam legelsősorban azokra a rétegekre fekszik reá, amelyek gazdaságilag a leggyengébbek : a munkásokra, a magánalkalmazottakra, a kiskereskedőkre és a kisiparosokra, akiktől ugy egyenes, mint fogyasztási és minden egyéb sok fejében sokkal többet szed el, mint amennyit háztartásuk egyensúlyának megbolygatása nélkül elszedni szabad volna. Az adóvalorizáció fikció marad mindaddig, amig nem azok viselik a terhek oroszlánrészét, akiknek viselniök kell, vagyis a nagytőkés, legyen az agrártőke, vagy ipari tőke, vagy banktőke, az nekem mindegy. Hiszen nagyon érdekes volna megtudni és meglátni, hogy az ország egyes osztályai milyen arányokban és milyen mértékben járulnak hozzá az állam terheinek viseléséhez. Ez a kíváncsiságom nagyon érthető s azt hiszem, csak nagyon kevesen lehetnek ebben a Házban olyanok, akik erre nem kiváncsiak. Talán csak azok nem kivancsiak erre, akik úgyis tudják, hogyan állunk ebben a kérdésben. Mi azonban itt ezen az oldalon nem tudjuk és ezért a következő határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, terjesszen be sürgősen kimutatást arról, hogy a folyó év első felében milyen összegek folytak be : földadó, általános kereseti adó, forgalmi adó; fogyasztási adók, társulati adó címén.« Ha az igen t. pénzügyminister ur lesz olyan szives ezen határozati javaslat értelmében ilyen statisztikai kimutatást a Ház elé terjeszteni, meg vagyok győződve róla, hogy igenis ki fog tűnni az, hogy az adóterhek legnagyobb részét épen azok viselik, akik gazdaságilag a leggyengébbek és akik erre leginkább képtelenek. A tegnapi napon két nagy beszédet hallottunk, amelyek szinte reflektorszerüen megvilágították a helyzetet. Az egyik beszédet Gaal Gaston igen t. képviselő ur mondotta el, a másikat pedig Propper Sándort, képviselőtársam. Mindkét szónok egészen más világnézeti szempontból és egészen más osztályelhelyeződés alapján vizsgálta meg a helyzetet, és jóllehet Gaal Gaston igen t. képviselő ur beszédéből kiszivárgott az ő közismert mentalitása, hogy ő az agrártársadalomnak osztályos harcosa, mindamellett tegnap, nála egészen szokatlanul, nagy objektivitással törekedett (Zaj és mozgás jobhfelől.) és beszédének sok kitételét mindenki aláirhatja. Gaal Gaston : Ön szokatlanul agressziv kezd lenni ! Pikler Emil : Ne vegye zokon t. Gaal Gaston képviselő ur ezt a megjegyzésemet, de én igy látom. Propper Sándor t. képviselőtársam a dolgozó emberek szempontjai szerint úgyszólván egészen kimerítette a témát. En azt csak néhány megjegyzéssel akarom még kiegészíteni. T. i. beszélni akarok a szőnyegen lévő törvényjavaslattal kapcsolatban arról, hogy annak szempontjából a