Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-170

A. nemzetgyűlés 170. ülése 1923. évi augusztus 9-én, csütörtökön. 25 tornászták a koronát 280-ra, de azután olyan esés jött, amely sokkal több kárt okozott, mint amennyi haszonnal járt az a rövid néhány napi pünkösdi királyság, amelyet a korona rövid idei emelkedése idézett elő. Én tehát azt mondom, hogy a pénzügyi politika alapja nem lehet más, mint egyrészt a pénz értékállóságának biztosítása, másrészt a teljes őszinteség az egész gazdasági politikában, mert az, ami itt történik cselekedetekben, amit látunk és érzünk, de ettől függetlenül, amit a kijelentések során hallunk, végtelenül károsak, ugy, bogy egyszer már ezekkel szakítani kellene. Nem régen, amikor a ministereinők ur beszámolt a külföldi útjáról, olyasmit mondott, bogy igen nehéz hónapok következnek ránk. Felsorolta az esedékes tartozásokat, amelyeket külföldre kell majd fizetni. Én akkor rögtön az első pillanatban megjegyeztem, bogy ez semmi egyéb, mint egy meggondolatlan kijelentés, — mert rosszhiszeműséget nem tételezhetek fel, — valósággal kontreminálása volt a koronának a ministerelnöki székből és csakugyan azt láttuk, liogy e kijelentés után a korona rohamosan veszteni kezdett az értékéből és ugyanilyen, sőt nagyobb arányban kezdett emelkedni a drágaság. így jutottunk el idáig, amikor tegnap a pénzügyminister ur kijelentette, hogy a korona emelkedésére nincs kilátás. Békeidőben az ilyen kinyilatkoztatások, ha nem is helyeselhetők. de nem is olyan veszedelmesek. Ma azonban, ha felelős kormányférfiak megszólalnak, szükséges, hogy nagyon megfontolják, amit mondanak. A pénzügyminister ur tegnapi kijelentésére a drágulás ujabb lendületet nyert, mert eddig mindig azt kaptuk vigasztalásképen, hogy a korona emelkedni fog, stabilizálódni fog, most pedig egyszerre azt a jóslást, azt a hiób hirt kapjuk, hogy a korona emelkedésére nincs kilátás. Ez nem lep meg senkit, — tessék megérteni, — mert senki sem várta a korona emelkedését, de azok, akiknek árujuk van, ma már kiürítették a kirakatokat, átszámozták az áraikat, ugy, hogy az árukat ma már sokkal kevésbé lehet megfizetni, mint ahogy tegnap lehetett volna megvásárolni. (Zaj.) Hogy visszatérjek a 9. §-hoz, itt sem látunk megokolást ; ez egyszerűen nincs megindokolva. Ha a kormány ugy látja, hogy a rekvirálásra az élelmezés biztosítása szempontjából szükség van, ezzel a gondolattal esetleg meg lehet barátkozni. De nem lehet megbarátkozni egy hermafrodita politikával, amely kötelezővé teszi a rekvirálást, bejelentést stb., a másik részt pedig figyelmen kivül hagyja. Csak egyféle dolog lehetséges: vagy szabadforgalom az egész vonalon, a világgazdaság bekapcsolásával, a verseny kifejlesztésével és szabaddátételével, vagy pedig kötött forgalom az egész vonalon. Más megoldás nincs. JSTem lehet a kereskedőtől rekvirálni, a boltját elvenni, a termelőt pedig, vagyis az áru forrását figyelmen kivül hagyni. NAPLÓ XVI. Arra kérem a pénzügyminister urat, hogy ezt a szakaszt vegye mégegyszer fontolóra és vagy törölje egészen a szakaszt, illetőleg az abban foglalt rendelkezéseket, vagy pedig hozza be a kötött gazdálkodást az egész vonalon, kezdve a termelőtől, egészen a közvetítő kereskedelemig. Ezt meg lebet okolni, igy nem történik sérelem az egyik termelési ág rovására és a másik javára, ezt a szakaszt azonban elfogadni nem lehet. T. Nemzetgyűlés! A végén még azt akarom megjegyezni, hogy változatlanul fentartom azt az álláspontomat, amely pártom álláspontja is és a hozzáértő álláspontja, aki túl tudja tenni magát a pártpolitikán, hogy gyökeres, egységes adóreformra van szükség. Az ilyen toldozások-foldozások és rabszódiák épen olyan rosszak, mint amilyen rossz az ezt megelőző Hegedűs-féle szimfónia volt. Aminthogy az sem felelt meg az ország érdekeinek, ez sem felel meg. Amint az romlásba döntötte az országot és csődbe vitte a pénzügyi adminisztrációt, amint látjuk, ugy fogunk járni ezzel is és én igazán nem szeretném, hogy egy év múlva épugy, mint annak idején. az összeomlás után, megint nekünk legyen majd később igazunk. Nem azt szeretném ; hanem azt szeretném, hogy ha már valamit cselekszünk, az a cselekvés legyen jó és legyen megfelelő Ha az adókérdéshez hozzányúlunk, akkor találnunk kell valamely igazságos alapot. A társadalmi kutatás finom műszerét kell elővenni, nem pedig a politikai furkósbotot, amelylyel odaütünk, ahol legkisebb a védelem, arra az osztályra, amely legkevésbé tud védekezni. Ebben a javaslatban konstatálom, hogy a társadalmi vizsgálódás finom műszerét lomtárba dobták, ellenben elővették a politika nagy dorongját és ütnek-vágnak arrafelé, ahol kevés védelmet tapasztalnak. Igaz, azt mondja a pénzügyminister ur a pénzügyi bizottságban, hogy az isteni igazság nincs benne ebben a javaslatban, mert nem lehet benne. T. pénzügyminister ur ! Ilyen sokat mi nem is kívánunk, ilyen nagy igényeink nincsenek, hogy egy javaslatba sűrítsék bele az isteni igazságot, ellenben azt az igényt azt hiszem joggal támaszthatjuk, hogy a gyarló emberi igazságokat méltóztassék legalább megkísérelni megkeresni, merjfc ebben a javaslatban nemcsak az isteni igazság nincs benne, de a leggyarlóbb emberi igazság sincs benne, nincs benne egy cselekvésképes szociális vezetés, e helyett káros, veszedelmes, katasztrofális az országra nézve. Ez az én felfogásom és a mi pártunk felfogása. Nem akarjuk azt, hogy utólagosan igazolva legyünk ebben az értelemben, ellenben azt szeretném, hogy a magyar adórendszer kiépítése felől végül egy olyan lépést tegyünk, amely egyezik a szociális gondolattal, amely egyezik az eddig kialakult modern adóelvekkel, minthogy pedig ez ebből egyetlen egy pontot nem tartalmaz, ezért ezt a javaslatot még 4