Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-180

B04 14 nemzetgyűlés 180, ülése 1923, és ha megint hozzávesszük a visszaérkezést és a többit, — egy-egy napot — . . . Rassay Károly : Kebelbéli ügyosztályok voltak. Barthos Andor : ... akkor épen kijön a 187 nap. Ámde ha viz mellett van az ipartelep ! Akkor át kell küldeni a földművelésügyi ministerhez, az pedig természetes, kogy a halélettani intézetnek adja ki és akkor lesz ujabb három hónap. - (Derültség.) Méltóztassanak tehát elhinni, hogy ha mi szidjuk is a bürokratizmust — mert szidnunk kell, kötelességünk — nem szabad azonban elfelednünk, hogy itt igen sok tételes törvény is hibás, hibás igen sok anyagi és alaki jogszabály, amelyeknek átrevideálása, megváltoztatása nélkül igazán gyökeresen segiteni nem tudunk, még ha jóindulatot tételezünk is fel az eljáró tisztviselők részéről. (Ugy van !) Itt van pl. a hires összeférhetlenségi törvény, az 1901 : XXIV. t.-c. Ez akkor keletkezett, amikor Széli Kálmán ur volt ministerelnök. De mortuis nil, nisi bene, de miután már történelmi távlatban beszélhetünk róla, a történelem pedig jogot ad kritikára, ez volt az az ur, aki a Leszámitolóbankban és a Jelzálogbankban viselt igen jövedelmező állást és mégis ő alatta hozták meg az összeférhetlenségi törvényt, azt persze azonban kihagyták, hogy a bankkormányzó összeférheti en. Ez az 1901 : XXIV. te. — tapasztalataim alapján merem állitani — nem ért el egyebet, mint hogy a közigazgatásnak formalizmusba sülyedését eredményezte. Ott van még az K. B. Sz., a rendőri büntető eljárás egységes szabályzata. Ennek ratio legis-e, a jogalkotás célja nem lehetett más, mint egységessé, egyöntetűvé tenni az eljárást. A formát meg is találták, de kérdem, lehet-e egységességről bsszélni akkor, amikor a kereskedelemügyi ministerium utiosztályában egészen más kihágási Ítéleteket és közbeszóló határozatokat hoznak, mint pl. az ipari közigazgatási osztályban, vagy a belkereskedelmiben. Erről talán hivatva vagyok kissé nyilatkozni, mert hiszen tizenöt esztendeig vezettem az ipari közigazgatási osztályt és néhány évig alám tartozott a belkereskedelem. Amikor ez az ügyosztály alám került, tapasztaltam, hogy ott egészen más eljárásokat, felfogásokat követnek. Hogy csak egyet említsek, a belügyministeriumban az a felfogás-, hogy ha egyszer oda érkezett az akta, nem évül el. Nekem az volt a felfogásom, hogy ha intézkedést nem teszek az illető terhelt ellen, akkor elévül az akta ; ha teszek, akkor nem évül el. Ebben a tekintetben tehát, konstatálom, hogy nem értünk el nagy eredményt, csak nehézkesebbé vagy, hogy Szilágyi Lajos t. barátom szavaival éljek, lomhává tettük az eljárást. Ha egyszerüsiteni kell, akkor ugy kellene egyszerűsítem, mint azelőtt régen az a sokszor gáncsolt, sokszor leszólt vármegyei közigazgatás csinálta, ahol nem nagyon szövegezgettek, vagy ha szövegezgettek, nyomtatványokat használtak. Kíváncsi vagyok, hogy a számvevőségek miért fogaiévi augusztus hó 31-én, pénteken. mázzák meg mindig újra és újra az utalványokat, amikor itt csak számtételek volnának beirandók? Minek kell azt kiosztani, megrevideálni a számvevőségi tanácsosnak, főtanácsosnak, igazgatóhelyettesnek és igazgatónak ? Akkor még rendszerint átmegy az adminisztrációs osztályba is, ahol azután még egy borítékos vagy hátiratos intézkedésben az utalványtervezet másolatát még valamely hatóságnak megküldik. Mindezek felesleges időpocsékol ások (Ugy van! ügy van! b alféléi. ) és amellett értelmetlenségek, bolondságok. De hiszen a butaságon és a rosszakaraton nem lehet csodálkozni ; pl. némely sajtóorgánum rosszakaratán, amelyek következetesen rosszul irják az én nevemet. Ez is ilyen ostobaság. (Élénk derültség.) Várnai Dániel : Nem irják y-nal. Barthos Andor : Az államvasutak decentralizációjáról kivánnék még, ha meg méltóztatnak engedni, néhány szót szólni. (Halljuk!) Magamnak mindig az volt a felfogásom, —ezt az irodalom terén is kifejtettem, soha nem rejtettem véka alá a véleményemet — hogy egy ilyen mammut igazgatóságot, mint az államvasutak igazgatósága, nem lehet fentartani ; és ha igy mondotta volna Várnai t. képviselőtársam a maga tézisét, akkor aláirtam volna. Én a decentralizáció hive vagyok. Azt hiszem, hogy az üzletvezet ős egeket nem leépíteni kell, amint sajnálattal hallom, . . . Homonnay Tivadar: A pénzügyminister ur kitétele. Barthos Andor : . . . hogy ez a terv, hanem ellenkezőleg, azokból kellene a valódi élethez inkább alkalmazkodó . . . Homonnay Tivadar: Nagyobb hatáskört és felelősséget ! BarthOS Andor : ... és üzleti szellemmel rendelkező szerveket alkotni, nagyobb hatáskörrel és felelősséggel. Tovább megyek, t. képviselőtársam, magának a vasútállomásnak is adnék hatáskört. Homonnay Tivadar: Ugy van! És felelősséget ! Barthos Andor : Ha mi a helyes arányba hozatalt nem fogjuk megtalálni, ha nem fogjuk tudni helyesen megállapitani a hatásköröket, akkor beszélhetünk itt hosszú időkig, eredményt igazán nem tudunk elérni. Ami a vasúti tisztképző tanfolyamot illeti, — ez készíti elő a vasúti szolgálatra a hivatalnokok bizonyos kategóriáit — miután ez nagyon közel áll hozzám, mert hiszen 27 esztendeig ott tanár, később igazgató voltam, ezt alaposan vélem ismerni, de azért ott is lehet kifogásolni valót találni. Annak idej én vasúti tisztképző tanfolyamfelügyelő bizottságában indítványt tettem arra nézve, — és azt hiszem, mindenki, aki demokratikus érzékkel bír, csak helyeselheti indítványomat •— hogy azokat a tehetséges embereket, akik bár mint szolgák vagy altisztek kerültek be a vasút intézményéhez, ha kellő tehetséggel bírnak és tudásukról vizsga utján hajlandók és készek tanúságot tenni, méltóztassék felvételi