Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-180

A nemzetgyűlés 180. illése 1923. nekem ahhoz a nemesi osztályhoz, amelyből magam is büszkén eredek, azt az intést intéznem, hogy ne törekedjenek immár az amúgy sem biztossá vált állami alkalmazotti pályára, hanem igyekezzenek produktiv ipari és kereskedői pályára is menni. (Helyeslés.) Én ezt a törvényjavaslatot, amely most tárgyalás alatt áll, csak első lépésnek tartom a tisztviselői kérdés tekintetében. Mert ha igaz is az, amit az igen t. előadó ur bevezető beszédében mondott, hogy a hadiállapot folytán előállt intézményeket és hivatalokat meg kell szüntetni, ezek talán még mindig kiegészitésre szorulnak. Rendszerváltozásra van itt, nézetem szerint, szükség. A. túlsó oldalról, gondolom Várnai Dániel t. képviselő ur, felhozott egy esetet az államvasutakat illetőleg, amelyre nézve némi felvilágosítást, illetve választ kell adnom. Ugy tüntette fel Várnai ur az esetet, mintha az államvasutaknál sokkal több osztály lenne, mint azelőtt, illetőleg sokkal nagyobb a létszám, holott tudvalevőleg az államvasutaknál is azokban a szolgálati ágakban, ahol lehetett, előzőleg a 20%-os redukciót keresztülvezették. Homonnay Tivadar : Várnai alaposan tévedett ! Barthos Andor : Igen, tévedett. Az államvasuti szolgálatban, vegyük például az állomási szolgálatot, lehetetlen úgy keresztülvezetni a létszámcsökkentést, mint a ministeri burokban, mert bizonyos számú funkcionáriusoknak természetesen a vasúti állomáson meg kell maradniok, hacsak nem degradálják az állomásokat megállóhelyekké ; de ez, azt hiszem, a forgalom érdekével össze nem egyeztethető. Sőt minél több állomásra volna szükség, hogy a forgalom minél elevenebb és lüktetőbb legyen. Az igazság nem az, amit kihegyezett Várnai t. képviselő ur. Tolnay és Ludwigh idejében el lehetett képzelni egy piramist, amelynek tetejében áll az elnök. Eredetileg üzletvezető sem volt, igazgatóhelyettesről meg épen nem beszéltünk, hanem körülbelül a 80-as évek derekán mint cathegoria sui generist vezették be az üzletvezető fogalmát, mert azelőtt az üzletvezetőségeket is főfelügyelők és felügyelők vezették. A helyzet az volt, hogy volt egy elnök, azután volt néhány főfelügyelő, nem sok, nagyon kevés, szintén kevésszámú felügyelő . . . Saly Endre: Kevesebb, mint most. Homonnay Tivadar: Tessék bevárni a végét. Barthos Andor : Kérem, méltóztassék meghallgatni ; én nem hasból beszélek, ezeket ellenőrizni méltóztatik, ha kivánja, a létszámkimutatásból, létszámkimutatással pedig vitázni nem lehet. Kevesebb felügyelő volt, azután jöttek a főellenőrök, ellenőrök és hivatalnokok. Homonnay Tivadar: Ez volt helyes. Barthos Andor : Ez igy volt. Garami idején, Várnai t. képviselő ur elvtársa idején pedig meg lett fordítva a piramis, tömérdekigazgatóhelyettes, îvî augusztus hó Bl-én, pénteken. 301 főfelügyelő és felügyelő, főellenőr és ellenőr lett, szóval, amint később láttuk, egyéb hivatalokban mindenki tanácsos és főtanácsos lett. Ez történt Garami idejében. Homonnay Tivadar : ügy van ! Ez az igazság ! Le kell épiteni. Barthos Andor : Ezt tehát, ha igazságosak vagyunk, ilyen beállításban kell kezelni. Én azt hiszem, ha mi komolyan akarunk segíteni azokon a bajokon, amelyeknek beismerése elül végre elzárkózni nem lehet, sőt nem is szabad, akkor rá kell mutatni arra a hibára is, amelyre, gondolom, Szilágyi Lajos igen t. barátom, de más felszólalók is rámutattak : a bürokratizmusra. ( Ugy van ! jobb felől.) Ha van valami mulatságos dolog, az az, hogy ez a bürokratizmus milyen fogalmi kellékekből áll. Engedjék meg, hogy egy párat felsoroljak. (Halljuk !) Itt van a stilus, a pro domo, a simli, a precedens, a rövid ut, a restanciális ülés, a skrupulus, a fontoskodás, a kaszinózás és a legújabb csöke vény, a túlórázás. . Legyen szabad elsősorban a stilusról beszélnem. (Halljuk!) Én közszolgálatot Abauj-Torna vármegye szolgálatában kezdtem, mint közigazgatási gyakornok ; volt ott egy főszolgabiró, egy szolgabíró és az én csekélységem. Igaz, hogy reggel 8 órakor mentünk be s 12 óráig dolgoztunk, ebédután 3-kor ismét bementünk és este 7—%8 óráig dolgoztunk. (Egy hang a jobboldalon : Most is ugy van !) De nem. fogalmaztunk ugy, mint mondjuk, a ministeri burokban történik, hanem, mikor a vármegye alispánjától jött a rendelet, továbbítottuk úgyhogy magára az aktára ezt írtam : Körjegyzőket utasítottam. Barthos. Pont. — Aztán felkerültem a kereskedelemügyi, akkor közmunkaés közlekedésügyi ministenumba. Legelőször is kiszignáltak rám egy aktát. Valaki az államvasutaknál alkalmazást kért. Én azt hittem, elégséges, hogy ha ráirom az aktára : »Az államvasutak igazgatóságának, intézkedés végett le küldöm.« Az osztálytanácsos azonban behívott, megmagyarázta, hogy ez nem jól van igy, hanem egy előadói ivet kell felfektetni, arra rá kell irni, hogy az illető milyen lakos, mit kér és mikor a pro domo kész van, azt kell ráirni : »Az államvasutak igazgatóságának saját hatáskörében leendő intézkedés, végett kiadatik.« Természetesen nekem minden hajamszála az égnek meredt, mikor azt hallottam, hogy »kiadatik«. (Derültség.) Ez a pro domo is valami nevezetes dolog. Van annak valami értelme, hogy valaki emlékezés okából megírja azt, amit az aktában lát, mert az aktákat leküldik a hatóságokhoz és akkor marad ott egy kis emlékeztető. De miért kell ilyen célból iveket felhasználni? Hogy több papir éa tinta fogyjon? Ezt én 35 évi szolgálat után sem tudtam megérteni. Pláne, hogyha ott ilyen gyönyörűséges szóvirágokat is találok : »A kérdés ugy fogatik fel« (Derültség.) és következik aztán a többi, — akkor egyenesen azt mondom, hogy ez 45»