Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-179
282 A nemzetgyűlés 179. ütése 1923. ministeriumban egy ministeri tanácsos — nem akarom a nevét megmondani : talán öntudatlanul tette vagy talán nagyon el volt foglalva — a lehető legnagyobb ridegséggel fogadta, majdnem kilökte. Hasonlóképen járnak el a minister előszobájában is. A pénzügyminister úrhoz az a kérelmem, vagy utalja át a trafikügyet valamely államtitkár hatáskörébe, vagy pedig tartsa fenn magának, de ha magának tartja fenn, akkor köteles fogadni is. (Igaz! Ugy van! balfélol. Zaj.) Nem lehet elrejtőzni egy küldöttség elől, vagy egyes jogos kérelmező elől, mert ezt tojább szótlanul nem tűrhetjük. S ha valaki előtt nem zárhatja be egy minister ajtaját, akkor nem zárhatja azt be egy vak rokkant tiszt előtt, vagy egyáltalában hadirokkant előtt. Ha egy hadirokkant a minister ajtaján kopog bebocsáttatásért, nem szükséges, hogy egy nemzetgyűlési képviselő névjegye legyen a kezében, vagy egy nemzetgyűlési képviselő ajánlólevele, hogy meghallgatás céljából bejuthasson. Tegnapelőtt a pénzügyminister ur elé vittem az öngyilkosságot megkísérelt főhadnagy feleségét és meg kell állapitanom, hogy a pénzügyminister ur még ezen öngyilkossági kísérlet után sem emelkedett arra a magaslatra, amelyre emelkednie kell egy mélyen érző és jóságos szívvel rendelkező embernek, akinek hatalom van a kezében. A pénzügyminister ur adatokat követel, hogy a Terézkörut 22. szám alatti trafiknak mennyi a jövedelme. De nagyon labilis dolog az, amit kapni fog, mert az bizonyos, hogy a jövedelem hullámzó, mert ha az a hir terjed el a vásárlók között, hogy a dohány árát emelni fogják, akkor ilyen időszakban tömegesen vásárolnak, a dohányár felemelése után pedig kevesebb a vásárló. Attól függ tehát, hogy a pénzügyminister ur milyen időszakban fogja megnézni az adatokat. De a t. pénzügyminister ur nem azon gondolkozik még most sem, hogy azt a tényleges alezredest kitegye a trafikból, hogy az engedélyt tőle megvonja, hanem azon gondolkozik, hogy azt a rokkant főhadnagyot fogja a Teréz-körut 22. szám alatti trafikból kivenni és annak akar külön trafikengedélyt adni. Előre is félek attól, hogy a főhadnagy rá fog fizetni erre a cserére. Én nem tudom, miért keresi a pénzügyminister ur ezt a megoldást. Az öngyilkossági kísérletet elkövetett főhadnagy feleségének azt a választ adta a pénzügyminister ur — kénytelen vagyok ezt nyilvánosságra hozni — hogy azon gondolkozik, hogy neki más trafikot fog adni. Akkor hiába itt az ( ellenzéki padokon minden felszólalás, hiába minden komoly érvelés, ha a pénzügyminister ur saját személyében ilyen magatartást tanusit és akad többség, amely a pénzügyminister politikájáról folyton elitélőleg nyilatkozik, mikor magunk között beszélünk, de amellett őt folyton támogatja napról-napra és tartja, amig nagyobb bajokat nem okoz, míg az egész évi augusztus 30-án, csütörtökön. kormányt, mig az egész országot magával nem rántja. (Zaj.) A kérdés az: Akar-e a kormány az alkalmazottakon komolyan segíteni vagy nem? Ha komolyan akar segíteni, akkor az eddigi álláspontját fel kell hagynia és a Magyarországon levő viszonyokat, a koronának csonka Magyarországon levő vásárlóképességét kell tekinteni és aszerint kell a fizetéseket megadni. Ebből kifolyólag egy határozati javaslatot nyújtok be, mely szerint (olvassa) : »utasítja a Nemzetgyűlés a kormányt, hogy az 1923: XXXII. te. 15. §-a alapján eszközlendő fizetésemeléseket ne a magyar korona zürichi értékelése, hanem a magyar korona bélföldi vásárlóereje szerint határozza meg; 2. hogy a szeptember hóra megállapított fizetésemelést ugyanezen szempontból vegye sürgősen revízió alá.« Homonnay Tivadar: Es az óradíjakat aug. 1-étől visszamenőleg utalja ki ! Rassay Károly: Január 1-étől! Homonnay Tivadar : Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul! (Zaj.) Rassay Károly: Maguk nem tudnak arabusul ! Közönséges demagógia, amit csinálnak! (Nagy zaj.) Homonnay Tivadar: Kikérem magamnak a képviselő urnák ezt a támadását! Ha nem tudja, miről van szó, ne szóljon közbe ! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly:..mikor az országban mások is vannak, akik dolgozni és élni akarnak ! Homonnay Tivadar: A szerzett jogokat érinti! Amihez a képviselő ur ért, hozzászólhat, azt támogatom ! Elnök : Csendet kérek ! Szilágyi Lajos : Ezek után áttérnék arra a néhány megállapításra, amelyeket ennek a törvényjavaslatnak kapcsán az általános politikai helyzetre vonatkozólag tenni óhajtanék, ezt megelőzőleg azonban szünetet kérnék. Elnök : Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólagosan Szilágyi Lajos képviselő urat illeti. Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Beszédem további részét belekapcsolhatnám abba, hogy a »Szózat« és a »Nép« című napilap az elmúlt napokban olyan állásra jelölt engem, mely a tisztviselők létszámszaporitását jelentette volna, a honvédelmi államtitkári állásra, amilyen állás nincs is. Rassay Károly : Az utolsó Patacsi Dénes volt !
