Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-179

A nemzetgyűlés 179. ülése 1923. dett; én tehát most nyugodtan beszélhetek a sztrájkról, nem ártok vele a köznek. Vanczák János : A béregyeztető bizottságok még most sincsenek meg, sztrájk meg mindennap Tan húsz ! Szilágyi Lajos: Mondom, a sztrájkra csak az a megjegyzésem, hogy ha idejében jött volna a 100°/o-os fizetésemelés, kizártnak tartom, hogy a mozdonyvezetők és a mozdonyfütők sztrájkba léptek volna. De mivel a kormány evvel elkésett, ebből kifolyólag nemcsak az elégedetlenség, a nyomor és esetleg az izgatók voltak előidézői a sztrájknak, hanem a kormány maga is. Giesswein Sándor: Az izgat a legjobban! Szilágyi Lajos : Kijelentem, hogy ha a kormány azon a lehetetlen állásponton áll, hogy a fizetéseket a zürichi értékelés szerint utaltatja ki, akkor a kormány sokkal nagyobb bajoknak lehet az előidézője, mint amilyen baj és veszedelem volt a vasutas-sztrájk. (Ugy van! balfelöl.) A felelősséget azután ebben a tekintetben a t. kormány a maga soraiban ossza meg, mi nem vagryunk azt hajlandók velük együttesen viselni. Epen azért követeljük a preventív intézkedéseket. Azt is kértük a kormánytól, hogy ne hangosan segítsen. Homonnay Tivadar : Nagydobra verik ! Növelik a drágaságot! Szilágyi Lajos : Ismételten hangoztattam, hogy ha a kormány folyton-folyvást dobra veri, mennyiben állapította meg a közalkalmazottak fizetését, ebben az esetben a kormány maga is beáll az árdrágítók közé, legalább is ösztökéli őket, ürügyet, alkalmat szolgáltat a legutolsó piaci kofának is arra, hogy emelje az árakat és ezzel a megélhetést megnehezíti maga a kormány is. Hogy mennyire nem volt oka megnyugodni a kormánypártnak a fizetésemelésben, bizonyítja az, hogy még augusztus 20-án, 21-én, 22-én is lehetett találkozni nyugdíjasokkal, akik a 100 %-os fizetésemelést még nem kapták meg. Még 15-én a nyugdíjas katonatisztek ökölbeszorított kézzel beszéltek, még 15-én a katonatisztek olyan demonstrációra készülődtek, amilyent a t. kormány még nem látott, még pedig abból az okból, mert nyoma sem volt annak, hogy mi lesz velük. Ezért használtam az előbb azt a kifejezést, hogy humbug volt az, hogy a kérdés meg van oldva, mert mai napig sincs megoldva. Sajnos, a kormány ebben nem egyedül hibás; a nemzetgyűlés is ugyanolyan mértékben hibás, mint a kormány. Azt kellett ugyanis látnunk, hogy az érdeklődés minimális voit a kérdés iránt, üres padsoroknak beszéltünk . . . Halász Móric: Na, na! Yoltunk itt! Szilágyi Lajos : . . . amikor erről a kérdésről beszéltünk. De szemrehányást kell tennem a sajtónak is, mert amikor közbejött egy részvényügy, közbejött az az eset, hogy egyik képévi augusztus 30-án, csütörtökön. 279 viselőnek valami utón sikerült megszereznie egy másik képviselő folyószámláját egy takarékpénztártól és ezt előadta. . . . Szabóky Jenő: Elég csúnya! Szilágyi Lajos: ... ez a nagyfontosságú kérdés rögtön háttérbe szorult. Tehát itt sem találtunk megfelelő érdeklődésre és a sajtó sem adott hasábjain a kérdés fontosságának megfelelő^ teret. Östör József : A sajtónak mindig a szenzáció a fontos ! A szakbeszédeket pedig szépen elhallgatja ! Homonnay Tivadar: Azt mondják, hogy unalmas ! Östör József : Kilenctizedrész szenzáció, egy tizedrész szakbeszéd ! Ez a sajtó kivétel nélkül ! Szilágyi Lajos : A mozdonyvezetők és mozdonyfütők sztrájkja tényleg kizökkentette a nemzetgyűlést tárgyilagosságából. Addig azt észleltük, hogy a nemzetgyűlés többségi pártja is megértéssel volt a kérdés iránt, a sztrájk után azt láttuk, hogy elfogulttá vált és a mozdonyvezetőkről és mozdonyfütőkről Ítélve, az egész kérdéssel szembeszállt és többé nem érdeklődött annyira, mint annakelőtte. Ez igy nem maradhat. Amikor ezt szóvátesszük, okvetlenül eszünkbe jut az, hogy a törvényalkotásnál hibát csináltunk. A pénzügyi bizottságban annak idején javaslatot tettem, hogy ne felhatalmazást adjunk a kormánynak arra, hogy hónapról-hónapra változtassa a fizetéseket... Homonnay Tivadar : Utasítani kellett volna ! Szilágyi Lajos : ... hanem parancsoló, imperativ rendelkezéseket javasoltam, amelyekben a második bekezdésben kötelező akartam tenni, hogy a kormány köteles hónapról-hónapra emelni a fizetéseket a drágulás folyamatához képest. Sajnos, hiába érveltem a pénzügyi bizottságban, a plénumban pedig még kevesebb kilátásom volt ... Homonnay Tivadar: Falra borsó! Szilágyi Lajos : ... hogy javaslatom keresztülmegy, mert közbejött a mozdonyvezetők sztrájkja és ez minden idevonatkozó javaslatot meg is buktatott. Szabó József : Azonban nem bukott meg a kormány ! Szilágyi Lajos: Ezt nemcsak azért hangoztatom, hogy a kormányra, vagy a kormánypártra ráolvassam a felelősséget, hanem azért is, hogy a közalkalmazottak is egymás között intézzék el a dolgot, észlelvén most már, miképen tud az egyik kategória a másiknak súlyosan ártani. Mert a mozdonyvezetők és a mozdonyfütők igenis súlyosan ártottak az összes közalkalmazottaknak akkor, ... (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) Szabó József: Használtak a kormánynak! Szilágyi Lajos: . . . amikor a legrosszabb időpontban sztrájkot kezdtek. Hónapokkal a sztrájk előtt nálam is járt a mozdonyfütők elnöke