Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-179

A nemzetgyűlés 179. ülése 1923. idején a törvényhozás megszavazta, hogy nekik a ténylegesek illetményeik mind járnak, mégis megtörtént az a botrányos eset, hogy több mint ezer katonatiszt azonos kérvénnyel fordult a közigazgatási bírósághoz, tehát tulajdonképen formálisan beperelték az államkincstárt azért, mert az államkincstár nem fizeti nekik a törvény szerint járó járandóságaikat. Ez a helyzet engem óvatosságra késztet ; ezért most, amikor az elbocsátandó polgári közalkalmazottakról van szó, keresve keresek és megszavaztatni akarok olyan szabályokat, amelyek kizárják annak a lehetőségét, hogy a kormány később megtagadhassa azt, amit a törvényhozás megszavazott. Áttérve a hivatalok számának apasztására, megemlítem, hogy a törvényjavaslatnak legelső mondata az én javaslatomra szúratott be. Szántszándékkal azért tétettem előre a hivatalok apasztásának szükségességét, hogy rámutassak arra, hogy ezt tartom fontosabb kormányzati teendőnek, mintsem a tisztviselők elbocsátását, a tisztviselők létszámának csökkentését a hivatalok számának csökkentése nélkül. A t. kormány itt az egyik szakaszban nem egész világos javaslattal jön elénk abban a tekintetben, hogy uj hivatalokat mikor és mely esetekben lehet létesíteni. Én maradok a régi alkotmányos felfogás mellett, amely szerint uj hivatalt a kormánynak nincs joga felállítani, uj hivatalt csak költségvetési előirányzat alapján létesíthet a kormány. A törvényjavaslatban ezt valamilyen módon újból fixirozni szeretném, mert attól tartok, hogy itt a közalkalmazottaknak egy bizonyos létszámát eltávolítják, s az eltávolítással nem érjük el azt az eredményt, amit el akartunk érni, nem érjük el azt, hogy megtakarítást eszközlünk, hogy a közigazgatást egyszerűsítjük, s nem érjük el azt, hogy a bürokratizmus túltengését megakadályozzuk. Nagy és óriási ellentét létszámapasztásról beszélni, ugyanakkor pedig a Budapesti Közlönyben uj kinevezéseket olvasni. A t. kormánynak gondoskodnia kell olyan megoldási módról, hogy uj kinevezéseket csak a végső és elkerülhetetlenül szükséges esetben eszközöljön, uj felvételeket csak a végső szükség esetén tegyen, voltaképen azonban a kinevezések és uj felvételek megakasztásával igyekezzék a létszámot csökkenteni. Mindenesetre a kormánynak legfontosabb kötelessége az lesz, hogy elhelyezze a törvény folytán elbocsátott közalkalmazottakat. Ebben a tekintetben konkrét javaslatokkal fogunk jönni, amelyeket annakidején a pénzügyi bizottság részben nem fogadott el, részben pedig ott a tárgyalás során nem volt alkalmunk előterjeszteni. Ilyen pl. az, hogyha a t. kormány azt akarja, hogy az elbocsátott közalkalmazottak könnyen helyezkedjenek el, akkor először is méltóztassék megfizetni mindenkinek a költÖzködési költségét, tehát tegye lehetővé a kormány azt, hogy az elbocsátott közalkalmazott ctt telepedjék le csonka Magyarország területén, ahol akar, és hogy ez lehetséges legyen, fizesse meg a kormány minden elbocsátott alkalévi augusztus 30-án, csütörtöMn. 273 mazottnak költÖzködési költségeit, még pedig a tényleges és valóban kifizetett költségeit. A másik dolog az, hogy a kormány azokat a vasúti kedvezményeket, amelyek a közalkalmazottakat megilletik, a jövő 1924. évre is hagyja meg az elbocsátott közalkalmazottaknak, mert ha most, mikor elbocsátja őket, megvonja tőlük a Vasúti kedvezményt, akkor nem tudnak szabadon mozogni az ország területén, nem tudnak kereseti lehetőségek után kutatni, nem tudnak utánanézni és nem tudnak az ujabb életpályákon elhelyezkedni. Mai napig sem magyarázta meg nekem a t. pénzügyminister ur sem a nyilvánosság előtt, sem egyébként a tárgyalások során, hogy mit keres ebben a törvényjavaslatban a természetbeni ellátás korlátozása. Mit tartozik a létszámapasztáshoz, a közalkalmazottak elbocsátásához egy olyan határozmány, amely inkább az indemnitási törvényjavaslatba lett volna való ? A t. pénzügyminister ur az ország szine előtt ismételten azt a nyilatkozatot tette, hogy a természetbeni ellátást meg akarja szüntetni, amit én is helyesnek tartok, s amit az érdekeltek maguk is helyesnek tartanak. De ismételten kijelentette a t. pénzügyminister ur, hogy a kedvezményes ellátást addig nem lehet megszüntetni az ő véleménye szerint sem, amíg a pénz vásárlóereje folyton és folyvást csökken, hanem csak akkor lehet erről szó, amikor megfogtuk valahogy a drágulás folyamatát és a pénz vásárlóereje többékevésbé állandó ; amíg azonban a mostani helyzet áll fenn, addig a már élvezett kedvezményeket visszavonni nem lehet. Ezt a t. pénzügyminister ur is belátta több esetben, több rendeletét kérelmünkre hatályon kivül helyezte és most jön megint egy ujabb javaslattal — nem tudjuk, ki sarkalja, mi sarkalja a t. pénzügyminister urat, de most egyszerre jön egy javaslattal — amely azt mondja, hogy akinek 20 szolgálati esztendeje nincs és igy van nyugdíjban, mint fiatalabb nyugdíjas, ettől a jövő esztendő július 1-ével megvonja a kedvezményes ellátást. A t. pénzügyminister ur eredeti terve szerint ez év őszén, októberben akarta ezt a fizetéscsökkentést keresztülvinni, de annyit engedett javaslatunkra, hogy jövő év július l-re tolta ki. Ha ugy változnának a viszonyok jövő július l-ig, hogy a kedvezményes ellátást meg lehetne szüntetni, akkor én magam nem vagyok ellenzéke egy ilyen rendeletnek, nyomban együtt vagyok a t. pénzügyminister úrral, de csak akkor és akkor is csak ugy, hogy az egész vonalon, kivétel nélkül, beszünteti a kedvezményes ellátást. De igy egy számjegyet, a 20-as számjegyet kiragadni a t. pénzügyminister urnák és akinek nincs 20 szolgálati esztendeje, azt porba sújtani, attól ellenérték nélkül megvonni a kedvezményes ellátást, aki pedig olyan szerencsés, hogy 20 évet és egy napot szolgált, annak meghagyni : bocsánatot kérek, hol van itt az emberi osztó igazság és hogy cselekedhet ilyent a kormány akkor,