Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-178
258 A nemzetgyűlés 178. ülése 1923. évi augusztus hő 29-én, szerdán. niök ; hiszen a háborús kiadások is oly nagyok voltak, hogy a józan államokban már rájöttek arra, hogy ezeket a kiadásokat a legyőzöttekkel megfizettetni nem tudják, hogy ezeknek a kiadásoknak jó részét saját zsebükből kell megfizetniök. Ezt pedig csak ugy tudják, ha az egész vonalon a takarékosság útjára lépnek és az egész vonalon a takarékosságot vezetik keresztül. Ha tehát a győzők is erre az útra léptek, nekünk legyőzötteknek meg inkább kötelességünk mindent elkövetnünk a takarékosság tekintetében arra, hogy államháztartásunk egyensúlyát rendbehozzuk. Láthatjuk azt is, hogy Amerikában direkt egy költségvetési diktátort állítottak be, Angliában hasonlóképen és megszüntettek minden olyan hivatalt, mely feleslegesnek mutatkozott és csak azokat tartották meg, melyekre feltétlenül szükségük van. Nekünk is feltétlenül erre az útra kell lépnünk. Szükségesnek tartanám evégből, ha egy szakemberekből álló bizottság venné kezébe a dolgot és az a szakemberekből álló bizottság radikálisan vinné keresztül az adminisztráció egyszerűsítését. Strausz István : Ez volna a helyes ! Perlaki György: Ez nem akar bizalmatlanság lenni a kormánnyal, vagy egyes ministerekkel szemben ; hisz az egyes ministerek nem láthatnak be annyira az ügyes-bajos dolgokba, nem figyelhetik meg az alsóbb adminisztrációt ugy, mint azok a szakemberek, akik talán éveket azokban a hivatalokban töltöttek, vagy azon hivatalok felülvizsgálatával voltak elfoglalva. Én ezt a bizottságot teljhatalommal ruháznám fel, és ezt a teljhatalmat azért tartanám szükségesnek, mert, sajnos, az a szomorú tapasztalatom, hogy igen gyakran személyi ambíciók akadályozzák meg nálunk igen egészséges ötletek keresztülvitelét. így pl. hivatkozni akarok csak egy esetre. A múlt nemzetgyűlésen Hegedüs pénzügy minister ur figyelmét felhívtam épen az én szakmámban az egyszerűsítés keresztülvitelére, a fölmérések egyesítésére. Ma, sajnos, az a helyzet, hogy ezen a téren is minden ministerium külön-külön dolgozik, az egyik osztály intézkkedik a másik nélkül, ugy hogy megtörténik, hogy egy és ugyanazon a helyen két-három ministerium küldöttei dolgoznak, amikor pedig azt a munkát egy ember, vagy egy t ministerium kiküldöttjei is el tudnák végezni. Erveinknek igazságát belátták a mértékadó tényezők, és az Építész- és Mérnökegylet szintén magáévá tette, memorandummal fordult a ministeriumhoz, és végre azt láttuk, hogy megfeneklett a dolog, nem sikerült ugy, mint ahogy akartuk. Nem tudom miért, mi volt az indító ok, de azt hiszem, talán épen az egyes ügyosztályok vezetői nem tudtak egymással megegyezni abban, hogy ki legyen az egyesitett hivatal vezetője. Ilyen személyi kérdéseken az adminisztráció egyszerüsitésének semmi körülmények között megtörnie nem sz&bad ? hanem az ország érdé- | kéből, a közérdekből kifolyólag a szükséges teendőket feltétlenül keresztül kell vinni. Keresztül kell vinni azért is, hogy a takarókosság szempontjából tényleg elérjük azt, amit folytonosan hirdetünk, másrészt pedig azért is, hogy az egyes polgárok ne évekig várjanak ügyeik elintézésére, hanem azok a lehető legrövidebb időn belül intéztessenek el. Az adminisztráció egyszerűsítése szerintem különösen fontos az állami üzemeknél, ahol ma olyan bürokratikus csizmákkal járnak, hogy azok az állami üzemek rentabilitását erősen leszorítják. Az a bürokratikus felfogás, ami ott uralkodik, megköt minden egészséges üzleti szellemet, és lehetetlenné teszi azt, hogy ezekben az üzemekben az az egészséges kereskedelmi frisseség és gyorsaság kapjon lábra, amire a mai, folytonosan változó gazdasági viszonyok között ott feltétlenül szükséges volna. Rothenstein Mór : Miért nem változtatnak rajta. Perlaki György: Friss üzleti szellemet kell belevinni, és fel kell szabadítani az egyes tényezőket a formák alól, hogy azok ne legyenek folytonosan ahhoz kötve, hogy van-e erre hitei vagy nincs ; hogy túlléphesse a hatáskörét akkor, amikor arra feltétlenül szükség van, és önállóan is intézkedhessek akkor, amikor lelkiismerete, üzleti szelleme, belátása ezt igy diktálja. Ezzel egyúttal elérnők azt is, hogy ezeknek az üzemeknek vezetői frissebben gondolkoznának, önállóbban mernek cselekedni, és igy talán akkor is, amikor kritikus helyzetbe kerülnek, önállóbban cselekszenek és az országnak esetleg óriási vagyonokat mentenek meg. Én csak egy példát akarok említeni, amely Pécsett történt a szerb megszállás ideje alatt. Akkor, amikor tudtuk azt, hogy Pécs megszállása elkerülhetetlenné válik, azt ajánlottuk az ottani pénzügyigazgatónak, hogy a dohánygyár készletét ossza ki a kistrafikosok között, mert ha a dohányárukat ezek már magántulajdonba vették, nem fogják a megszálló csapatok ezeket a nagy készleteket egyszerűen lefoglalni és elvinni. Erre az egyszerű válasz az volt: Hja, nem kaptam felülről utasítást és rendelkezést, először ezt a rendelkezést kell bevárni. Az a baj, hogy ez a bürokratikus szellem, amely a hivatalokban már megpenészesedett, leköti az emberek gondolkodását és nem mernek önállóan cselekedni akkor, amikor pedig az ilyen önálló cselekvésre feltétlenül szükség van. Hogy az adminisztráció milyen dolgokat szül, arra vonatkozólag már több beszédemben tettem említést, most csak egy példát akarok erre nézve felhozni. Kerületem központjában, Pécsváradon, ha jól emlékszem, a múlt év őszén, októberben vagy novemberben, tífuszjárvány volt. A hatóság megállapította, hogy a vízvezeték, amely a falunak felső részén szolgáltatja
