Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-178
252 À nemzetgyűlés 178. ütése 1923. ről van szó, természetes, bogy föl kell állítani ennek az antitézisét, meg kell nézni, bogyan állunk annak az anyagnak a szempontjából, amelyet a tanítóságnak ma minden ereje megfeszítésével meg kell mentenie. Rá kell mutatni arra, bogy amikor a gyermeki lelket felverte a háborús dudva és az azután beállott körülmények és rontja azt azóta a kurzus szelleme, akkor nem szabad a tanitókat, a gyomlálókat ettől a munkától elzavarni. Hogy a gyermeklélekben, a gyermeki psychében m-icsoda romlást vitt végbez a báboru, megláthatjuk azokból akimutatásokból, amelyeknek egy részét bátor vagyok itt bemutatni. Méltóztassanak csak figyelni! Míg az utolsó békeévben 8000 volt az elitélt fiatalkorúak száma, addig a báboru közepén, 1916-ban, ez a szám 15.500-ra rúgtatott fel. A háború után a budapesti rendőri gyermekbiróság 1919-ben 4696 esetben, 1921-ben pedig már 6452 esetben Ítélkezett kiskorúak felett, ezek között igen tekintélyes százalékban iskolaköteles kiskorúak felett. Ugyanez a rendőrségi évkönyv állapítja meg, hogy feltűnően nagy az iskolakerülők száma, akik be sem voltak Íratva és mint iskolakerülők szaporították a züllő gyermekek számát. Sajnos, a gyermekeknek nemcsak a lelkét, hanem a testét is kikezdte a háború és azok az állapotok, amelyek a háború után szakadtak rá szegény Magyarországra. Felemlítem, hogy egy genfi francia nyelvű folyóirat a szegedi népiskolákban 2035 elemi iskolás gyermek között statisztikai felvételt készített arról, hogy ezek a gyermekek hogyan táplálkoznak. Az első kérdés az volt: »Hányszor étkeztek naponta?« A kétezernyi gyermek közül a kérdésre csak 670 felelt azzal, hogy háromszor, 48 felelt azzal, hogy egyszer és 1317 azzal, hogy kétszer. Arra a kérdésre, hogy »mit esztek ebédre«, 128 felelt azzal, hogy húst, 479 azzal, hogy főzeléket, 434 csak levest, 453 csak kenyeret és 451 semmit sem ebédelt. Kováts-Nagy Sándor : Semmiből nem lehet megélni ! Várnai Dániel : Evett reggelit, vagy vacsorát. Arra a kérdésre, hogy »mit ettek vacsorára«, 187 gyermek felelt azzal, hogy főzeléket, 430 levest, 721 kenyeret és 697 gyermek semmit sem evett. Az ellenmondásokra kénytelen vagyok azt felelni, hogy ez a genfi francia nyelvű folyóirat nemzetközi relációkban is nagy tekintéllyel bir, szavahihetőségéhez szó nem fér ós ezzel a tamáskodással, ezzel a hitetlenkedéssel nem lehet elintézni azt az óriási, azt a megalázó nyomort, amelyben a magyar gyermekek senyvednek. Dénes István : Nem kell nekünk G-enf, a magyar földmunkásoknak ebédre sem jutott, amikor aratni mentek ! Várnai Dániel : A rendőrség jelentéséből hasonló állapotokról tudnék beszámolni, menynyit rombolt a báboru és az utána bekövetkezik augusztus hó 29-én, szerdán. zett helyzet. De nem teszem, a kormánynak kötelessége ismerni ezeket az adatokat, nekem csak azt kell kutatnom, mit tett "a kormány ezeknek az állapotoknak a megszüntetésére. ' Farkas István: Mit tett a tankönyvek olcsóbbátételére ? Szabó József : ITj numerus clausus van már! Várnai Dániel : Nem emlékszem már, törvény, vagy rendelet intézkedett-e az iskoláztatási kötelezettségről, de akár törvény volt, akáx kormányrendelet, igen szigorú rendelkezések voltak benne a gyermekek iskolába járatásáról és szigorú büntetéseket helyezett kilátásba ama szülőkkel szemben, akik gyermekeiket nem járatták rendesen az iskolába. Farkas István : Politikai nyomozók helyett iskolakönyv kellene ! Várnai Dániel : Azt azonban nem vették figyelembe, hogy a gyermekek megmentését a szülők megmentésével és védelmével kell kezdeni. Már pedig ahol rendjavaslatokat terjesztenek elő, ahol a szakszervezeti törvényt ugy akarják megcsinálni, amint tervezik, ahol a büntetőjog reformját ugy akarják megcsinálni, mint azt az igazságügyminister ur tervezi, ahol az egyesülés és a gyülekezés jogával ugy vagyunk, ahogy Magyarországon vagyunk vele, ott nem mentik meg a szülőt, ott csak zaklatják és a nyomorát csak tovább fokozzák és ezzel fentartják azokat az állapotokat, amelyekben anynyira vergődik, annyira senyved a magyar gyermek, a magyar jövendő. (Ugy van! a szélsöhaloídalon.) Ilyen körülmények között jön a t. minister ur és felhatalmazást kér iskolák megszüntetésére és a tanítói létszám csökkentésére. Az imént mondtam, hogy semmi kifogásom az ellen, ha a rosszul tanító felekezeti iskolákat megszünteti a minister ur és azzal az összeggel, melyet az államsegélyek bevonása révén nyer, megkezdi az állami népiskolák szaporítását. Nem volna ellene semmi kifogás. De, hogy iskolákat szüntet meg, tanitókat bocsát el és a megszüntetett iskolák helyébe ujakat nem állit fel, ezt megérteni nem tudom, még kevésbé magamévá tenni. Szabó József : Szegény ember nem is írhatja be a gyermekét az iskolába! Várnai Dániel : Amióta a nemzetiségi részeket leszakították Nagy-Magyarországról, csonka Magyarországon az analfabéták számaránya még mindig 19°/o. Igen szomorú tény, hogy a megmaradt 6402 elemi iskola közül csak 919 az állami elemi népiskola, hogy a tanítók összes száma 15.000, de az iskolák nagyrésze osztatlan, egy tanitós és egy tanítóra még mindig 55—60 tanuló esik. Ez igen szomorú szám, azonban meg kell állapitanom, hogy nem egészen pontos, mert a statisztikai hivatal folyóirata szerint az elemi iskolák száma Magyarországon 11.308, a tanerők száma pedig
