Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-178
â5Ô A nemzetgyűlés 178. ülése 1923. évi augusztus hó 29-én, szerdán. mány naponként 2,355.000 koronát fizet rá erre a dologra, vagyis ráfizet évenként összesen 706,500.000 koronát, . amit azonban még meg kell szorozni bizonyos számmal, mert a sertésárak, tehát a zsirárak is közben emelkedtek. Evenként tehát körülbelül másfél milliárd koronát fizet rá az állam arra, hogy tisztviselőinek zsirszükségletét nem a szabadforgalomban, hanem egyetlen társaság utján szerzi be. Mirevaló ez? Miért nem tudja megszüntetni a kormány ezt a rendszert, amikor az csak ráfizetéssel jár, amikor az csak a tisztviselők elégedetlenségével jár, mert nem olyan minőségű zsirt kapnak, mint amilyent akarnak és nem ott kapják, ahol beszerezni óhajtják. Strausz István: Erre a kérdésre nincs felelet Î Várnai Dániel : Tessék ezt a rendszert egészen megszüntetni, tessék a megmaradó létszámnak tisztességes fizetést adni és tessék magukra a tisztviselőkre és alkalmazottakra bizni, hogy hol és milyen minőségben akarják élelmiszerszükségletüket beszerezni. Ennek a kérdésnek a későbbi ellenőrzése szempontjából is szükségesnek tartok egy határozati javaslatot előterjeszteni, mert nem szeretném, ha a természetbeni ellátás kérdése, melyet a tisztviselők többsége sem kivan fentartani, elveszne ezzel a felszólalással, hanem kivánom, hogy beszéljünk róla tovább is. Épen ezért terjesztem elő a következő határozati javaslatot (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasitja a kormányt, hogy a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak 1919—23. évi kedvezményes ellátásáról és ezzel kapcsolatban a r Köztisztviselők Fogyasztási, Termelő és Értékesítő Szövetkezetének működéséről a nemzetgyűlésnek legkésőbb 1923. évi december hó végéig tegyen jelentést.« Sokat kellene beszélnem ebből az alkalomból még arról is, hogy milyen az a szellem, amely a közigazgatásban uralkodik, hogy milyen az a szellem, amely az egyes tiszviselőket a hozzájuk forduló jogkereső ügyes-bajos közönséggel szemben vezeti. Dénes István: Halljuk ezt a szellemet! Várnai Dániel : Azt hiszem, bőségesen lesz alkalmunk majd beszélni erről a dologról, ha előterjesztik a közigazgatás reformjáról szóló törvényjavaslatot, de már most rá kell mutatnom arra, hogy a tisztviselőnek a nép támogatójának, pártfogójának, védőjének kellene lennie és sajnos, ma minden, csak ez nem. F. Szabó Géza : Ez nem általános ! Várnai Dániel: Teljes felelősséggel mondhatom, hogy igenis, kis kivételtől eltekintve, a nép és az adminisztráció között nincs semmi harmónia és meg kell mondanom azt is, hogy a magyar nép nagy ellenségei között igen előkelő helyet foglal el a köztisztviselők jó nagyrésze. F. Szabó Géza : Nohát, ez már nagyon tendenciózus beállítás ! Várnai Dániel : Ezen csak ugy segíthetünk, ha a mai tűrhetetlen állapot forrásait eltüntetjük, ha a közigazgatásból kiirtjuk a bürokrácia évszázados sötét szellemét, ha hozzáfogunk a közigazgatás demokratikus átszervezéséhez, mert csak a demokrácia nemes, puritán szelleme tud kiirtani onnan mindent, ami ellenszenves, ami bántó, ami penész és korrupció. Erről még beszélhetünk és beszélnünk is kell, mert azok az állapotok, amelyek ma uralkodnak ugy a központi igazgatás, mint a vidéki igazgatás hivatalaiban, tovább az ország érdekében nem tűrhetők. Barthos Andor: Hogy lehet már ilyent mondani ! Várnai Dániel : Kérek néhány percnyi szünetet ! Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem ! (Szünet után.) Elnök : Az ülést megnyitom. Várnai Dániel urat illeti a szó ! Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés ! A törvényjavaslat 4. fejezetét, mint egy zord centralista kormányzás lebontásához az első kapavágást és az annyira szükséges decentralizáció felé az első lépést, örömmel kellene üdvözölni. Ámde az történik, hogy a közoktatás területén decentralizáló, ebben a fejezetben a kormány egy politikai megbizott hatalmának szolgáltatja ki a tanítót, ... Farkas István : Kortes cél ! Várnai Dániel: ...akit pedig a kulturális előhaladás érdekében legalább is ugy kellene kezelni, mint ahogyan a birót kezelik. Ez a fejezet, t. Nemzetgyűlés, a vármegyék főispánjára bizza az állami és községi tanítók és óvónők kinevezését. Farkas István : Tisztára abszurdum ! Várnai Dániel : Itt tehát az autonómiát is áttörik bizonyos mértékben, mert hiszen a főispán nevezné ki, — amennyiben ez a törvényjavaslat igy, amint van, törvényerőre emelkedik, — a községi tanítókat is. A főispánra ruházza az áthelyezés jogát a vármegye területén belül. A főispán utalványozza, a javaslat szerint, a tanitó illetményét és államsegélyét, sőt, hogy még jobban megfoghassa, a helyi javadalom mértékét is a főispán állapítaná meg e törvényjavaslat alapján. Az ilyen decentralizáció, azt hiszem, — vitatkozni sem kell rajta — nagyon veszedelmes. Különösen veszedelmes nálunk, ahol a közigazgatás demokratikus átszervezése még a jövő zenéje és igen sok, igen keserű és nagy harcot kell még ezért nekünk vívnunk, akik minden körülmények között a demokráciáért harcolunk. Dénes István : Hol van a kormány ?
