Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-178
A nemzetgyűlés 178. ülése 1923. Dénes István: ISÍem az a fontos, hanem az, hogy fej nélkül csinálják ott a dolgot. Szijj Bálint : Én magam sem szólaltam volna fel ez ellen, ha látnám a takarékossági szempontokat érvényre jutni, ha látnám, hogy ezzel tényleg takarékoskodni lehet. De amint épen az előbb kimutattam, ha a székhelyet Esztergomba helyeznék át, három napot venne igénybe, hogy onnan megfordulhassunk, és az uj székhelyről kiküldött tisztviselők napidíja, utazási költsége, szállásolási díja sokkal többet emésztene fel, mint amennyi a ma meglevő egy-két tisztviselőnek a fizetése, mert hiszen csonka Komárom vármegyének közigazgatása, illetve tiszti személyzete is csonka, és majdnem csak feleannyi tisztviselővel dolgozik, mint amennyi a régi vármegyének volt. A komáromi várban van egy kőszűz, amely a várból kifelé fügét mutat. Ez azt akarja jelképezni, hogy Komárom területe mindig szűz az ellenség lábától, azt ellenség sohasem tapodta és fegyverrel sohasem tudta bevenni. 1918-ban, amikor jött a felfordulás, azt a cseh csapatot, amely odavetődött, egy tüzérőrmester három köztüzérrel és egy ágyúval vissza tudta volna tartani. Vissza is tartották egy-két napig, de azután megérkezett Károlyi Mihály parancsa, hogy minden ellenállást meg kell szüntetni, be kell engedni a cseheket. így tiporhatja most Komárom szűz területét az ellenség. Komárom vármegye közönsége elhatározta •— és ezt én itt bejelentem a belügymínister urnák — hogy ha azok után is, amiket itt kimutattam, erőszakosan Esztergom megyéhez akar bennünket csatolni, ugy Komáromvármegye megyebizottsági tagjai mind lemondanak, és nem fog akadni Komáromvármegyében egyetlenegy polgár, aki megyebizottsági tagságot vállalna. Mind fügét fog mutatni Esztergom felé és sohasem fog Esztergomba menni. Nagy Ernő : Annyi baj legyen ! Jobban ismerem én a vármegyéket! (Derültség a baloldalon.) Szijj Bálint : Bemélem, hogy a részletes tárgyalás alkalmával erre vonatkozólag benyújtandó módosításaimat a belügymínister ur akceptálni fogja. Ha pedig ez nem történik meg, sajnálattal kell előre is kijelentenem, hogy a részletes tárgyalásnál nem lennék abban a kellemes helyzetben, hogy a kormánypárttal együtt szavazzak. Abban a reményben, hogy erre nem fog sor kerülni, a törvényjavaslatot általános-, ságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt az előttünk fekvő javaslattal részletesebben foglalkoznám, néhány mondatban ki akarom fejteni vele szemben a magam és pártom álláspontját. A létszámcsökkenést végre kellett volna hajtania a kormánynak abban az első pillanatét;?* augusztus hó 29-én, szerdán. 241 ban, amikor kitűnt, hogy csonka Magyarországnak sem szükséglete, sem teherbiróképessége nem birja el azt a tisztviselői létszámot, amely megvan. Rassay Károly : Ez volt a legerősebb oszlop, nem mertek ellene tenni ! Várnai Dániel : A mi álláspontunk az, hogyha már el is késtek vele, nyíltan, őszintén, megfelelő bátorsággal és komolysággal kell a létszámcsökkenés akcióját végrehajtani. Az ország teherbiróképessége és szükséglete szerint kell a tisztviselői létszámot megállapítani, és a tisztviselők és alkalmazottak megmaradó létszámát ugy ellátni, hogy a tisztviselő munkájának ellátása közben ne tépelődjék az életnek ezer gondjával, hanem munkáját gondtalanul láthassa el, hogy a tisztviselő a demokratikus közigazgatásban a nép támogatója és ügyes-bajos dolgaiban tanácsadója legyen, nem pedig, mint ma nagyrészben, a népnek ellensége vagy a legjobb esetben is a nép bajainak érzéketlen, közömbös szemlélője. A kérdés, ezt el kell ismerni róla, felette kényes és megoldása sok körültekintést, sok tapintatot igényel. Tegyük mindjárt hozzá: őszinteséget és bátorságot is. Az első szempont, amit szükségesnek tartanék hangsúlyozni, az, hogy ennek a létszámcsökkentési akciónak, amelyet akár akarunk, akár nem, de előbb-utóbb végre kell hajtani ugy, ahogy azt az ország teherbiróképessége megköveteli, nem pedig, ahogy a kormány most szándékozza, ugy kell megtörténnie, hogy az ne legyen a bosszúállásnak és az embervadászatnak folytatása. (Ugy van! bal felöl.) Amikor én a javaslatnak a bizottságon átment formáját jobban áttanulmányoztam, — és ezt a boszuállással kapcsolatban, mint a javaslat jellegzetes részét a nemzetgyűlés figyelmébe kívánom ajánlani — találtam benne egy kikezdést, az 5. § utolsó kikezdését, amely az eredeti törvényjavaslatban nem volt benne. Ezt a bizottságban kapcsolták hozzá, nem tudom, kinek javaslatára, de képzelem. Ez a kikezdés ugy szól, hogy a létszámcsökkentést nemcsak az államvasutaknál, hanem a magánvasuti vállalatoknál is végre lehet hajtani, ugy, amint azt az államnál teszik. Tehát végre lehet hajtani Budapesten a villamos vasutaknál, a földalatti vasútnál, a helyiérdekű vasutaknál is. Azt mondhatná valaki, hogy itt általánosabb dologról van szó, a létszámcsökkentésnek nagyobbméretü kiterjesztéséről. Csakhogy én nagyon jói tudom, és ezt felelősségem teljes tudatában mondom, hogy ezt a kikezdést csak azért vették fel a törvényjavaslatba, hogy a budapesti villamos vasúttársaságnál egy-két igazgatót kihelyezhessenek állásukból. Ha ezt igy csinálják, ha megengedik, hogy az a szellem, amely legjobban tombol a fővárosnál, ahol a tanítóknak, a tisztviselőknek százait ártatlanul dobták ki állásukból, . . ,
