Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-176
196 A nemzetgyűlés 176. ülése 1923. épületrészekkel, s a népjóléti minister állapitsa meg, hogy kiknek és hogyan adandók ezek a lakások bérbe. Azonkívül fontosnak tartom azt is, hogy valami szankciója legyen annak, hogy az építtetők betartják a törvényt és betartják azt a szerződést, amelyet a népjóléti minister úrral kötöttek. Ezért azt hiszem, az az álláspontom is akceptálható és honorálható, hogy az esetben, ha kiderülne, hogy másra használják ezeket az épületeket vagy épületrészeket, az épületek vagy épületrészek tulajdonosai a résztulajdonjogot az államnak adják át, a fenmaradó épületrészre pedig, amelyet saját pénzükön építettek, az állam kisajátítási jogot nyerjen. Azonkívül fontosnak tartom azt is, hogy a bizottság tárgyalásain az építtetők vagy kiküldötteik csak jelen legyenek, tehát nekik szavazatuk és döntési joguk ne legyen. Elnök : Kiván-e valaki még szólni ? Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! Elnök : Szakács Andor képviselő ur kíván szólni. Szakács Andor : A részletes tárgyalás megkezdésekor indítványt terjesztettem elő arra nézve, hogy a nincstelenek építkezése ugyanilyen kedvezményben részesüljön. Most az előadó urnák ez a javaslata, ugy látom, megfelel ennek az intenciónak, amennyiben azokra is fog ez vonatkozni. Az előadó ur módosítása szerint, ha bárki ilyen célra építkezik, ugyanezeket az adókedvezményeket meg fogja kapni. Ennélfogva világos, hogyha a földreform keretében kapott házhelyen építkezik az a nincstelen szegény ember, vagy az a tisztviselő, aki házépítésre kapta azt a kis területet, ugyanezekben a kedvezményekben fog ezen módosítás szerint részesülni. Ebben a feltevésben, ebben az értelmezésben az előadó ur javaslatát elfogadom. Nem tudom azonban megérteni, hogy miért méltóztatott azt mondani, hogy az 1. pontban felsorolt vállalkozói lista szorul erre az értelmezésre, hiszen ugy tudom, hogy a t. Ház bölcsessége Gaal Gaston t. képviselőtársam inditványára az 1. pontból kihagyta ezt a taxativ felsorolást. Ebből a szempontból tehát nincs szükség erre a meghatározásra. Mivel most már a nincstelenek és a házhelyhez jutott tisztviselők is fogják ugyanezeket az adókedvezményeket élvezni, az előadó ur javaslatát elfogadom. Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A népjóléti minister ur kivan nyilatkozni. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy a magam részéről is kérjem az előadó ur által beterjesztett uj szakasznak az elfogadását, szemben Zsilinszky Endre igen t. képviselő urnák javaslatával. Ha ugyanis a két javaslatot egymással szembeállítom, akkor azt kell mondanom, hogy az előadó ur javaslata tulajdon- j évi augusztus hó 27-én, hétfőn. képen, mondjuk, négyzetgyöke annak a javaslatnak, amelyet Zsilinszky Endre képviselő ur terjesztett be ; egy rövidebb, talán sikerültebb formulázása is ugyanannak az alapgondolatnak, amelyet ő hangsúlyozni kívánt, azonban meglehetősen hosszú szövegezésben. Egynéhány olyan gondolatot kíván a képviselő ur igen nemes intencióval kifejezésre juttatni, amely involváltatik már részint azokban, amiket eddig dekretálni méltóztatott, részint pedig abban az uj paragrafusban, amelyet,az előadó ur most javasolt. Különösen két gondolat van az ő határozati javaslatában. Az egyik az, hogy bizonyos messzemenő rendelkezési vagy beleszólási jog biztosíttassák a népjóléti, vagy mondjuk a lakásminister részére azokra a házakra, azokra a lakásokra vonatkozólag, amelyek az akció keretében épülnek. Megnyugtathatom az igen t. képviselő urat, hogy amennyiben tényleg akcióról, tehát a lakásínséget enyhíteni hivatott lakásépítő tevékenységről van szó, ez a megegyezés máris megvan és ez a megegyezés ki is fog terjesztetni mindazokra, akik ugyanebből a tevékenységből részt fognak kérni. A megegyezés természetesen nem biztosithatott a népjóléti minister vagy bármilyen adminisztratív hatóság részére olyan messzemenő rendelkezési jogot, hogy mondjak, egy gyártelep, vagy bármilyen iparvállalat által az akció keretén belül létesitett lakásokat állami szerv szétoszthassa, mert hiszen annak a gyártelepnek az a természetes törekvése, hogy a saját munkásait, a saját tisztviselőit, akik eddig szétszórva a városban foglaltak el polgári lakásokat, lehetőleg a saját telepén koncentrálja. Ez az egyik oldala az éremnek. A másik oldala az, hogy talán mégsem volna méltányos, hogy — mondjuk — egy gyártelep által a saját gyárterületén épített kislakásokba az állami hatóság akárkit betelepíthessen, és nem azokat, akiket az a gyár foglalkoztat, akik az ő irodáiban dolgoznak. Az alapgondolat tehát az volt, hogy a gyárak rendelkeznek a saját maguk építette lakásokkal munkásaik és tisztviselőik elhelyezése ügyében, és az igy felszabaduló, általuk eddig elfoglalva tartott lakásokat veszi azután kézbe a lakáshivatali adminisztráció és ezeket osztja ki azoknak, akik eleddig fedél nélkül vannak. Ami annak a kölcsönnek vagyonjogi biztosságát illeti, amely kölcsön az akcióban résztvevők számára 60%-ig folyósittatik, megnyugtathatom az igen t. képviselő urat, hogy a Pénzintézeti Központnak erre vonatkozólag megvannak a maga regulái, t. i. vagy elfogadható váltó, vagy pedig I. osztályú betelekkönyvezés formájában kétségkívül biztosíttatik az állam minden érdeke annak az összegnek erejéig, amely az építkezésre fordittatik. Ezen az alapon tehát tisztelettel kérem az igen t. Nemzetgyűlést, méltóztassék az előadó ur által beterjesztett uj szöveget elfogadni.
