Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-175

184 A nemzetgyűlés 175. ülése 1923. évi augusztus hó 24-én, pénteken. a végtelen szenvedést és nyomort, amely különösen vidéken a földmivesszegénység között pusztít, nem lévén rendes otthona, ennélfogva törvényben határozta meg, milyen feltételek mellett juttathatók a lakástalan nincstelenek házhelyhez. Ha idáig eljutott a törvényhozás, akkor a következő lépést is meg kell tennie és ha arról van szó, hogy állami támogatással házépítési akciót indit a t. népjóléti és a t. pénzügyminister ur, akkor legelsősorban saját törvényhozási akciónk folytatására kell gondolnunk, legelsősorban tehát azokra a földmivesszegényekre és azokra a tisztviselőkre, akik a földreformtörvény alapján házhelyhez jutottak már, azonban szegénységük következtében saját kicsi otthonukat a legszerényebb keretben sem tudják felépíteni. A tisztviselők nagy csoportjának ez a kérelme a t. kormányhoz. Itt van nálam az összes békési állami és községi tisztviselők által aláirt s a népjóléti minister úrhoz címzett kérvény, amelynek átadására ezt a pillanatot, a javaslat tárgyalását tartom a legalkalmasabbnak. Méltóztassék megengedni, hogy felolvassam ezt a kérvényt, néhány sor az egész (olvassa) : »Nagyméltóságú Minister Ur ! Kegyelmes Urunk ! Sanyarú életünk fentartására az élelmiszer és ruházatnál talán fontosabb a lakás, mert eszünk, ha van mit és öltözetünket már majdnem fügefalevél képezi, de dacára, hogy nyáron minden bokor szállást ad, a zordabb idő beálltával igazán veszélyes szabadban hálni. Mi, tisztviselők már közel vagyunk ehhez. A nagy szociális érzékről tanúskodó földreformtörvény minket, alulírott tisztviselőket is házhelyhez juttatott még 1921-ben. Békés község adott az arra jogosultaknak 400—400 négyszögöl házhelyet, melynek árát mi már be is fizettük. Azonban a házhely még nem lakható. Fordultunk mi már kegyelmes uram fühöz-fához, még az Országos Központi Hitelszövetkezethez is, de mind azzal utasított vissza, hogy sajnál bennünket, de tekintettel, hogy az építkezés most nagyon sokba kerül és valutánk rossz, nem nyújthatnak kölcsönt építkezésre: Saját erőnkből mi nem épithetünk azon egyszerű oknál fogva, mert nincs miből. Tudjuk, hogy csonka hazánk háztartása is deficittel küzd, mégis mi az államhoz fordulunk. Ugy gondoljuk, hogy az állam, ha pár milliárddal többet vesz a jegybanktól igénybe s azt ingatlanba fekteti be, nemcsak rajtunk, tisztviselőkön segit, de rossz pénzünket jól helyezi el, A tisztviselőket állandó lakáshoz juttatja, 35 tisztviselőlakás építésénél pár száz munkásnak kenj eret ad és felszabadit 35 most lekötött lakást is, igy a lakásínségen is segítve van például nálunk. Az állam végeredményében semmit sem kockáztat. A tisztviselők lakbére, kipróbált hazafias becsületessége és az azon való törekvés, hogy mindenki lakását sajátjának tekinthesse : garancia az államnak, hogy a tisztviselők a vállalt kötelezettségüknek eleget fognak tenni. Kegyelmes Uram ! Az előadottakból kifolyólag mi egész bizalommal és ügyünk jóindulatú megértése és felkarolása reményében fordulunk Kegyelmessegédhez azon kéréssel, méltóztassék kívánságunkat a magas ministertanács elé terjeszteni s odahatni, hogy már ez év őszén, ha előbb nem is lehet, a békési tisztviselőlakások építése megindittassék.« Kiss Menyhért: Az egész országban mindenütt igy van! Szakács Andor : Helyi kérésnek látszik ez, azonban az egész országra vonatkozik. A házhelyek megvannak, de azok, akik a házhelyek árát ki is fizették, építkezni képtelenek. A földmives szegénység feltétlenül belekapcsolandó ebbe a házépítési akcióba, de belekapcsolandók . a tisztviselők is, annyival is inkább, mert a tisztviselőknek mint saját alkalmazottainak, az állam lakbért folyósít negyedévről-negyedévre. Ha tehát az igen t. minister ur ennek a törvénynek jótékony gondoskodását ezekre a házhelyhez juttatott tisztviselőkre is kiterjesztené, voltaképen semmit sem kockáztatna vele, mert a törlesztés, a befizetés, és pedig nem valorizálatlanul, hanem valorizálva, mindenkor rendelkezésre fog állani a korona hanyatlásához képest arányosan egyre emelkedő, az állam által fizetendő negyedévenkénti házbérekkel. En tehát azt hiszem, hogy ez olyan méltányos és egyúttal gyakorlati kérés, hogy bizonyos vagyok arról, hogy a minister ur ennek teljesítése elől nem fog elzárkózni. Hogy ez a kérés az első szakaszban is kifejezésre jusson, a következő módosítást terjesztem elő, amely megegyezik Gaal Graston t. képviselőtársam módosításával, csak épen a zárójel helyett a következő szavakat óhajtom beiktatni (olvassa) : .»Az első bekezdésben a második sortól a negyedik sorig terjedő zárójelbe foglalt rész egészben töröltessék ós helyette a következő szavak iktattassanak be (ideértve a földreform keretében házhelyhez juttatottakat is).« Amikor a nemzetgyűlés bölcsessége a földreformtörvényt megszavazta, a szegény embereket, az állami és községi alkalmazottakat, akiknek igényjogosultsága megállapittatott, házhelyhez juttatta. Méltóztassék most megtenni a következő lépést és amikor száz milliárdokat mozgósítunk házépítési akciókra, gondoljunk ezekre is, mert ha nem gondolunk rájuk, akkor ezeken a házhelyeken belátható időn belől, talán évtizedekig is, nagyon kevés ház fog felépülni. Ajánlom módosításomat elfogadásra. Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Barthos Andor! Barhos Andor : T. Nemzetgyűlés ! Én csupán magyarosság szempontjából szólok a kérdéshez. (Helyeslés.) Ne vegye rossz néven Gaal Graston t. barátom, hogy bár elkésetten, ellenzem az »akció« szót, de fentartom a jogot, hogy a harmadszori olvasásnál ezt a stiláris módosítást még megtegyem. Most azonban arra vagyok