Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-175
178 A nemzetgyűlés 175. illése 1923. mány minisztertanácsokon keresztül valóságos debatte-estéket és éjjeleket rendezett már erről a kérdésről és legutóbb, ezelőtt néhány héttel, amikor erről a kérdésről újból tárgyalás volt, az volt a határozat, hogy ennek a kérdésnek szakszerű kivizsgálására állíttassák össze egy bizottság olyan szakemberekbői, akik kimondottan antivalorizációsak és olyanokból, akik kimondottan valorizációs pártiak; üljenek össze ezek az elismert szakférfiak, tanácskozzak meg a kérdést, ha szükséges, üssék agyon, ha pedig azt látják, hogy az a csecsemő, melyet bizonyos oldalról megszültek, életrevaló, akkor pedig táplálni kell azt, fel kell nevelni, akkor a rendszert be kell hozni. De tőlem azt kívánni, hogy valorizációs kölcsönt eszközöljek ki és nyújtsak épitési célokra az illető épitő tényezőknek, akkor, amikor még sehol a magyar gazdasági életben valorizációról szó sincs . . . (Mozgás a haloldalon. Felkiáltások : Csak az adóban !) Gaal Gaston : A gazdákra vonatkozólag egy esztendeje van ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vass József munkaügyi és népjóléti minister : . . . azt hiszem, nagyon merész kívánság volna, mert hiszen én ennek az egész kérdésnek pénzügyi vonatkozásait tisztán egyetlenegy szempontból néztem, abból a szempontból, előmozditja-e az építést, igen vagy nem ? ( Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.). Ha azt láttam, hogy előmozdítja, akkor harcoltam érte, ha azt láttam, hogy hátráltatja, akkor próbáltam eltávolítani az útból, és férfiasan kijelentem itt a nemzetgyűlés színe előtt, mivel azt vettem észre, hogy a javaslaton keresztül a támadások különösen a pénzügyminister ur ellen, az ő politikája ellen irányultak, hogy a pénzügyminister ur csak hosszas vonakodás után engedett nekem, amikor ezeket a dolgokat tőle kértem : ki kellett tőle harcolnom a hitelt is, az adóamnesztiát is, az illetékkedvezményeket is és valamennyi kedvezményt, amely ebben a javaslatban megvan. A pénzügyi kormányzat meglehetősen mereven elzárkózott egyéb szempontokból ezen kedvezmények nyújtásától és csak egyetlen egy végső cél vitte rá a pénzügyminister urat arra, hogy beleegyezzék ezekbe a kedvezményekbe, az, hogy az építkezést minden módon elő kell mozdítani. Zsilinszky Endre : A rokkant házhelytulajdonosokért nem harcolt ! (Zaj.) Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Nem tudom, hogy igen t. képviselőtársam tagja volt-e a múlt nemzetgyűlésnek, de figyelmeztetem rá, hogy boldogult Rubinek Gyulával együtt ültem egy ízben egy ankéten pártom megbízásából, épen a rokkantak és gazdasági cselédek házhelyének ügyében. (Felkiáltások a baloldalon : De hol a ház ? Hol az eredmény ?) Erdőhegyi Lajos : Építenek minden faluban ! Tessék kimenni a falura és látni fogják ! Elnök ; Csendet kérek, képviselő urak ! évi augusztus hó 24-én, pénteken. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Az a megjegyzés is elhangzott, hogy a bankok a kedvezmények révén óriási nagy ajándékot, nemzeti ajándékot kapnak és nagyon szellemesen azt is megjegyezte valaki, hogy a bankok most már nemcsak részvényeket, hanem házakat is fognak ajándékozni. Arról, hogy lehet-e hitel nélkül ezen javaslat, vagy a másik javaslat alapján építeni, azt hiszem, többé vitázni nem lehet és arról, hogy valorizációs hitelt kell-e nyújtani, vagy valorizálatlant, azt hiszem, a jelen pillanatban szintén nem lehet vitázni ezen törvényjavaslat kapcsán, mert ez a kérdés még nem került ide a nemzetgyűlés elé és ez a rendszer a magyar gazdasági életben még nincs meg. Arról sem beszélek, hogy a korona rizikóját viselik, vagy nem viselik-e ezek az építtetők, hanem azt kérdezem, hogy, ha már ajándékok azok a házak, melyeket építünk a javaslat törvényerőre emelkedése esetén, vájjon kiknek a javára fognak azok szolgálni, vájjon a bankok mennek-e beléjük lakni, vájjon nem azt érem-e el, hogy három-, négy-, öt-, hatezer, vagy nem tudom hány lakással több épül ebben az országban és ugyanannyi családdal több jut fedélhez. Engem az nem érdekel, hogy annak a háznak az értéke tiz, harminc, vagy ötven esztendő múlva mekkora lesz aranyban kifejezve, engem csak egy érdekel : hogy a házak felépüljenek és a fedéltelenek fedél alá kerü 1 jenek. (Taps a jobboldalon.) Patacsi Dénes : Ez az igazság, nem a gyűlölet és a bosszú ! Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Felhangzott Gaal Gaston t. képviselőtársam részéről az a kifogás, hogy egyrészt ez a javaslat pongyola munka, másrészt, hogy az agrárérdekeltséget annak idején törvény kényszeritette arra, hogy építsen. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Hogy erre az utóbbira feleljek, azt hiszem, hogy ezt a kifogást, miért nem kenyszeritettek akkor törvényerővel a mozgótőke-tulajdonosokat is építkezésre és miért csak az agrárérdekeltséget, nem hozzám kell adresszálni, hanem ahhoz a múlt országgyűléshez, amely azt a törvényt készítette. Ha más viszonyok között, könnyebb gazdasági viszonyok között kényszerithették az egyiket, ne m tudom, mi ért ne m kényszeritett ék a másikat is. A másik megjegyzés, elismerem, és bocsánatot kérve ismerem el, teljesen indokolt, hogy t. i. ez a javaslat bizonyos tekintetben pongyola, de megmagyarázom azt is, hogy miért. Méltóztassanak emlékezni arra, hogy ez a javaslat néhány paragrafus alakjában benne volt az indemnitási javaslatban és onnét kellett azután épen ennek a vidéknek nagyon erős sürgetésére kiemelnünk és külön törvényjavaslat alakjában a Ház elé hozni. Gaal Gaston : Nem volt bent, csak bele akarták tenni. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : De bent is volt.
