Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-175

A nemzetgyűlés 175. ülése 1923. valorizációs hitelek rendszerére egészben való áttérés azt jelentené, hogy tulajdonképen aranyvalutát állapítottunk meg, hogy tulajdonképen egy értékállandó pénzre mentünk át anélkül, hogy ezen értékállandó pénz tartásának természetes előfeltételei meglennének. Ez kétségkivül olyan gazdasági nehézségeket okoz és mindaddig, amig az állam papirpénzemisszióval kénytelen fedezni a maga kiadásait, olyan eltolódásokat és olyan változásokat az egyeseknek és az egész társadalomnak gazdasági helyzetében, amelyre én legalább a magam részéről nem vállalkoznám. Tehát csak fokozatosan, csak az élet által mutatott útnak megfelelően lehet átmenni erre a szisztémára, illetőleg megvalósítani és bevezetni a gazdasági életbe olyan mérvben, amilyen mérvben az a gyakorlati eredmények kialakulásához és a dolgok előre való megítéléséhez képest akceptábilisnak és helyesnek mutatkozik. Ha pedig igy akarunk áttérni, ha tehát nem az egész vonalon, hanem csak részben akarunk áttérni erre a szisztémára, akkor felmerül az a kérdés, hogy a Jegyintézet kinek, milyen esetekben, milyen összegben engedélyezzen velorizált és nem valorizált hiteleket. Rögtön felmerül ennek a szétválasztásnak a kérdése a kérdés minden ódiumával együtt és itt van az a probléma, amelyet ez ideig megfelelően és megnyugtató módon, bár sokféle terv merült fel, még nem tudtam megoldani, A kérdéssel mindenesetre állandóan foglalkozom most is és remélem, sőt egészen biztosan kilátásba helyezhetem. hogy legközelebbi összejövetelünk, nevezetesen az őszi ülésszak alkalmával már egy olyan törvényjavaslatot terjeszthetek elő, amelyben a problémának általam kontemplált megoldása benn foglaltatik. (Helyeslés a jobboldalon.) Akkor lehet tehát idő és alkalom arra, hogy ezzel a kérdéssel behatóan faglalkozzunk és pedig behatóan foglalkozzunk csupán a gazdasági élet kívánalmainak mérlegelésével, a pénzügyi, a gazdasági szempontok alapulvételével, és figyelmen kivül hagyásával és eliminálásával minden politikának, amelynek bennelétét, amelynek verbum regens-ként való szereplését igen sajnálatosan éreztem a tegnapi felszólalásokban. XJgy vettem észre, hogy a t. felszólaló uraknak jó része, akik a javaslat ellen szólottak, nem a gazdasági tekintetek szerint, nem mint gazdasági problémát akarták megoldásra juttatni ezt az egész kérdést, hanem bele vegyitettek ebbe olyan szenvedélyeket, (XJgy van ! jöbbfélÖl.) amelyekkel egyes társadalmi osztályokat más társadalmi osztályok ellen, az egész társadalmat pedig a bankok s olyan intézmények ellen akarták felheccelni, (ügy van! jobb/elől) amely intézmények integráns kiegészítő részei egy kapitalista gazdasági rendnek és amelyeknek ennélfogva meg kell lenniök mindaddig, amíg kapitalista rend van Magyarországon. Ezeknek az intézményeknek, ezeknek a szervezeteknek a politikáját, ezeknek mikénti vezetését lehet táévi augusztus hó 24-én, pénteken. 173 madni, lehet kritika tárgyává tenni, de azt hiszem nagyon rossz szolgálatot tesznek az országnak és a konszolidációnak azok, akik nem ebből a szempontból, hanem általában magukat az intézményeket támadják és akik a publikumban azt a hitet, azt a gondolkozást igyekeznek kelteni, . . . Eckhardt Tibor : Nem igaz ! Tegnap magam jelentettem ki, hogy nem áll ! Kállay Tibor pénzügyminister: -.hogy a rendes pénzügyi, a rendes gazdálkodási politikának első kelléke az volna, hogy valamennyi bankot bezárjanak Magyarországon. (Ellenmondások a baloldalon.) Ez a hit, ez a meggyőződés áll elő a társadalomnak sok hozzá nem értő rétegében. Eckhardt Tibor: Nem áll! Tiltakoztam ellene ! Kállay Tibor pénzügyminister: De igenis áll. Ez a hit, ez a gondolkozás áll elő az emberekben épen olyan felszólalásoknak hatása alatt, aminőt a t. képviselő ur is tett és amely felszólalások, elismerem, nem ezt célozzák... Eckhardt Tibor: Kifejezetten tiltakoztam ellene ! Kállay Tibor pénzügyminister: ...de hatásukban, különösen a kevésbé tanult emberekre való hatásukban ilyen konzekvenciával járhatnak. Igazán nem helyes és nem megfelelő a társadalomnak, a gazdasági életnek egy szervét bête noire-ként beállítani, az ellen heccelni és ezzel olyan helyzetet előidézni, amely semmi esetre sem fogja szolgálhatni a konszolidáció munkáját. Tekintettel arra, hogy minden egyéb kérdésre a t. népjóléti minister ur szándékozik reflektálni, a magam részérői befejeztem felszólalásomat azzal a kérelemmel, hogy mindazok, akik építeni és nem rombolni akarnak ebben az országban, szavazzák meg a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : A népjóléti minister ur kivan szólni. Ulain Ferenc : Ami rossz, azt le kell rombolni ! (Nagy zaj jobbfelöl.) Szabó Sándor : Elég volt a rombolásból ! Hedry Lőrinc : Magát kell először lerombolni! Parlamenti Mefisztó! Szomjas Gusztáv : Méregkeverő ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Eckhardt Tibor (közbeszól). Elnök : Eckhardt Tibor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Halljuk ! Halljuk !) Vass József munkaügyi és népjóléti minister ; T. Nemzetgyűlés ! Végtelenül sajnálom, hogy egy teljesen közérdeket szolgáló és szinte a higgadt, rideg szakbirálatokat maga felé vonó javaslathoz ilyen meglehetősen felhevült atmoszférában kell hozzászólnom. Azt hiszem, egészen bátran hivatkozhatom arra a tényre, hogy jóformán évek óta, amióta az alkotmányos ténye' zők bizalmából szerencsém, vagy talán szeren-