Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-175

A nemzetgyűlés 175. ülése 1923, évi augusztus "hó 24-én, pénteken. 167 vényjavaslatot megszavazzák, dacára annak

3 hogy a múlt esztendőben az ő többségük fordult a keresztény kormányzathoz, és a kormány nem tartotta jónak a kérelem teljesítését. Mindenesetre feltűnő, hogy a mostani keresztény többségnek képviselői a kormányzat iránt bizalommal viseltetnek, dacára annak, hogy ezt a nagyszabású tervet a kormány a maga részéről kereken visszautasította. Pedig méltóztassanak visszaemlékezni arra, hogy tegnap Eckhardt képviselőtársam elmondotta itt, hogy ha a múlt esztendőben jött volna a népjóléti, illetve a pénzügyminister ur ezzel a törvényjavaslattal, akkor ebből a pénzből egy ház helyett 11 házat építhetett volna, mert akkora értékeltolódás következett be, hogy azóta minden házon tiz háznak az értékét megkereste volna. Mekkora haszna lett volna akár a székesfővárosnak, akár az államnak, ha már tavaly benyújtották volna ezt a törvényjavaslatot és a házépítő akciót tető alá hozták volna! Gr. Hoyos Miksa : Jobb későn, mint soha! Kiss Menyhért: Mindenesetre szép a kormányzattól, hogy végre belátta a kérdés fontosságát és idehozta, ezt azonban nem igy vártuk és nem ezt reméltük. Ez a törvényjavaslat, amely az építkezések alkalmával adható adóügyi kedvezményekről szól, messze mögötte marad annak a törvényjavaslatnak, amelyet pár hónappal ezelőtt ugyancsak a népjóléti minister ur terjesztett ide, ós amelyben sokkal súlyosabb, keményebb intézkedések foglaltatnak. Abban a törvényjavaslatban kényszeríteni kívánta a minister ur a budapesti bankokat és nagyvállalatokat arra, hogy alkalmazottaik számára lakásokat építsenek. Miért, miért sem, visszavonatot ez a törvényjavaslat. Csik József képviselőtársam tegnap ugy fejezte ki magát, hogy titkos kezek működnek közre abban, hogy ez a törvényjavaslat tárgyalásra ne kerüljön. Kénytelen vagyok Csik József képviselőtársamnak ezt a felfogását magamévá tenni, mert feltétlenül valami erőnek, titkos vagy nyilvános erőnek kellett ezzel összefüggnie, mert hiszen tény és valóság az, hogy a törvényjavaslatot nem tűzték napirendre, hanem a minister ur visszavonta és ezzel a törvényjavaslattal állt elő, amely a másikkal ellentétben áll s amely a bankoknak sokkal több kedvezményt biztosit, mint amennyit a másik törvényjavaslat adott volna. Azok a balkán államok, amelyek már rátértek erre az útra és hatalmi eszközökkel kényszeritették az ottani bankokat arra, hogy épületeket emeljenek, sokkal szigorúbbak voltak a bankokkal szemben, mint az igen t. pénzügyminister ur. Ugy Romániában, mint a jugoszláv államban, már hoztak a bankokra vonatkozólag ilyen törvényt és ott az építkezéseket be is fejezték. Kívánatos volna, hogy az a szigorúság és tárgyilagosság, amely az ottani kormányzatokat jellemezte a bankokkal szemben, átragadt volna a magyar kormányra is és ez is kényszeritette volna a bankokat, hogy áldozatokat hozzanak és áldozatok árán legyenek kénytelenek lakásaikat felépíteni. De az a nyolc pont, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz, mind olyan, hogy valósággal kapva-kapnak rajta a bankvállalatok, hogy annak értelmében építkezzenek. Temesváry főtanácsos, előadó képviselőtársam... Szilágyi Lajos : Itt nincs főtanácsos. Kiss Menyhért :. . . a pénzügyi bizottság jelentésében azt mondja, hogy miután a vállalatok ezáltal igen nagy kockázatot vállalnak magukra, és kellő tőkével nem rendelkezhetnek... Szilágyi Lajos : Nincs itt az előadó ur sem ! Cserti József: Minister sincs! Kiss Menyhért : Azt hiszem, az előadó ur túlságos lendülettel fogalmazta meg ezt a nyilatkozatát, mert ma, amikor leromlott koronával kell megépíteni ezeket az épületeket, az épületek mégis csak megmaradnak, mint ahogyan a Berlinben épített épületek is megmaradtak. Látjuk, Németországban is leromlott a márka, de az épületek sokkal jobb értékű gazdasági tőkét jelentenek. Ugyanez az eset állott volna be itt is. Nem látom be, hogy a t. előadó képviselő ur tulajdonképen mit ért az igen nagy kockázat alatt. Mert ha nagy kockázatról van szó, ez csak a magyar államra vonatkozhatik, mert hiszen, ha önmagának építene ilyen épületeket, akkor sem kockáztatna sokat, mert az épületek megmaradnának és értékben növekednének. Ellenben igy, miután az akciótól visszalép, és ennek minden előnyét a nagybankoknak engedi át, nem nagy kockázat elé viszi őket, hanem a legnagyobb gazdasági konjunktúrát adja a kezükbe, és olyan előnyöket ad a bankvállalatoknak, amelyekre nem szolgáltak rá. Az első pont mindjárt a házadómentességet állapítja meg, és kijelenti, hogy az 1921: LI. tc.-ben meghatározott adómentességet kiterjeszti az 1926. év után épült házakra vonatkozólag is. Hogy ez mit jelent ma, amikor az adóösszegek igen magasak, 30 esztendőn keresztül, azt ceruzával akárki könnyen kiszámíthatja. Ugyancsak óriási összeg az, amiről a második pont szól, mikor azt mondja, hogy az újonnan emelt épületek és épületrészek után a házadómentesség tartama alatt, — tehát legalább 30 évig, amit később esetleg ministeri rendelettel felemelnek 40 esztendőre — kincstári haszonrészesedés nem jár. Tehát a 25%-ot is 30 esztendőre, vagy esetleg — később kiadandó ministeri rendelettel — 40 esztendőre nekik ajándékozzák. A harmadik pont a társulati adóra vonatkozólag állapit meg igen nagy kedvezményt, amikor azt mondja, hogy ha az épületet és épületrészeket társulati adó alá eső vállalat emelte, a házadómontesség a megfelelő időtartam alatt a társulati adó alapjának megállapításánál az adómentes épületből, vagy épületrészből származó jövedelmet a mérleg szerinti jövedelemhez nem szabad hozzászámi-