Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-175
ne mzetgyülés 175. ülése 1923. évi augusztus hó 24-én, pénteken. 163 betegség okoz ebben az országban, lehetséges legyen leküzdeni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ëp a napokban olvastattuk Budapest székesfőváros tisztiorvosának nyilatkozatát és jelentését arról, bogy ebben a városban milyen óriási pusztítást végez a tüdővész. A tiszti főorvos megdöbbentő képet tárt elénk ; amikor ezt látjuk, akkor viszont sajnálattal kell megállapítanunk, hogy semmiféle intézkedés, semmiféle mentőexpedició nem történt e tekintetben, sőt a fővárosnak közegészségügyét a legutolsó három év politikájával sikerült annyira lezüllesztem, hogy még a megmaradt és meglevő csökevényes intézményeket is teljesen elpuszitották és a tüdővész napról-napra erősebb mérveket ölt, mind nagyobb és nagyobb halálozási arányszámokat vált ki. * A másik szempont, amelyből ezt a kérdést meg kell világítani, az, hogy vájjon az a programm, amelyet a kormány magáévá tesz és az az egyezség, amelyet a kormány kötött az érdekelt vállalatokkal, előmozditj a-e azt a célt, amelyet tulajdonképen hivatva lenne előmozdítani ; kapunk-e annyi és olyan lakást, amellyel a lakásproblémát megoldhatjuk. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk meg a kérdést, akkor erre ugyancsak nemmel kell felelnünk. Lehetetlen, hogy megelégedjünk avval a programmal, amelyet a törvényjavaslat magában foglal, mert ez egyáltalában nem oldja meg a lakáskérdést, nem is segiti elő a kérdésnek megoldását. Ha a kérdésnek becsületes megoldására akarunk törekedni, akkor vissza kell térni legalább is ahhoz az állásponthoz, amelyet a népjóléti minister urnák a nemzetgyűlés elé terjesztett korábbi javaslata magában foglal, amely az építés előmozdításáról szól. Az építést igenis kényszerrel kell előmozdítani ; (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) kényszert kell alkalmazni, mert e nélkül ezt a kérdést megoldani nem lehet. Ha a kormány továbbra is ugy kezeli ezt a kérdést, mint eddig, akkor ebben az országban, különösen ebben a városban, de a vidéki ipari centrumokban is a közel jövőben valóságos lakásforradalmak fognak keletkezni. Elsősorban a kormánynak kell irányadóul előljárnia a lakáskérdés megoldásában ; meg kell tenni azt a lépést, amelyet a külföldön mindenütt megtettek, hogy elsősorban kormányzati ténykedés az, hogy lakásokat építsenek és legalább is kormányzati ténykedés kérdése olyan értelemben, hogy az_ államnak gondoskodnia kell arról, hogy a saját intézményei, saját hivatalai állami épületekben legyenek elhelyezve és a kormánynak kell gondoskodnia arról is, hogy saját alkalmazottainak megfelelő lakást adjon. Ha a kormány e tekintetben eleget tett a feladatának, akkor a feladatnak egy másik része a községekre, törvényhatóságokra hárul. És amint a kormánynak kötelessége a saját intézményei, saját vállalatai részére és a vállalataiban, intézményeiben alkalmazottak részére lakásokról gondoskodni, ugyanúgy kötelessége az egyes községeknek és városoknak is gondoskodni arról> hogy a városi lakosságnak tekintélyes része is a városokban épített lakásokban nyerjen elhelyezést. Ma ugyanis figyelembe kell venni azt, hogy vállalatok, illetőleg egyes egyének üzérkedés, tőkebefektetés céljából lakásokat építeni nem tudnak. Ha ezt az elvet elfogadjuk, — mint ahogy el kell fogadnunk a mai viszonyok mellett — ha egyesek nem építenek lakásokat üzérkedés céljából, akkor ennek a feladatnak megoldásában elől kell járnia az államnak és községeknek és azonkívül az ipari, kereskedelmi vállalatoknak és mezőgazdasági üzemeknek. Az ipari és kereskedelmi vállalatoknak nem olyképen kell segítségére sietni, mint ahogy ezt a törvényjavaslat teszi, hanem ezeket a vállalatokat kötelezni kell arra, hogy egyrészt a saját szükségletük részére, másrészt pedig legalább, az alkalmazottak egy részének a lakásáról gondoskodjanak. Ezt azonban nem olykép veil tenni, hogy az egész építési terhet áthárítjuk az államra és a ház tulajdonjogát viszont átadjuk ezeknek a kapitalista vállalatoknak, hanem ha a kormánynak van pénze segítségére sietni ezeknek a vállalatoknak, akkor a kormány épitse fel maga ezeket a házakat a saját alkalmazottai részére, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) épitse fel az állam ezeket az épületeket ezzel a tőkével az állampolgárok összessége részére és ne adjon horribilis összegeket ezeknek a nagy, amúgy is tőkeerős, tehát építkezésre alkalmas vállalatoknak. Baticz Gyula : Ingyen házat ! Györki Imre : Egészen más a helyzet akkor, ha ezt a kérdést megvilágítjuk, s megnézzük az egyes egyén szempontjából és összehasonlítást teszünk ezekkel az iparvállalatokkal. Az egyes egyén — mint mondottam — részben az anyagi erejének csekélysége miatt nem tud házat építeni, részben pedig ahol megvan az anyagi erő, ott sem lehet házat építeni azért, mert ez ma nem adja meg a kellő gyümölcsözést. De itt vannak ezek az ipari és kereskedelmi vállalatok, itt vannak a nagy mezőgazdasági üzemek. A mai viszonyok mellett épen azért, mert a gazdasági politikánk rossz, azért, mert ezek vámpolitikai kedvezményben részesülnek és a kartellek és trösztök diktálják minden kérdésben és minden ipari cikkre vonatkozólag az árakat. . . . BatiCZ Gyuia : Ezek drágítanak meg mindent ! Györki Imre : ... • s ezek át tudják hárítani és amortizálni tudják azt a tőkét, amelyet építkezésbe fektetnek és ezt gyümölcsözőleg tudják elhelyezni, mert ma sokkal rosszabb koronával tudnak építeni, olcsóbban, mint a múltban és az épületek mégis megmaradnak, tehát a befektetett tőkét valorizáltan kapják meg. Joggal várhatta mindenki, hogy amikor ezeket a kedvezményeket, amelyek ebben a törvényjavaslatban le vannak fektetve, a javaslat meg akarja adni az egyes kereskedelmi és ipari vállalatoknak, akkor ugyanezeket a kedvezményeket megadja az egyes egyéneknek is, akik kis családi házat akarnak felépíteni saját telkükön, de rneg24*
