Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-174

158 A nemzetgyűlés 174. ülése 1923. be is csukják — akkor ezeknek a vállalatoknak azt a kedvezményt adjuk meg, hogy az igy eltitkolt jövedelmükből Vagy vagyonukból létesitett épitkezés esetén adóamnesztiában részesülnek. Ez maga elég volna, hogy ezt a törvényjavaslatot ebben a formájában semmi körülmények között el ne fogadjam. Van azonban még más aggályom is ezzel a törvényjavaslattal szemben, e tisztán szakszerű és konkrét aggályoktól eltekintve, amelyeket kifejteni bátor voltam. Méltóztassék csak az utolsó szakaszt megnézni ; méltóztassék általában az egész törvényjavaslatot elolvasni. Van-e ebben a törvényjavaslatban egyetlen egy fix rendelkezés, amelynek alapján meg lehetne állapitani, hogy ez a kedvezmény kinek szól, kinek jár és hogy ezt a kedvezményt az állam meddig tartozik fentartani és mely pillanatban van jogosítva esetleg megvonni ? Méltóztassék az utolsó pontot elolvasni. Ebben az van (olvassa) : »Az első bekezdés a—h) pontjaiban biztosított kedvezmények csak olyan épületekre és épületrészekre adhatók meg, amely épületekre vagy épületrészekre nézve a népjóléti és munkaügyi minister elnöklete alatt e célra alakítandó bizottság megállapította, hogy az építési akció keretében épültek és a kedvezmények az f) és h) pontban foglaltak kivételével megszűnnek, mihelyt az épületek és épületrészek az Emiltett jcéloktól elvonatnak.« Már előbb rámutattam, hogy vájjon hol van ebben a törvényben megállapítva az, hogy melyik az »az akció«, amelyről szó van és hol van megállapítva, hogy mi az »Emiltett cél «? En ilyen labilis, minden önkény és a korrupciónak tág ajtót nyitó szövegezést a magam részéről el nem fogadhatom, azt lelkiismeretemmel összeegyeztetni nem tudom, eltekintve attól az aggályomtól, hogy már a törvényjavaslat címe sem azt mondja, hogy : »adandó kedvezményekről«, holott minden építkezést előmozdító akciónak az őszinte támogatását a kormány részéről helyesnek, rendesnek, jónak tartom, ha az általános, ha az mindenkit egyformán érint és ha az az állam kötelezettsége tekintetében kivételeket nem tehet. De ha tisztán és kizárólag a kormányra van rábízva az, hogy mikor adjon és mikor ne, akkor nem szükséges törvényt csinálni — akkor méltóztassék egyszerűen felhatalmazni a. kormányt, hogy rendeletileg intézkedjék, ugy,, ahogyan neki tetszik. Hogy mi törvényt csináljunk, amelynek sem bázisa, sem célja, sem módja, sem mértéke és sem semmi néven nevezendő megfogható konkrétuma körülírva nincs, amely teljesen és tisztán a kormány önkényének szolgáltatja ki azt, hogy ad-e kedvezményt valakinek vagy nem ad és annak megállapítását, hogy ki az, akinek ad és ki az, akitől megtagadja, s meddig adja és meddig nem adja, teljesen és kizárólag a kormány tetszésétől teszi függővé : ilyen módon megcsinálni a törvényjavaslatot, ezt én abszolúte helytelennek, a törvényhozásban eddig szokásos eljárástól egészen eltérőévi augusztus 23-án, csütörtökön. nek tartom, amit a magam részéről semmi körülmények között sem vagyok hajlandó támogatni. Nem arról van szó, hogy nem vagyok hajlandó támogatni egy lakásépítési akciót ; (Ugy van ! '. balfelől és a halközépen. Zaj jobbfelől.) én nagyon jól tudom, hogy ez szükséges, és nagyon jól tudom azt is, hogy nem lehet mindenben és mindig a teljes igazságot keresni, de amint örömmel üdvözöltem a minister urnák azt a kísérletét, amikor beterjesztette azt a törvényjavaslatot, amellyel, ha törvénnyé válik, a kereskedelmi vállalatokat, — de nemcsak a szükséges értelemben vett kereskedelmi, hárem más pénzügyi stb. vállalatokat is, általában azokat a vállalatokat, amelyek Budapesten tulaj donképen a lakásínséget előidézik, azáltal, hogy lefoglalják irodáik és más helyiségeik részére a magánlakások legnagyobb részét, — arra kényszeríti, hogy a saját iroda- és üzlethelyiségeik céljára szükséges épületeket egyszer már állítsák fel, viszont arra kell kérnem, a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezzel szembeállítani például a mezőgazdaság viszonyait. Hiszen a mezőgazdaságot már vagy 20—25 évvel ezelőtt törvény kötelezte összes alkalmazottai részére a törvényben előirt higiénikus lakásoknak létesítésére és fentartására. (Ugy van ! balfelől és a balközépen.) Szomjas Gusztáv : Építs a munkásaidnak házat ! Gaal Gaston : Bocsánatot kérek, t. képviselő ur, a mezőgazdaságnak is van »alkalmazottja« és van »munkása«, a gyárnak is van alkalmazottja és munkása, a kereskedelemnek is van alkalmazottja és munkása. Én sohasem kívántam azt, hogy a munkás részére is építtessenek lakást, mert a munkás ma itt dolgozik, holnap ott ; de ha állandó alkalmazottakról van szó, akár a mezőgazdaságban, akár a gyáriparban alkalmazottakról vágytisztviselőkről és ha a mezőgazdaságot kötelezni lehetett arra, hogy a legalább egy évig nála dolgozó »alkalmazottaknak« higiénikus lakásokat építsen, (Élénk Jielyeslés és. taps balfelől és a balközépen.) ugyanazon az alapon az összes vállalatokat is igenis lehet kötelezni arra, hogy a náluk szerződésileg legalább egy évre lekötött alkalmazottaknak megfelelő lakásokat építsenek. (Éljenzés balfelől.) De lehet ezenfelül arra is kötelezni őket, hogy irodai és üzlethelyiségeik részére is építsenek megfelelő helyiségeket, mert amikor lakásszükség van egy városban, mint amilyen Budapest, — amikor, mondom, lakásszükség van és amikor azt milliárdos nagy vállalatok okozzák azzal, hogy sok lakást foglalnak el s amelyek anyagilag győznék is, (ügy van ! balfelől és a bálközépen.) hogy a saját üzlethelyiségeiket, a saját irodáikat a maguk által emelt épületekben helyezzék el, akkor azt mondani, hogy »ezt nem kívánom tőletek, mert ez nektek nagyon sok pénzbe kerülne« — bezzeg, annak idején nem kérdezték a gazdáktól, hogy ez mennyi pénzbe kerül. (Ugy van ! balfelöl és a balközépen. Zaj jobbfelől.) Haller István : Hát a bankoknak nem a birtokukban marad ? Azoknak is a birtokában marad !