Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-170

8 A nemzetgyűlés 170. ülése 1923. évi augusztus 9-én, csütörtökön. nat a kifej ezésért — nem gondolkozik, nem törődik jóformán semmivel, mint az igavonó barom, amely­nek nyakába tették az igát, a megszakadásig dol­gozik. De ha elkövetkezik a megszakadás pillanata, mélyen t. minister ur, akkor megint csak olyan lesz ez a közönség, mint az állat, mely akkor sem disz­tingvál ; s akkor fognak azután bekövetkezni azok a nagyon nem kívánatos állapotok, amelyektől mentse meg a jó Isten ezt az országot. Nem vagyok egészen tisztában ennek a sza­szakasznak egy olyan megnyugtatásra szánt mon­datával, mely egy elvet deklarál, de melynek gya­korlati végrehajtását a magam egyszerű eszével nem vagyok képes megérteni. Azt mondja az utolsó bekezdés utolsó mondata, hogy (olvassa) : »Az uj adóztatásnál az 500 aranykoronánál kisebb jövedelmek az adó alul mentesitendők.« Nem tudom megállapítani, mélyen t. minister ur, hogy az 500 aranykoronaérték mely időpontban lesz kiszá­mítva ? Mert méltóztatik tudni, hogy a korona folytonos táncolása folytán ez az aranykulcs ma meglehetősen ingadozó jelenség. Ebben a percben 500 aranykorona-e a létminimum, amikor ezt a javaslatot megszavazzuk, vagy akkor 500 arany­korona, amikor majd a törvény életbelép, vagy akkor lesz-e 500 korona, amikor egy-egy adófizető — nem mindegyik — megj elenik az adópénztárnál,, hogy fizessen. Mert lesz olyan adózó is, aki fizet még ebben a hónapban, de lesz olyan adózó is, aki csak decemberben fog fizetni. Ezt a kérdést ez a mondat teljesen megvilágittatlanul hagyja. De még egy más kérdés is felmerülhet itt. Eszerint a mondat szerint azt is lehetne érteni, hogy az 500 aranykoronán aluli jövedelem abszo­lúte adómentes. Nem tudom, ezt akarta-e mondani a minister ur, vagy azt akarta-e mondani, hogy csak ez a multiplikáció nem lesz érvényes ; de ha ezt akarta mondani, akkor kétségtelenül világo­sabban kellett volna magát kifejezni, mert ahogy én a pénzügyi adminisztrációt ismerem, — pedig meglehetősen ismerem, — lesznek az országban olyan közegek, akik létminimumként fogják fel az e mondatban foglaltakat, de lesznek olyan közegek is, akik fogják mondani, hogy ez a mondat csak az ötszörös és húszszoros adó alól mentésit, nem mentésit azonban a rendes j övedelem- és vagyon­adó alól, melyet a törvény értelmében mindenkinek fizetnie kell. Ha a mélyen t. minister ur ezen a téren világosságot kivan teremteni, kérem, kegyeskedjék esetleg egy az előadó ur által beadott pótlás alak­jában ezt megtenni, mert igy, ahogy ez a mondat szövegezve van, a legkülönbözőbb félreértésekre adhat alkalmat. Még egy dolog van ebben a szakaszban, ame­lyet általános szempontból is birálnom kell, az t. i., hogy felforgatja egész adózási rendszerünket. Igaz, hogy ez egyszer már megtörtént rajtunk 1919-ben. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy a jőve dele ni­és a vagyonadót törvényeink értelmében az adó­fizető mindig az előző évi jövedelem és az előző évi vagyonmérleg alapján köteles leróni. Mi történt mégis 1920-ban? 1919-ben a föld­birtokososztály, azt lehet mondani, kivétel nélkül — lehetett egy-két kivétel — de legnagyobbrésze a proletárdiktatúra miatt mínusszal zárta az eszten­dejét, az államkincstár a földbirtokosoktól jöve­delmi adót tehát abszolúte be nem hajthatott volna, sőt a proletárdiktatúra alatt a vagyon átlaga is nagyon sülyedvén, mert rengeteg értéket : állatot stb. elpocsékoltak, tönkretettek, megdöglesztettek, vagyonadóban is kevesebb folyt volna be, mint normális esztendőben. Hogy a pénzügyi kincstár magán segitsen, egyszerűen kikapcsolta azt az elvet, hogy az előző évi jövedelem alapján kell val­lomást adni. Kikapcsolta tehát az 1919. évet és egyszerre kellett vallanunk az 1920. és 1921. évekre de mind a két évre az 1920. év jövedelme alapján. Egyszer tehát volt már példa arra, hogy a mélyen t. pénzügyi kormányzat — akkor még nem a mi­nister ur ült a ministeri székben, — a mi hátrá­nyunkra áttörte azt a törvényben lefektetett jogot és elvet, hogy a jövedelem- és vagyonadó mindig az előző évi mérleg alapján teljesítendő. Most ebben a törvényjavaslatban ez megismétlődik, mert ami­kor a minister ur az 1. § 6. pontjában bizonyos kedvezményeket akar biztosítani azoknak, akik —• mint az előbb mondottam, — adófizetési köte­lezettségüknek már előre eleget tettek és jó pénzben előre befizették adójukat, akkor a minister ur ezt a kedvezményt nem az előző évi fizetésre vonatkoz­tatja, hanem az az évire. Ha én 1922-re teljesítet­tem adófizetést, azt csak az 1921. évi vallomásom alapján és az 1921. évi kivetés alapján kellett ten­nem, most azonban a mélyen t. minister ur mégis azt mondja, hogy 1922-ben kedvezményre csak akkor számit hatok, ha az 1922. évi jövedelmem tényleg annyiszor kevesebb, mint ahányszorosai) a kedvezményt kérem. Ugyanezt állapítja meg a minister ur az 1923. évre is, szóval, amit az egyik kezével ád, azt a másik kezével szépen visszaveszi, mert ahelyett, hogy az előző évi jövedelemhez hasonlítaná az adózási esztendőnek a jövedelmét ugyanahhoz az esztendőhöz kívánja hasonlítani, ami kétségtelenül problematikussá teszi magát a kedvezményt ; azt a legtöbb esetben nullifikál­hatja és azonfelül törvényellenes is, mert hiszen az alaptörvény szerint — amint már kifejtettem, •— csakis a múlt évi jövedelem alapján tartozom a folyó évben adót fizetni. Szólnom kell ennél a szakasznál a minister urnák tegnap elhangzott ama kvázi pénzgazdasági hitvallásáról, melyet itt a Házban tett és amelyet volt tegnap szerencsém itt hallani, amikor a minis­ter ur azt mondta, hogy eszeágában sincs a koronát javítani, mert a korona megjavítása olyan vesze­delmeket hozna erre az orszá gra, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) amely veszedelmek beláthatat­lanok. Hivatkozott itt a minister ur a Hegedűs­féle koronajavitási kísérletekre, és azt mondta, hogy neki, vagy annak, aki majd az ő helyén fog ülni, nézete szerint más feladata nem lehet, mint kizárólag ott stabilizálni a koronát, ahová azt — nem jut eszembe szó szerint a kifejezése — »az események árja sodorja«.

Next

/
Thumbnails
Contents