Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-174
A nemzetgyűlés 174. ülése 1923. évi augusztus 23-án, csütörtökön. 149 és családja egy milliárdnyi pénzével saját telken nagyobb építkezést akar folytatni; ezt azonban csak akkor tudja rentábilisan megcsinálni, ha a ház a kincstári haszonrészesedés alól mentesittetik. Semmiféle más kivánsága nem volt, mert ha a kincstári haszonrészesedés alóli mentességre garanciát tud kapni az államtól, akkor az ő tőkéje neki már ma öt százalékot tud hozni, a viszonyok javultával pedig többet, — hiszen ma aránylag még olcsón lehet épitkezni — ő tehát konzervatív vagyonbefektetésképen saját házakat akar saját telken építeni és ehhez csupán a kincstári haszonrészesedés alól való mentesítést kéri. Ez az ur az én ajánló levelemmel a népjóléti ministeriumban járt, ahol báró Petricsevich-Horváth államtitkár úrhoz utasították, aki azt felelte, hogy ez a kérdés őt nem érdekli, az építkezés problémája más alapon van már szabályozva, ő tehát semmiféle további akcióba bele nem megy, és ha tud az illető építeni, építsen, ha pedig nem tud, hagyja abba. Ez konkrét adat. En az illető ur nevét nem akarom itt a nemzetgyűlésben említeni, miért tegyem ki hírlapi polémiának és meghurcoltatásnak, de ezek tények, bármikor igazolhatók és bizonyítják azt a szellemet, ahogyan ez a törvényjavaslat, amennyiben a kontemplált fakultatív lehetőség engedtetik meg a kormánynak, a gyakorlati életben végrehajtható volna. Ezt a kérdést tehát nem lehet megoldani privilégiumokkal és koncessziókkal, amelyek mindig és mindenkor csak a nagybankok és a nagytőke érdekeit szolgálták és fogják szolgálni mindaddig, amig ez a rendszer megmarad . . . Peyer Károly : A Stádium-nyomda mennyi hitelt kapott a Jegybanktól? (Zaj a baloldalon.) Eckhardt Tibor : Ha azt nézem, hogy a jegyintézeti hitel, amely tulajdonképen egyformán kijárna a gazdasági élet minden ágának, hogyan kezeltetik, azt látom, hogy a gazdák milyen brutálisan záratnak ki belőle és hogy a nagybankok cenzúrája nélkül ma ebben az országban senki hitelhez jutni nem tud. Más téren azt látom, hogy a devizaellátás, a külkereskedelem iránya és személy szerint a külforgalmi iroda összetétele olyan tényezők kezébe van letéve, hogy a magyar nép legjogosabb szükségletei sincsenek kielégítve, a tüzelőanyag, az épületfa beszerzésére szükséges devizákat csak hónapok alatt, de félév alatt sem lehet kivasalni, ellenben luxusigények kielégítésére a budapesti kereskedelem nap-nap mellett, akár ministeri cédulákkal is megkapja a maga devizáját. Kállay Tibor pénzügyminister : Micsoda ministeri cédulákkal? (Zaj a jobboldalon.) Eckhardt Tibor : Ha érdekli a minister urat, majd annak idején meg fogom mondani. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Tessék azonnal megmondani! Micsoda gyanúsítások?) Ezek, sajnos, tények. (Zaj.) Szomjas Gusztáv : Tessék a cédulát felmutatni ! Tessék már egyszer bizonyítani ! Ne maradjanak mindig adósok a bizonyítással ! Mindenkit meggyanúsítanak ! NAPLÓ XVI. Perlaki György : Már meguntuk ezt a folytonos gyanúsítást Ï Eckhardt Tibor : Nem értem ezt a felháborodást. En nem valami kivetendő vagy elitélendő ügy érdekében tett ministeri eljárásról beszélek, (Felkiáltások a jobboldalon : Ne gyanúsítson !) nem meg nem engedett tényekkel gyanúsítottam valakit .. . (Zaj a jobboldalon és a középen.) Daruváry Géza külügym'mister : Egészen agy hangzott ! Eckhardt Tibor : Nem ugy hangzott. Én azt mondottam, hogy a devizaellátás terén protekció vétetik igénybe, amely — sajnos — rendszer ebben az országban, amely semmikép nem jelent meg nem engedett funkciót, mert hiszen alig van képviselő, aki devizakiutalás érdekében el ne járt volna, én magam is eljártam már ilyen ügyben, mert máskép nem lehet hozzájutni . . . Rassay Károly : Én nem jártam el ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Mi sem I) Zsirkay János : Mert nem volt rá szüksége ! (Zaj.) Eckhardt Tibor : Azt mindenki tudja, hogy épületfa- vagy egyéb szerény bevásárláshoz szükséges devizát ma súlyos protekció igénybevétele nélkül senki sem tud kapni. (Zaj.) Rassay Károly : Elég összeférhetlen, ha kép« viselő ilyen ügyben eljár. Eckhardt Tibor : Nem a magam ügyében jártam el ! Konkrét esetet mondok. Ép a napokban közbenjártam, mert kerületem egyik községében lévő egyetlen fakereskedő — a községben most osztották ki a házhelyeket és építeni akarnak — a több, mint félévvel ezelőtt megvett faanyagának kifizetéséhez szükséges devizát nem kapta meg ; Közbenjártam, hogy az illető kapja meg a devizát, hogy az építkezés a községben végre meginduljon. Rassay Károly : De hány olyan fakereskedő Van, akinek nem tudnak eljárni az érdekében. Nagy Ernő : Mehetek én a jó Istenhez ! (Élénk derültség.) Eckhardt Tibor : Nem meg nem engedett mi« nisterialis protekcióról, nem kijárásokról beszéltem. tehát, hanem arról a sajnálatos rendszerről, hogy Összeköttetések nélkül ma a legjogosabb igények sem elégíthetők ki. Én jogos igények kielégítéséről beszéltem. (Ugy van ! a balközépen.) Rassay Károly : Ez ép olyan protekciózás, mint a milyen ellen én küzdök. Aki ezt a rendszert támadja, az ne protezsáljon ! Eckhardt Tibor : Én miden tisztességes ügyet nyilt homlokkal mindig védeni fogok, ha más mód annak képviseletére nem kínálkozik. Itt a rendszer a hibás, t. képviselő ur, amely ezt szükségessé teszi, nem pedig az a képviselő, aki akarata és jobb szándéka ellenére kénytelen, amig ez a rendszer fennáll, ezeket az izlése és jószándéka ellenére való funkciókat is elsősorban és kizárólag a köz érdekében teljesíteni. (Ugy van ! a baíközépen.) Rassay Károly : Csakhogy felfedezte már ! Én már három év előtt felfedeztem ! 22
