Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-174
136 A nemzetgyűlés 174. ülése 1923. évi augusztus 23-án, csütörtökön. Rothenstein Mór : Szépen hangzik ! (Egy hang jobbfelől : Persze, Móricnak nem tetszik !) Szomjas Gusztáv : ö csak a proletárokat szereti ! (Egy hang jobbfelől : Olyat, akit az orránál fogva vezethet !) Platthy György :Ezigyvan, ha megpukkad is ! (Elnök csenget.) PetrováCZ Gyula : A magánépités megindítása alkalmas továbbá arra is, hogy a tőkét, amely improduktiv munkát végez, amely ma a tőzsdei játékokban tulajdonképen a nemzeti vagyon rontását szolgálja, oda lehet vinni a nemzeti alkotó munka sáncaiba, (ügy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Ha ezt a tőkét, amely ma menekül az elértéktelenedés, az automatikus értékcsökkenés elől, be lehet fektetni egy olyan objektumba, amely automatikusan emelkedik az értékében, ha ezt mi lehetővé teszszük, nagyon-nagyon sok kisexisztencia, alá ma boldogulását a tőzsdén keresi — és ott a halálát fogja találni, — boldogulását majd a produktiv munkában fogja keresni és találni és ezáltal ők a nemzeti vagyon növeléséhez fognak tőkéikkel hozzájárulni. Ezzel valósulhat meg azután az az álom is, hogy minden idők legodiózusabb hivatalát, a lakás hivatalt végre valahára meglehet szüntetni. Én azt hiszem, hogy ezért legbuzgóbban a népjóléti minister ur imádkozik mindennap az ő szent miséjében. Kekünk oda kell törekednünk, hogy ezt a világ legodiózusabb hivatalát minél hamarább eltüntethessük. Aggodalmaink vannak az ellenőrzés szempontjából is. Mi, akik békében a bankok számára igen sok költségvetést és igen sok leszámolást készítettünk, amely ugy készült a bankok részére, hogy az őáltaluk nyújtott 70—75%-os hitel keretébe mind a 100%-a az épitkezési költségnek le legyen számitható ; mi tudjuk legjobban, hogy még ellenőrzés mellett is lehetséges, hogy ezt a 60%-os hitelt ugy lehessen feltüntetni, hogy az épitési költségnek mind a 100%-át fedezze. Erre csak akkor nincs mód, ha minden fázisában ellenőriztetik az épitkezes, hogy ha az épitkezes a tervezéstől a leszámolásig állandó ellenőrzés alatt van. Ez azután felveti most a 40%-os további tőkének a kérdését is. Itt meglehetős probléma előtt állok, mert nem tudom elképzelni, miből fogják ezt a 40%-os további tőkét a vállalatok ehhez nyújtani. Tőkét fognak-e emelni, vagy forgótőkéjükből fogják elvenni, vagy pedig helyes az a megállapítás, amelyet az egyik pénzügyi újság közölt a napokban, ahol a következők állanak (olvassa) : »Az épitési hitelt az ipari és pénzügyi érdekeltség 5 évre kapja az állam jótállása mellett és a 60%-os kölcsönösszeg technikai lebonyolítását a Pénzintézeti Központ végzi. A 40% megszerzéséről — mint ismeretes — az építtetőknek kell gondoskodniuk és valószinü, hogy ezt az összeget megfelelő vállalati garanciák mellett a Jegyintézetnél veszik fel.« Hát ha ez igaz és igy áll, akkor tulaj donképen ugy van, hogy az állam garanciája mellett vesznek fel 60%-ot és a vállalat garanciája mellett vesznek fel 40%-ot, vagyis az egész építkezésnek mind a 100%-os tőkéjét valorizálatlan értékben az állam fogja tulaj donképen adni. Már most kérdem én, mi szükségünk van ehhez a bankokra nekünk, mi szükségünk van ahhoz, hogy mi ezt a 100%-os épitési kölcsönt ne a saját javunkra használjuk fel, hogy az épületek tulajdonjoga ne a saját magunké maradjon ; mi szükségünk van nekünk a bankokra, kereskedőkre és vállalatokra ? (Helyeslés.) Akkor én azt mondom, hogy ezt feltétlenül magának az államnak kellene végeznie, mert igy mindazok az előnyök, amelyek abból származnak, hogy az épitéshez megfelelő hitel adatik, az állam részére vannak biztositva. Mondom, ha igaz az, ami a lapban irva van. — Vagy talán azért van a bankokra és iparvállalatokra ezen akciónál szükségünk, hogy a lakások feletti rendelkezést adjuk ki a kezünkből? A megegyezés módot ad tudniillik arra, hogy ezekbe az igy felszabadult lakásokba becsempésztessenek olyanok, akik a rendes utón lakáshoz jutni nem tudnak. Budapest székesfőváros meglehetősen rigorózusan kezeli a letelepülési engedélyt és még rigorózusabban a községi kötelékbe való felvételt és épen azoknak, akik a letelepülési engedélyt és a községi kötelékbe való felvétel kilátásba helyezését nem kapják meg, a lakáshivatal nem tud lakásigazolványt adni, úgyhogy ez az a szűrő, amelyen át a nemkívánatos elemeknek a fővárosba özönlése meg van akadályozva és ez az a rosta, amely őket megrostálja. Ha már most a lakások egy kontingensére ez nem vonatkozik, hogy a lakások egy bizonyos kontingensével ezek a bankok, iparvállalatok, részvénytársaságok szabadon rendelkeznek. . . Vass József munkaügyi és népjóléti minister: A főváros szűrőjén keresztül ! PetrováCZ Gyula .... Ha a főváros szűrőjén keresztül megy, akkor nem szóltam semmit sem, mert azt akartam kérni, hogy ezekre is azok a feltételek legyenek érvényesek, amelyek a többi lakásokra nézve érvényesek. Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Szakadatlanul kérem a fővárost, hogy a szűrő nyilasait kisebbekké tegye ! (Taps jobbfelől és a középen.) PetrováCZ Gyula : Nagyon boldogok leszünk, ha a minister ur ezen kívánságának minél előbb és minél alaposabban meg tudunk felelni. A legsúlyosabb aggodalmaim az akció ellen keresztény és nemzeti szempontból vannak. Ha nézem azokat a testületeket, amelyek ennek az akciónak alaprészesei, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületét, a Gyáriparosok Országos Szövetségét, az Országos Kereskedelmi Szövetséget és — risum teneatis — a Magyar Bankárok Szövetségét, akkor ezeket keresztény és nemzeti szempontból nem sorolhatom az elsőrendű faktorok közé, sőt bizonyos vagyok abban, hogy őnáluk a keresztény és nemzeti szempont az utolsó sorban jön számba. Amiből azután a következik, hogy az az épitési részvénytársaság, amelyet ezek a vállalatok létesíteni fognak az épitési akciójuk lebonyolítására, az az alma lesz, amely nem fog messze esni a fájától. Ebből viszont
