Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-173

112 A nemzetgyűlés 173. ülése 1923. évi augusztus hó 22-én, szerdán. BatiCZ Gyula : T. Nemzetgyűlés Î Ahányszor a nemzetgyűlés szine előtt szóba került az építkezés kérdése, mindannyiszor azt az elvi álláspontot foglaltam el ebben a kérdésben, hogy az államnak a legmesszebbmenő kedvezményeket kell nyújtania azok számára, akik lakást építenek. Hogy mi tette és mi teszi ezt szükségessé, a magam részéről nem akarok most kitérni ennek részletes tárgyalására, mert hiszen minden olyan ember, aki figyelemmel kiséri az ország lakosságának közegészségügyi állapotát, ennek a lakosságnak halandóságát, figyelemmel kiséri a menekült tisztviselők szerencsétlen helyzetét, akik éveken keresztül vasúti vaggonokban kénytelenek eltölteni életüket, és aki figyelemmel kiséri a külső perifériákon lakó nagy munkás kategóriáknak életét s lakásviszonyait, annak feltétlenül meg kell látni és feltétlenül tisztában kell lenni azzal, hogy a lakásépítés előmozdítása érdekében minden néven nevezendő kedvezményt meg kell adni. Én tovább mentem mindenkor a felszólalásaimban és mindig azt az elvi álláspontot szögeztem le, hogy a lakásépítés kérdését állami feladattá kell tenni. Álláspontommal szemben mindig homlokegyenest ellentétben találtam magát a kormányzati politikát, sőt a legutóbb beterjesztett s a lakásépítés előmozdításáról szóló törvénytervezetnek indokolásánál maga a népjóléti minister ur is szükségesnek tartotta erre kitérni és kvázi visszautasitani azt az álláspontot, hogy a lakásépítés kérdését állami feladatnak kell tekinteni. Ezzel szemben kénytelen vagyok ma is fen tartani azt az álláspontomat, hogy a lakásépítés kérdését nem lehet pusztán és kizárólag a magánosok belátására bízni . . , (Mozgás és zaj a középen.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) BatiCz Gyula : . • . mert a lakáskérdés problémája súlyos állami feladat és állami kérdés, ennélfogva tehát annak megoldását nem lehet a magánosok lelkiismeretére bízni. De ugy látszik, félreértés van etekintetben közöttünk. Akkor, amikor én azt hangoztatom, hogy a lakáskérdést állami feladattá kell tenni, ezalatt nem pusztán csak azt értem, hogy az államnak kötelessége lakásokat építeni, hanem értem azt, hogy amint az államnak, ugy a városoknak és községeknek is kötelessége lakást építeni és értem alatta azt, hogy alkalmilag kell a lakásépítés kérdését kezelni, mert amint Emiltettem, ez nagy mértékben befolyásolja az állampolgárok halandóságát és közegészségügyi állapotát. Ha figyelemmel átolvassuk az építkezési hiteladásról szóló rövidlélegzetü törvénytervezetet, azt látjuk, hogy a gyakorlatban valójában a népjóléti minister ur is elfogadta ezt az álláspontot annakellenére, hogy az előző törvénytervezetében, illetve annak indokolásában homlokegyenest ellentétes álláspontot vallott. Mert mit mond ez a törvénytervezet ? Azt mondja, hogy azok, akik lakásokat építenek, azok az egyesületek és intézetek, amelyekkel a népjóléti minister ur megegyezett, a beépítendő lakásra költségeiknek 60 százalékát kapják az államtól vagy jegyintézettől kölcsön fejében. Az épitkeezés költségének 60 százalékáról tehát valójában az állam gondoskodik, mégpedig a rendes bankoknál szokásos kamatok fizetése ellenében. Ez azt jelenti, hogy az építkezés költségeinek 60 százaléka erejéig pénzt az állam ad, míg a vállalatok csak 40 százalékkal járulnak hozzá. Ha figyelembe veszem azt, hogy ezek a vállalatok a felépítendő lakásokban állami lakásrészesedési kedvezményben fognak részesülni, hogy házhaszonrészesedést nem fognak fizetni és jövedelmi adót sem fognak a lakás után fizetni, sőt amiként a törvénytervezet is mondja és maga az előadó ur is volt szives megindokolni, hogyha az eltitkolt vagyonokat lakásépítésbe fektetik, amnesztiát kapnak ... Peidl Gyula : És semmit sem érő koronákat fognak visszafizetni ! BatiCZ Gyula : . . . hogyha mindezeket egybevetem, akkor kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy ezek a vállalatok valójában teljesen ingyen fognak kapni lakásokat, házakat az államtól, mert a lakásépítés költségeinek 60 százalékára hitelt kapnak, s csak annak kamatát fogják fizetni. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Meg a tőkét ! Peidl Gyula : De milyen koronákban ? Vass József munkaügyi és népjóléti minister ; Talán dupla koronákban ! BatiCZ Gyula : Valószínű, hogy nem valorizált koronában fogják fizetni. Ha tehát most már megkapják a hitelt, ha megkapják az adómentességet és koronánk, miként az kilátásba van helyezve — hiszen általános közgadasági viszonyok is ezt látszanak bizonyítani — még lej ebb fog sülyedni, mint ahol ma áll, . . . Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Miért jövendölnek ilyeneket, az Isten áldja meg ? BatiCZ Gyula : . . . akkor természetszerűleg azt a pénzt, amelyet ma kapnak még rosszabb koronaértékben fogják visszafizetni ; nem nagy tudomány tehát megállapítani azt, hogy azok a vállalatok, amelyek ezeket a lakásokat fel fogják építeni, azt lehet mondani, teljesen ingyen fognak birtokába jutni ezeknek a házaknak. En, miként bevezető szavaimban kijelentettem, híve vagyok annak, hogy a lehető legmesszebbmenő kedvezményt adjuk a lakásépítés előmozdítására, de engedelmet kérek, ilyen ingyenépületeket mégsem vagyok hajlandó adni olyan tőkeerős vállalatoknak, amelyek csak akkor mozdultak meg és csak akkor voltak hajlandók a minister úrral szóbaállni a lakásépítés kérdésében, amikor a népjóléti minister ur beterjesztette a lakásépítés előmozdításáról szóló törvénytervezetet. Ez a törvény, amint a törvénytervezetből ismeretes, kötelezte volna őket arra, hogy alkalmazottaik 5%-ának építsenek lakásokat ; azonkívül a törvénytervezet kötelezte volna őket, hogy saját műhelyeik, raktáraik vagy irodáik részére építsenek lakásokat. Olyan vállalatokról van szó, melyeknek raktárai és irodái magánházakban, tehát lakásra is alkalmas helyiségekben vannak elhelyezve, ahonnan ki lehetett volna