Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

A nemzetgyűlés 1Ç1. ülése 1923, évi július hó 25-én, szerdán. 87 ma is a germán érdekek szolgálójának tekint, mi sem könyebb neki, mint ezt a kis országot lefaragni a germánságról. Le tudja faragni, csak itt a szomszédok ármádiáit ránkboesássa. Nem akarja maga a román batalom se, nem akarja talán a germán hatalom se, mert veszélyes Magyarországot eltiporni. De hogy bennünket ezért kinoznak, az kétségtelen tény, hogy ránk azért nehezednek ezzel az óriási gazdasági súllyal, mert a magyar nemzet, mint mondám, letért arról a Kossuth- és Bákóczi-féle irányról, amelyik Habsburg-ellenes magyar irányt folytatott, és a Habsburg-irányhoz csatlakozott. Most, mikor törvényünk van rá, hogy nem királyunk és nem uralkodónk tovább, a külföld a beavatkozást nem ugy intézi el, hogy ideküld egy jegyzéket, hogy igy és igy csináld, hanem, ha nem tetszik neki a politika, leejti a valutánkat, ha azt látja, hogy germán csatlósok és germán előőrsök vagyunk, kínoz addig, mig fel nem fordul ez az ország és más belátása nem lesz. Nem elég lecke volt az, hogy minden indok nélkül, mikor gyönyörű termésnek néz elébe ez az ország, amikor az arany nő ki a földből és mikor ez már meg is van, hát a valutánk egyszerűen leesik? Ez valami aggasztó ! Mert az a két pont, amellyel leesett, az egésznek a harmadrésze, harmadrésszel nőtt a drágaság, harmadrésszel lett kevesebb az élet Magyarországon, harmadrésszel nő azoknak a száma, akik a szenvedésbe beleesnek. Ha tehát a kormány erre a belátásra nem jut el, bár kint járt a külföldön, bár ezt tudomására hozták többé-kevésbé nyiltan és burkoltan, és bár napról-napra tudatják a valuta elejtésével, hogy ez a kormány nem felel meg az ő céljaiknak, de amikor nekünk magyaroknak az érzelmei is odavonnak, hogy ez egy esetben találkozunk az antanttal, hogy nekünk nem kell idegen uralkodó, hogy nekünk magyar irány, magyar uralkodó kell, magyar érdekünket szolgáló független magyar királyság, hogy akkor miért követjük ezt az irányt, amely szenvedéseket hoz maga után, azt megérteni nem tudom. Gaal Gaston : Ki követi ? Rákóczi Ferenc : Követi a propaganda, követi ma már mindenkinek a felfogása, követi az, hogy az antant. — igen t. képviselőtársam méltóztassék csak ezt ugy venni, hogy az én egyéni véleményemet vetem közbe — mikor ezt a kis Magyarországot kicirkalmazta, valami gondosan figyelemmel volt arra, hogy melyek voltak a magyar függetlenségi párti kerületek, amelyektől elvárták, hogy Habsburg-ellenesek. Szomjas Gusztáv : Arra nézett az éppen ! Wolff Károly : Lloyd George nem is tudta, hol van Magyarország! Rákóczi Ferenc: Csak a térképeket nézték. (Zaj.) Bizony, nem sokat törődtek vele, az bizonyos! Azt az egyet azonban megnézték. hogy ez lesz az, amelyik Habsburg-ellenes lesz s amelyik a németeket nem fogja szeretni. Gaal Gaston : A. koalíció alatt az egész ország függetlenségi volt, akkor meg kellett volna hagyni mind! Rákóczi Ferenc : Ha azt az egy pontot tartanánk célunknak, amelyiket a magam részéről is meggondolandónak tartok, hogy talán az integritást szolgálnánk a Habsburgok restaurálásával s ezáltal Magyarországot ősi határaiba visszaállíthatnánk, én kijelentem, hogy a Habsburgokat nem szeretem, nem birja a vérem bevenni, de hazámért azt is elfogadnám. Nagy Ernő : Mindenki igy gondolkozik ! Rákóczi Ferenc: Én, hogy az országomat visszaszerezzem és annak útját-módját vegyem, az ördöggel is hajlandó vagyok szövetkezni. De nem látom azt, hogy a Habsburgok restaurálával integritásunk visszajönne, sőt épen azt látom, hogy elnyomorítanak emiatt bennünket, sőt épen azt látom, hogy körülöttünk meg vannak erősítve és szövetségbe vannak tömörülve volt és mai ellenségeink, amelyek óriási fegyveres felkészültségükkel minden pillanatban reánk ronthatnak. Miért reszkírozzuk akkor ezt a kis megmaradt Magyarországot, miért kínozzuk a népet amiatt a gondolat miatt, hogy a Habsburgokat talán visszahelyezik a trónra? Miért kínoztak bennünket 400 esztendeig? Ennek az országnak a határait csak mi magyarok állithatjuk vissza és a történelem szükségessége. Voltam bátor rámutatni arra, hogy a fajok harcában a szláv és germán elem ütközik ma össze. Ez az ütköző pont mindenkor fennállott, nagy szükség van tehát itt egy magyar Svájcra, amely elválasztó pontként szolgáljon ennek a két hatalmas fajnak. Meggyőződésem, hogy ez a harc tartja fenn Magyarországot ; de nemcsak ez fogja a jövőben fentartani és nemcsak ez fogja visszaállítani régi földrajzi és történelmi határait, hanem az is, hogy, ha ezen a helyen fenmarad egy kis Magyarország, szükség szerint, kényszerűségből hozzácsatlakoznak a most erőszakkal elszakított részek, idejön kenyérért a tót, fáért az oláh, idehúz mind, mert a mi vérünk az ő vére, össze-vissza vagyunk keveredve. Hiszen a tót nem huz a csehhez, az oláh nem a királyságbeli oláhhoz, az mind ide gondol és ez az ország, ha talán nem is egy, vagy két év, de rövid idő múlva régi mivoltában fog ismét helyreállni. (Felkiáltások; Adja Isten!) Ez a hitem és én ezt a hitet szolgálom. Hogy azonban ezt az eredményt ne késleltessük, errenézve szükséges, hogy ne csináljunk ilyen politikát. Ez ellen dolgoznak. Szomjas Gusztáv: Ki dolgozik ez ellen? Rákóczi Ferenc: Kint az antant dolgozik ellene, ha olyan politikát folytatunk, amilyent én kárhoztatok. Magyar politikát, olyan politikát kell folytatnunk, hogy nincs szükségünk sem a román, sem a germán istápolásra, csupán a magunk magyar erejére. Szükséges ezt elmon-